Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

iczember 1-én, csütörtökön. 346 í9. országos ülés 1910 de a többségnek is joga és kötelessége a házszabályokat betartani és ez által a parlament rendes működését biztosítani. (Helyeslés.) Kétségtelen a is, bogy az interpellácziók megtételére kiszabott idő betartása azért is lényeges és fontos, bogy az előterjeszteni kivánt interpellácziók megtehetők legyenek. A ház ehhez a felfogáshoz szigorúan ragaszkodott is a múltban, és a mennyiben ettől tegnap eltérés történt volna, nem azért történt, hogy egy vagy más tekintetben valakinek joga esorbittassék. Az ülés tényleg egy közbejött inczidens folytán oly sokáig tartott, hogy az elnök ur szükségesnek látta a házat mint olyant megkérdezni, —• a nélkül, hogy ez által az interpellálási jogot érinteni akarta volna — hogy kivan-e a ház az interpelláeziókra áttérni. A háznak meg volt adva a mód határozatot hozni, illetőleg kívánságát kifejezni. A ház kijelentette, hogy nem kivan az' interpelláeziókra áttérni. Ennek következtében történt az interpellácziók elhalasztása. Megjegyzem, hogy ebből az esetből semmiféle preczedens nem vonható le, (Helyeslés.) és az elnökség kötelességének fogja tartani, hogy a képviselők inteipellálási jogát és szabadságát a jövőben is biztosítsa. (Helyeslés.) Popovics Sándor képviselő ur kért szót. Popovics Sándor : T. ház ! Tegnap Ugron Gábor és Barta Ödön képviselő urak kétségbe vonták azt a jogunkat, hogy horvát nyelven is beszélhetünk. Ugron Gábor: Dehogy vontuk ! Popovics Sándor." Épen Ugron Gábor képviselő ur mondotta, hogy megtehetjük, hogy felerészben magyar és felerészben horvát beszédet mondhatunk. Ugron Gábor: Ezt sem mondtam! (Zaj.) Popovics Sándor: Benne van a beszédben. Hát, t. ház, ha van jogunk horvátul beszélni, akkor jogunk van teljes horvát beszédeket is mondani ; ha nincs, akkor nincs jogunk egy szót sem mondani horvátul. E jogunkat biztosítja világosan az 1868-iki törvény 59. §-a. örömmel konstatálom, hogy épen tegnap a t. elnök ur és ministerelnök ur e jogunkat elismerte, sőt mi több, a mikor önök kormányon voltak, nemcsak hogy elismerték, de — igen helyesen — horvát gyorsírókat is alkalmaztak. (Igaz ! a közéfen.) Ugron Gábor: Megbántuk ! Popovics Sándor: Ha jogunk van beszélni, akkor nem lehet azt mondani, hogy visszaélünk. Hogy mennyire élünk a jogunkkal, az önöktől függ. (Nagy mozgás a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Fenyegetés ez ? Popovics Sándor: Mi volnánk a legboldogabbak, ha sohasem kellene e t. házban sem horvátul, sem magyarul panaszunkat előadni. Örülnénk, ha nem kellene ezeket előhozni, és sérelmeink orvoslását követelni. Hogy mennyire vannak a t. urak informálva a túloldalon Horvátország ügyeiről, azt legjobban bizonyította tegnap Ugron Gábor t. képviselő ur, & ki azt sem tudja, hogy a horvát és a szerb nyelv között csak annyi a különbség, bogy a szerbek czirill betűt, a horvátok latin betűt használnak az íráshoz. Ugron Gábor: Ez nincs ugy! Múzsa GyiiSa: A kenyeret hogy hívják ? Az egy külön szó ! Popovics Sándor: A szegedi ember és a becskereki ember nyelve közt is van különbség, ha keressük ; csak a kiejtésben van itt a különbség. Barta Ödön t. képviselő ur tegnap ugy áhította ide a dolgot, mintha mi horvátok és a szerbek gyűlöletből kerülnénk a magyar iskolákat és gyűlöletből nem látogatnák fiaink. Ez nem áll. Az önök sovinizmusa tartja távol őket. Barta Ödön : Bár igaz volna ! Popovics Sándor: Az az állítás, hogy, bár stipendiumok vannak, ezeket nem vesszük igénybe, szintén nem áll meg, mert a stipendiumos helyeken van elég látogató, egyetlen hely sem marad üresen. Legyenek irántunk igazságosak, legyenek bizalommal, akkor nem lesz szükség még stipendiumokra sem, és mégis elég hallgató lesz közülünk a magyar egyetemeken. Köztünk nincs magyargyűlölet. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Biztosithatom a t. urakat, csak önök ne nézzenek minden horvátban és szerbben ellenséget és meg lehetnek győződve, hogy hamar megértjük egymást. (Élénk helyeslés és tapsok a jobboldalon.) Ennyit kívántam a t. urak tegnapi beszédére válaszolni. Einök: Ugron Gábor képviselő ur kíván szóim. Ugron Gábor : T. ház ! Az előttem szólt t. képviselő ur egész beszédemet, a szavait is, félreértette, mert nem akarom feltételezni, hogy félremagyarázta. (Mozgás a középen.) Én azt mondtam, hogy az 1868 : XXX. t.-czikk 50. §-a értelmében horvát nyelven is beszélhetnek, és kérésem az volt, hogy találjuk meg közös egyetértéssel annak a módját, hogy ők e jogukkal élhessenek, e joguk fentartásául horvátul szólhassanak itt, azonban ez a törvényhozó testület ne legyen horvát beszédeknek nap számra való tanyája, (Helyeslés a baloldalon.) és a ki beszél, ne mondjon egész beszédeket horvátul, a mit mi nem értünk, a minek argumentáczióját nem tudjuk felfogni és meg sem ismerhetjük akaratát annak a horvát képviselőnek. A ki a házban jelen volt, tudja, hogy beszédemnek egész tendencziája ez volt, és itt a t. képviselő ur azzal áll elő, hogy velünk szemben csak azért olyan a magaviseletük, azért használják tüntetően a horvát nyelvet, mert mi sovinizmustól vagyunk áthatva. Ez, t. képviselő ur, a legnagyobb hamisítás, mert Magyarországnál birkább módon senki a horvátokkal szemben el nem járhat. Bocsásson meg a t. ház, ha egy külföldi ember azt hallja, hogy itt a magyar országgyűlésen horvátul beszélnek, hát azt kérdi, hogy vájjon beszélnek-e magyarul a horvát országgyűlésen ? Nem, uraim

; a horvát országgyűlésen nem beszélnek magyarul. Ez a viszonosság, ez a testvériség. Sőt a ki ott az utczán