Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-48
336 í8. országos ülés 1910 i Popovics Sándor: ön is helyeselte ! (Felkiáltások a jobbközép hátsó -padjain : Jogunk van hozzá ! Zaj.) Ugron Gábor: Mindjárt megmondom azt is, hogy mihez van joguk. Az 1808 : XXX. t.-czikknek 59. szakasza azt mondja, hogy a horvát képviselők a magyar képviselőház termében a saját horvát nyelvüket is használhatják. (Felkiáltások a jobboldalon : Is! Zaj. Elnök csenget.) Mit jelent az, »hogy saját nyelvüket is ?« Azt jelenti, hogy a ki nem tudja magát szabatosan kifejezni, a ki nem tudja helyesen elmondani magyarul, a mit mondani akar ebben a teremben, a melynek tanácskozási nyelve az 1848 : V. t.-cz. szerint a magyar, kisegitőképen használhatja a horvát nyelvet és horvát nyelven magyarázhatja meg, hogy tulajdonképen mit akart mondani. (Egy hang jobb/elől: Éljen Justh Gyula !) Azt az előzékenységet, azt a jóindulatot, a melyet a múlt országgyűlésen az országgyűlés többsége a horvát képviselő urakkal szemben tanusitott, az urak egy nagyfokú parlamentáris visszaélésre használták fel. (ügy van ! bal/elől.) Napszámra, hétszámra beszéltek itt horvát nyelven, nem azért, hogy minket meggyőzzenek és saját elvi álláspontjukra térítsenek, hanem csak azért, hogy fogyaszszák az időt, a törvényhozás munkáját megakaszszák, a magyar törvényhozás lábai elé akadályokat vessenek, hogy az országgyűlés tagjai munkájuk felfüggesztésével egy idegen nyelv, egy meg nem értett nyelv hallgatásával töltsék az időt. De mást is tettek a t. képviselő urak. Azt is tették, hogy szerbül is beszéltek. Popovics Sándor: Hiszen az egy nyelv ! Elnök : Popovics Sándor képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe. Ugron Gábor: Mikor a t. képviselő urak ezen rajtakapattak, akkor kissé elpudeálták magukat, mint a rossz gyermekek, egypár mondatot horvátul mondtak- aztán ismét szerbül beszéltek. Miután a szláv nyelvek — pl. a horvát és szerb, vagy a horvát és cseh nyelv — nagyon hasonlatosak egymáshoz, mi itt a törvényhozás termében ellenőrizni se tudtuk, hogy csehül, horvátul vagy szerbül beszélnek-e. (Zaj.) T. ház ! E gyűlésben való jelenlétünk czélja az, hogy egymást meggyőzzük saját elvi álláspontunk helyességéről. És azt hiszem, hogy a horvát képviselő urak is, ha lojálisán akarnak eljárni, arra kell hogy törekedjenek, hogy nagy sérelmüket, a melyről olvasunk és hallunk itt a házban, oly nyelven mondják el, a melyet mi is megértünk, és talán meggyőződvén az ő álláspontjuknak helyességéről, a mellett mi is síkra szálljunk. Pop Cs, ÍStván : Ugy járnak, mint mi ! (Zaj.) U t ron Gábor: Én elismerem, hogy a mait országgyűlés alkalmával nagy hibát követtem el magam is. (Ugy van ! jobbfelől.) Nem győzök elég szemrehányást tenni magamnak, hogy belementem egy olyan dologba, a mely a negyven éves gyakorlaton változtatott és Magyarország és e törwembev 30-án, szerdán. vényhozás kárára engedményeket tett. (Ugy van ! jobbfelől.) De, t. ház, ezt a kérdést nem a magam és saját érzelmeim szempontjából óhajtom, hogy a ház tekintse és elbírálja. Személyes érzelmeim, az én hiúságom, mindazon tekintetek, a melyekkel magam iránt tartoznám, mindig meg kell, hogy megszűnjenek abban a jnllaiiatban, a melyben én meggyőződöm arról, hogy az ország egységét, hazám integritását, e törvényhozásnak magyarságát, igazságát veszélyezteti az, (Hosszantartó általános élénk helyeslés és taps.) ha itt mi eltűrjük, hogy másként magyarázzák a törvényt, mint a hogyan a törvény szól, mint a hogy a törvény meghozói magyarázták, a kik tudták, hogy milyen értelemben alkották meg és a kik azt 40 esztendőn keresztül használták. 40 esztendőn keresztül a horvát képviselő urak horvátul csak néhány mondatot hangoztattak a beszéd elején és a végén, de valójában a törvényhozásnak tevékeny és hasznos tagjai kívántak lenni, a mikor a többi részt azon a nyelven mondották el, a melyen mindnyájan értünk és a melyen értvén, az ő érzelmeiket, az ő érveiket megismerhettük és magunkat azokhoz szabhattuk. Tiszta horvát beszéddel a törvényhozás czélját nem éri el, önök helyes és jogos czélokat sem közelíthetnek meg, mert minket nem tudnak meggyőzni, önöknek nem is az a czéljuk, hogy a magyar nemzet és a horvát nemzet közt békés együttélés legyen és hogy egymás iránt előzékenységgel és figyelemmel legyünk, az egyik a másiknak ne legyen zsarnoka, hanem barátja és pajtása. Xeni, uraim, ezzel önök odahaza népszerűséget keresnek, önök a törvény rendelkezéseit gonoszul kihasználják, (Igaz! Ugy van!) hogy otthon a jámbor népet elbolondítsák, önök itt egy politikai iskolát alkotnak, hogy a törvényhozás túlnyomó részét itt a törvényhozás termében meggyanúsítsák, megrágalmazhassák, saját lapjaikban pedig saját gyorsíróik utján elárasztják a délszláv sajtót a magyarok becsmérlésével, rágalmazásával és azzal, hogy mit mondottak meg nekünk és mit csaptak a fejünkhöz : hogy jograblók vagyunk, hogy elveszszük a horvátok alkotmányát, holott Istenemre mondom, itt ebben a házban még soha mást nem hallottam, mint hogy mindenki igazán hajszálig meg akarja tartani a horvát kiegyezést, mert ha mi azt egyszer elfogadtuk, a magyar embernek nem természete, hogy szerződéseit változtassa és nem tartozunk azok közé, a kik szavunkat nem szoktuk megtartani. Pop Cs. István : A nemzetiségi törvényt lábbal tiporták ! (Nagy zaj.) Hédervári Lehe! : Csicsó ! Csicsó ! (Derültség. Elnök csenget.) Ugron Gábor: Most nem térhetek ki arra, hogy a t. képviselő urnak fájdalmára tapaszokat rakjak és fájdalmának hamis voltát leleplezzem. Maradok a kérdés mellett, hogy a törvényhozásban tisztán horvát beszédet elmondani nem czélszerü, a törvényhozás legfőbb elvét, hogy a tárgyalás czélhoz vezető legj^en és egymást a képviselők
