Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-48

48. országos ülés 1910 november 30-án, szerdán. 337 megértsék, nem szolgálja. A magyar törvényhozás ezt nem is akarta. Ezt bebizonyíthatom azzal, hogy hivatkozom az 1885 : VII. t.-czikk 9. §-ára, a mely a főrendiház uj nyelvét állapítja meg és a mely azt mondja, hogy az kizárólag a magyar és azt is mondja, hogy mindazok lehetnek a főrendiháznak tagjai, a kik a főrendiház ezen czéljának megfelelni tudnak. Becsületesen, zárjel között idézi az 1868 : XXX. t.-czikk 59. §-át ez a törvény. Most engedjen meg a t. ház, itt a példa. A főrendiházról 1885-ben hozott törvény ugyanazt mondja, mint a képviselőházról a 48-iki törvény. Eltérés nincs. De, hogy tarthatjuk fenn ezen törvényhozás magyarságát, kizárólagos magyar nyelvűségét, ha itten horvát nyelven egész beszédeket mondanak el, a melyek nem arra szánvák, hogy azokat megértsük, annak következtében határozatokat hozzunk, hanem arra, hogy odalent ő nekik izgatási eszközül szolgáljanak 1 (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) T. ház ! Én megvallom őszintén, jobban szeretném, ha ezt a t. horvát képviselő urak barátságos módon fognák fel, és arra törekednének, hogy egy olyan eljárást állapítsunk meg az ő beleegyezésükkel, a mely eljárás mellett az ő joguk épségben marad, hogy itt horvátul is szólhatnak, de a törvényhozásnak czélja nem semmisittetik meg, ha tehát módot nyújtanának arra, hogy a törvényhozás a maga czélját elérhesse az által, hogy csak annyiban élnek a horvát nyelvvel, a mennyiben az elkerülhetetlenül szükséges. Mert ne feledjék a horvát képviselő ixrak, hogy az az érv, hogy nem tudnak magyarul, el nem fogadható. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Mert, t. ház, ki van mondva a képviselőházról szóló törvényben, hogy képviselő csak az lehet, a ki a magyar nyelvet beszéli. A főrendiházra nézve is ki van mondva, hogy csak az lehet a főrendiház tagja, a ki a magyar nyelvet birja, és így törvényhozói működésének megfelelni tud. Ha ezt a kettőt összevetem, az 1885-ben hozott törvénynek értelmét alkalmazom az 1868-iki törvényre is, akkor abból az következik, hogy itt a magyar törvényhozásban keli magyarul tudniok, magyarul érteniök, és a ki nem tud és nem ért, az ennek a törvényhozásnak tagja nem lehet, mert a szükséges kvalifikácziója nincs meg. (Ügy van! Ugy van ! a baloldalon.) Ezzel a törvénynyel szemben más és ellenkező törvény nem áll fenn. Soha ki nem mondatott ellenkező törvény. Ez a törvény a maga erejében áll rendületlenül, és csak tőlünk függ, hogy ezt fentartsuk. Ne kívánjuk tehát odahajtani ezt az országgyűlést, hogy kénytelen legyen ezen paragrafust, a mely feltételül szabja, hogy a ki magyar országgyűlésnek tagja, annak a magyar nyelvet birnia kell, a maga ridegségében és szigorúságában alkalmazni. (Helyeslés a báloldalon.) Azért kérem a t. házat, és azért szólalok fel a házszabályokhoz, hogy kérhessem egyúttal az elnök urat is, méltóztassék odahatni, hogy a régi gyakorlat, a mely fennállott 40 éven keresztül, állittassék helyre. (Helyeslés a baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. II. KÖTET, Mi szíves készséggel elismerjük, hogy horvát nyelven is beszélhetnek, de azt akarjuk, hogyha már éltek ezen jogukkal, ha ezen joguk szilárdságát bebizonyították, ne tegyék csúffá, ne tegyék czirkuszszá a magyar képviselőházat, (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a horvátok padjain.) hanem igyekezzenek magyarul beszélni. Mi a legnagyobb türelemmel fogunk eljárni önökkel szemben, és behunyjuk a szemünket, hogy beszédeiket olvashassák; ha hibásan mondják el, megnyugszunk abban, hogy kijavíthassák. Mi minden előzékenységre készek vagyunk, de önöknek is előzékenyeknek kell lenniök, mert különben kénytelenek leszünk a törvényt alkalmazni, hogy a ki önök közül nem tud magyarul, az ennek a magyar törvényhozásnak tagja nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) E!(?Ök : A in mistereinek ur kivan szólni. (Halljuk 1 Halljuk !) Gr. Khuen-Héderváry Károfy minisferelnök: Igen tisztelt képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Csak rövid pár szóban akarok válaszolni azokra, a miket a t. előttem szólott képviselő ur felhozott. (Halljuk ! Halljuk !) Kétségtelen, hogy a törvény betűje szerint a horvát képviselőknek joguk van horvátul szólni. (Zajos felkiáltások a baloldalon : Is I Is !) Igen, hozzáteszem : horvátul is. Másfelől teljesen osztom Ugron Gábor t. képviselő urnak abbeli felfogását, hogy egy törvényhozásnak tagjai azért gyülekeznek egybe, hogy megértsék egymást, és ez által az ország ügyeit előbbrevigyék. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) E tekintetben azt hiszem, Horvátországnak is érdekében áll, (Igás ! Ügy van ! a jobboMalon.) hogy a magyar képviselők is megértsék azt, a mit ők szavaikkal kifejezni akarnak. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) És én ugy tudom, hogy a magyar képviselőház, a magyar törvényhozás mindig szívesen hallgatta meg igaz j^anaszaikat, igaz séreüneiket, és mindig igyekezett is azokat orvosolni. (Igaz ! Ugy van I) T. ház ! Bár tehát — ismétlem — teljesen osztozom az előttem szólott képviselő ur felfogásában, mégis azt tartom, hogy midőn egy bizonyos nyelvnek használata egyfelől törvényben van biztosítva, visszaélésről még e pillanatban nem lehet beszélni, hogy tehát a képviselő ur felszólalása talán még korai volt. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Mert, bocsánatot kérek, visszaélésről nem lehet még szó akkor, mikor ma még csak egyetlen egy képviselő használta a horvát nyelvet, (Igaz! ügy van I a jobboldalon. Folytonos zaj balfelöl) és ugy hiszem, ebből az alkalomból korai is volna bármi más intézkedésre gondolni. A legjobb és leghelyesebb szerintem az lesz, ha e kérdés felett most napirendre térünk. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj baljelöl.) Ezek után még csak egyre kívánom a t. képviselő urak figyelmét felhívni és ez az, hogy Ugron Gábor képviselő ur argumentácziójábau felhozott egy állítást, a mely csak tévedésen 43