Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-47

47. országos ülés 1910 november 29-én, kedden. 317 nak avagy bizalmatlanságnak a kérdése-e annak meg- vagy meg nem szavazása szerint ? Az én meggyőződésem szerint azoknak, a kik azt állítják, hogy az indemnitás közsziikség és épen ezért azt minden kormánynak meg kell szavaznia, igazuk is van, nem is. Igazuk van abban, hogy az indemnitás, illetve a költségvetés és ennek folyósítása közszükség, mely nélkül az ország fenn nem állhat; de abban már nincs igazuk, hogy azért, mert közsziikség, minden kormánynak meg kell azt szavazni. (Ugy van ! Helyeslés balfelől.) Miért ? Mert abból, ha valamely kormánynak meg nem szavazzák az indemnitást, még nem az következik, hogy mindjárt romba dől a világ, vagy legalább is az ország . . . Egy hang (jobbfelól.) : Hanem exlex áll be ! Molnár János: Nem exlex következik be, hanem az, hogy romba dől az a kormány, melynek az indemnitást meg nem szavazzák. (Élénk helyeslés baljelől. Zaj a jobboldalon.) És következik az is, hogy annak a kormánynak, a mely megbukott,, át kellene adnia a helyét azoknak a férfiaknak, kik abból a pártból, vagy pártokból verbuválódnak, a mely vagy a melyek a kormányt megbuktatták. (Zaj jobbfelól.) így kellene lennie a dolognak és igy is van más országokban. Mivel azonban Magyarországon parlamenti váltógazdaság nincs és nem is lehet. . . (Felkiáltások jobbfelól : Most volt !) Szmrecsányi György: Hagyják békében beszélni ! (Derültség jobbfelól.) Ez ildomtalanság ! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelól: Rendre ! Felkiáltások a baloldalon : Igaza van !) Elnök : Csendet kérek ! Molnár János: . . . azért Magyarországon másnak, mint bizalmi kérdésnek az indemnitást tekinteni nem lehet. (TJgy van! Helyeslés balfelől.) Mivel pedig mi is ebben a meggyőződésben élünk, és mert mi a legmélységesebb bizalmatlansággal viseltetünk a t. kormány iránt, azért a néppárt, melynek nevében és megbizásából beszélek, az indemnitást meg nem szavazza. (Helyeslés balfelől.) A tegnap ezen tárgyhoz szólott t. képviselőtársaim úgyszólván learatták már az egész szántóföldet előttem, ugy hogy nekem csak a tarló maradt, de ezen a tarlón is fogok találni elég tövist és bojtorjánt, melyet egy csokorba fűzve, megindokolhatom a néppártnak a t. kormány iránt való bizalmatlanságát. (Halljuk I balról.) Mindenekelőtt azt a kérdést vetem fel, hogy minek köszönheti a t. kormány és a mögötte ülő párt létét és többségét ? (Halljuk! Halljuk-!) A t. túloldal bizonyára a koalicziónak állítólagos hibáiban, sőt bűneiben véli rejleni ezt az okot, s főleg abban, hogy, szerinte, a nép megsokalta már a koalicziónak egyenetlenségeit, elfordult annak elveitől és irányától, sőt visszasirta a régi szabadelvű uralmat. Szerintem azonban ennek egészen másban rejlik az oka. (Halljuk ! Halljuk !) Midőn ugyanis a koalicziónak szálai szakadozni kezdtek és a volt kormány látta, hogy eredménynyel tovább az ország gyeplőjét nem irányithatja, kötelességszerűen és gavallérosan lemondott. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Hát nem mondott le ? Nem ugy volt ?) Zboray Miklós: Azt várni, hogy kirúgják ? (Derültség a jobboldalon. Halljuk! balról.) Molnár János : A múlt kormány tehát lemondott, nemcsak egyszer, de többször, és ennek ellenére lemondását a legfelsőbb helyen el nem fogadták. Vagy kilencz hónapon át hevertek ott a ministeri tárczák, jóformán gazda nélkül, mert hiszen a gazdáik csak ideiglenesen vezették azokat és beállt újra az a helyzet, a melyen a t. képviselő uraknak egyike, gróf Tisza István egyszer átesett, midőn t. i. csak egy czilinderes urat keresett, a kinek a ministerelnöki megbízást átadhatta volna, de nem talált. Wekerle, a lemondott és távozó ministerelnök, valamint a Felség is, sokáig nem találtak férfiakat a ministeri tárczákra, mert a koaliczió tagjai közül egyetlenegy sem akadt, a ki ennek az országnak, akár hadügyi, akár gazdasági, akár egyéb téren nyújtandó valamelyes nemzeti konczesszió nélkül ministeri tározára vállalkozott volna, mert ha vállalkozik a t. ministerelnök ur és a kormány nem ül most azokon a székeken, (Ugy van ! TJgy van ! a baloldalon.) mert csakis akkor és azáltal, hogy akadtak férfiak, kik minden feltétel nélkül vállalkoztak ministerség-re, hogv akadtak férfiak, a kiket olyan bagatell ügyek, mint a nemzeti aspirácziók és nemzeti törekvések, nem feszélyeztek ; ismétlem, csakis akkor igy volt lehetséges, hogy a t. kormány a ministeri bársonyszékeket elfoglalta. (Ugy van ! balról.) T. képviselőház ! Ez az oka annak, hogy miért nincs és nem is lehet Magyarországon soha parlamenti váltógazdaság... (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Eitíier Zsigmond : Mindig akadtak olcsó felajánlkozók ! Molnár János: . . . mert nálunk nem a nemzeti érzület, nem a nemzeti evoluczió szüli vagy buktatja meg a kormányokat és jelöl ki irányt számukra, hanem egyesegyedül a fejedelmi akarat... Sümegi Vilmos : A császári akarat! (Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Molnár János : ... és minden kormány csak addig él és uj csak ugy keletkezhetik, ha feltétlenül meghajlik a fejedelmi akarat előtt. Nagyon természetes tehát, ha aztán az ilyen kormányt valamely erős nemzeti érzéstől áthatott ellenzék megbuktatja, nem az ellenzék jut uralomra, mint az világszerte mindenütt a parlamenti elvek szerint történni szokott és kell is. hogy történjék, hanem oly férfiú kerül kormányrudra, a ki — és nagyon sajnos, hogy mindig akadnak ilyen olcsójánosok — (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) kikapcsol minden nemzeti követelést az ő kormányprogrammjából. Es azután az a férfiú alkot magának többséget, mert minálunk nem a többség szüli a kormányokat, hanem megfordítva, a kormányok szülik a többségeket, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Épen ezért nálunk, mint sehol máshol a világon, nem azt mondják,