Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-46
296 Í6. országos ülés 1910 november 28-án, hétfőn. Azt hiszem, eltalálom az igazi indokot, ha a t. pénzügyrninister ur eljárását egyszerűen takarékosságra vezetem vissza. Tiz évi működése alatt 200 millió volt mindössze az az emelkedés, a mely a rendes kiadásoknál mutatkozott, és ezért • nem kell felülnünk, ha most a t. pénzügyminister ur egy év alatt 100 millióval emeli a rendes kiadásokat. Újból megjegyzem, hogy én az 1909. évi tényleges eredményeivel szemben hozom fel ezeket az állításokat, a melyek szerint a költségvetési javaslatban foglalt számokra nézve az 1392 milliót felemeli, 1492 millióra és erre vonatkozólag expozéjában azt mondja, hogy elsősorban üzemi kiadások azok, a melyek az emelkedést okozzák. Az üzemi kiadások közül a pénzügyministerium fejezetében, azt hiszem, nem igen foglaltatnak ott. 5 millió az apadás, t. i. 246 millióról 241 millióra ; nagyobbmérvű emelkedés van a kereskedelmi tárczánál : 22 millió, ebből 10 millió a postánál és távirdánál, 8 millió az államvasutaknál. Bocsánatot kérek, én az 1909. évi tényleges eredményeket állitom szembe a pénzügyminister ur 1911. évi preíimináréjával. 278 millió volt az államvasutak rendes kiadása 1909-ben, ő felemelte 286 millióra, ebből nagyobb összeget 8 milliónál kihozni nem tudok. Igenis, az emelkedés igen lényeges része esik a közösügyekre, 69 millió rendes közösügyi kiadással szemben a pénzügyminister ur beállít 89 milliót; másik része esik az államadósságokra, a hol 25 millióval emelkednek a kamatterhek. Bocsánatot kérek, én nagyon kiváncsi vagyok, hogy oldódik meg ez a kettőnk közötti, mondjuk szentivánéji álom, mert valamelyikünk hamis adatok alapján beszél. De én most is, mielőtt a házba bejöttem —• annyira bizom a pénzügyminister ur eljárása komolyságában — újból megnéztem azokat a zárszámadásokat, a melyeket a minister ur benyújtott, hogy erre az 1909. évre vonatkoznak-e ezek az adatok, és én ezeket az adatokat találtam és mindenki ezeket az adatokat találja a ki utánanéz. Visszatérek oda, a honnan kiindultam. Az 1909-iki tényleges eredményekkel szemben a pénzügyminister ur a közösügyi kiadásokat felemeli 20 millió, az államadósság kamatterhet 25 millió koronával. Azután lényeges emelkedés van az egyes tárczáknál; igy a belügyinél 6 millió, a honvédelmi tárczánál 9 millió és van egy még lényegesebb emelkedés, a vallás- és közoktatásügyi tárczánál, a mely emelkedés 11 milliót tesz a zárszámadási eredménynyel szemben ; a költségvetési előirányzat differencziája, ha jól emlékezem 13 millió. Én először szivből gratulálni akartam a kormánynak és elsősorban a kultuszminister urnak azért a sikerért, hogy a kultusztárcza költségvetése 11 millióval emelkedett, de lehetetlenné tette ezt a pénzügyminister ur, a mikor expozéjában kimondta, hogy a kultusztárczának ilymérvű emelkedését pedig az előző kormány által hozott törvények tették kényszeritővé. Hát, t. pénzügyminister ur,én ugy látom, hogy mi nemcsak a zárszámadási eredmények számadataiban differálunk, hanem az állami kiadások természete, az államháztartás vezetésének irányelvei tekintetében is differálunk abban az értelemben, hogy ön egyetlen egy főszempontot lát a pénzügyek vezetésében : a takarékosságot. Ez, elismerem nagy szempont, de ezzel szemben mi látunk egy másik, nagyobb szempontot, az elsőrendű állami életszükségletek feltétlen kielégítésének szempontját. (Helyeslés a baloldalon.) És engedjék meg, mielőtt erre kitérnék, hivatkoznom még a pénzügyminister urnak expozjában foglalt azon kijelentésekre, hogy igen figyelemreméltó részét a kiadásoknak —• és felsorolja itt a törvényhatósági utakat, az iparfejlesztést, a kisdedóvást, a gyermekvédelmet, szóval kulturális intézkedéseket, —• hogy ezeket is az előző kormány eljárása hozta életre, de viszont ő gondoskodni fog róla, hogy ha ezeket teljesen megszüntetni nem is lehet, legalább illő mérvre redukáltassanak. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Felolvashatom az egész passzust ! Jöjjünk tisztába egymással! (Halljuk I Halljuk! a baloldalon.) Azt hiszem, nem veszik bsszédolvasásnak, ha felolvasom a, pénzügyminister ur expozéját (olvassa) : >>Igen figvelenireméltó okát azonban a kiadások emelkedésének képezik azok a törvények, a melyek évről-évre növekedő kiadást hántanak az államháztartásra. Ilyen törvények, a melyeknek legnagyobb része az utóbbi években jött létre, a következők : a közutakról szóló törvény, a vármegyék közigazgatási kiadásainak fedezéséről szóló törvény, továbbá a betegápolási és gyermekvédelmi törvény, a mely igen jelentékeny és óriási mérvekben növekedő szaporulatot idéz elő, ilyen a községi jegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló törvény, az iparfejlesztési legújabb törvény, a nem állami tanitók illetményrendezéséről szóló törvény, a bűntető novella, különösen annak a fiatalkorú bűntettesekre vonatkozó intézkedései, a községi orvosok és bábák illetményeinek rendezéséről, az állattenyésztésről, az elemi népoktatás ingyenességéről, a földadókataszter kiigazításáról és végül a lelkészí jövedelem kiegészítéséről szóló törvény, a melyekből erre a költségvetési előirányzatra nem kevesebb, mint 17,200.000 K többlet származik*. »Ezen törvények között vannak olyanok, a melyek személyi járandóságokra vonatkozván, nagyon természetesen nem érinthetők, de viszont vannak más természetűek is, a melyekből óriási és lavinaszerűen növekedő kiadások származnak az áUamkiricstárra.« (Felkiáltások jobbról: Igaz 1 Ugy van !) Gr. Bethlen István : Hát nem ezt mondta ? (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Désy Zoltán (tovább olvassa) : »Ezekre vonatkozólag bátor voltam megjegyezni, hogy ezen nagy baj elhárítása czéljából a nélkül, hogy bármely közérdek sértetnék, okvetlenül szükséges lesz az egyes törvények revízió alá vétele«.
