Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-46

46". országos ülés 1910 november 28-án, hétfőn. 297 Sándor Pál: Egyes törvényeknek ! Ugron Gábor". Bocsánatot kérek, ez az egész társadalmi törvényhozásnak jelentékeny része ! Désy Zoltán : Én ezen revíziót, mintán a pénzügyminister ur hozza javaslatba lavinaszerüleg a valószínűleg növekedő terhek meggátlása czéljából, nem vagyok képes máskép megérteni, mint hogy ez a kiadások leszállítását jelenti. Lukács László pénzügymirtister: Helyes! Justh Gyula: A katonai költségekre értette! Sándor Pál: A kvótára értette ! A bankszabadalomért való kvótára értette ! (Zaj a baloldalon.) Désy Zoltán : Én nagyon íogok örülni, ha a mellettem és szemben ülő t. barátaim a differencziákat beszédem közben elintézik, de annak a differencziának elintézésére, a mely — sajnálatomra — a pénzügyminister ur felfogása és az én felfogásom között fenforog, ez az eljárás nem alkalmas, sőt nehezíti ezen cüüerenczia elenyésztetését. (Halljuk! Halljuk!) Igyekszem bírálatomban a lehető legobjektivebb mértéket alkalmazni, azt a mértéket, a melyet saját működésemre vonatkozólag mindig örömmel és készséggel fogadok el. De közöttünk elvi differencziákról van szó, igen t. pénzügyminister ur. A mi felfogásunk szerint az állam . gondozásának legelső tárgya az ember, (Elénk helyeslés a baloldalon.) az ember nemcsak humanisztikus szempontból, nemcsak azért, mert az emberi élet pótolhatatlan kincs, de tisztán gazdasági szempontból is, mert az emberi munkaerő az, a mely a legfőbb vagyonalkatrészt képviseli minden államban.. (Helyeslés a baloldalon.) A mi felfogásunk abból indul ki, hogy az államnak mindenekfelett való kötelessége, még a földadókataszter kiigazításánál is fontosabb kötelessége elsősorban az embert venni védelmébe már születésekor, és ha szükséges, születése előtt is, a születendő csecsemőt. Gondoskodni kell, t. ház, arról, hogy az elhalálozási arány a gyermekek között minél kisebb legyen, gondoskodni kell arról, hogy ennek az országnak területéhez mérten aránylag gyér népessége mielőbb arányba hozassék a területtel, hogy ezen országnak iparos kezekben szegény ipara megnyerje a szükséges munkaerőt. A gondoskodás első tárgya tehát épen a gyermekvédelem és a közegészségügy. Gá! Sándor : Azután jön a csatahajó ! Désy Zoltán : Az én gondolkozásom szerint egyéb jön azután. Jön a kultusztárcza, jönnek azok a kiadások, a melyek az emberi karban és észben adott munkaerőt a tudás hatalmával ruházzák fel, és ezzel megsokszorozzák, meghatványozzák ezt a munkaerőt. (Helyeslés a baloldalon.) Azután jönnek a gazdasági kiadások, a melyek az ország termelési erejét fokozzák, és a melyek hivatva vannak a termelés eredményét, a kész munka értékesítését biztosítani. Ez az a programm, a melyet nem én, hanem azok, a kik szocziális gondolkodók műveit olvassák, KÉPVH. NAPLÓ, 1910 1915. II. KÖTET, és a szocziális kérdésekkel foglalkoznak, ma egyáltalában vallanak. Ezzel a gondoskodással szemben, engedjen meg, pénzügyminister ur, az, a mit ön itt mond, hogy ha nem is eltörölni, de legalább mérsékelni óhajtja ezeket a kiadásokat, már önmagában elég volna arra, hogy akkora ürt idézzen elő kettőnk között, hogy már ennélfogva se támogathassam az ön működését, már ennélfogva se szavazzam meg az indemnitást. (Helyeslés baljelol.) T. pénzügyminister ur! A bevételekre vonatkozólag nagyon röviden végezhetünk egymással. Ott ön az 1452 millió 1909. évi tényleg elért eredményt felemeli költségvetési javaslatában 1534 millióra, — tehát 80 millióval emeli fel, — a miből 25 millió esik a pénzügyi tárczára, 48 millió a kereskedelmi tárczára, és végül 6 millió esik a földmivelésügyi tárczára. Ezzel az előirányzattal szemben merem állítani, hogy mivel az 1909. év eredményei vannak összehasonlítva és mivel a közvélemény előtt már ismeretesek azok a munkálatok, melyeket a t. pénzügyminister ur a dohánygyártmányok értékesítésénél bevételi többlet előidézésére fordított, ós ugy emlékszem, a szeszadótörvény teljes végrehajtása is hátra van még — ezt a bevételi emelkedést reálisnak ismerjük el abban a tekintetben, hogy kevesebb ennél nem lehet, de határozottan állítjuk, hogy kétszeresen fogja azt meghaladni az a bevételi többlet, a mely a minister urnak rendelkezésére fog bocsáttatni. De hát a t. pénzügyminister urnak működését rég ismerjük. Az ő eljárásának tulajdonképeni alapját abban látom hogy felnőtt abban a korszakban, foglalkozott pénzügyi dolgokkal abban a korszakban, a mikor még az egymást követő évek deficzitjei igen kellemetlen benyomásokat hagytak hátra a pénzügyi körök emlékezetében. Ebből fejlődött ki a t. pénzügyminister urnak az a törekvése, hogy a bevételeket csak azok lehető minimális emelésével növelve, a kiadásokat még a lehető minimális emelésnél is alacsonyabban irányozza elő. Abból a szempontból, t. minister ur, hogy az államháztartás egyensúlya meg legyen óva. helyes ez ; abból a szempontból azonban, hogy az állami érdekek sürgősségük, fontosságuk, kielégítésük sorrendje szerint ki legyenek elégítve, ebből a szempontból nem helyes ez az eljárás, (ügy van ! a baloldalon.) T. képviselőház ! Azt hiszem, ha az elmondottak után azt állítom, hogy tisztán pénzügyi szempontból sem tárulhatnék hozzá a javaslat törvényerőre emeléséhez, nem járulhatok hozzá azért, mert elsősorban nem tudom a kormányt felmentem a vád alól, hogy a szükséghelyzet megteremtése miatt mulasztás terheli és nem főképen azért, mert a pénzügyminister ur és a mi felfogásunk között az állami jövedelmek hovaforditásának és az állami szükségletek sorrendjének kérdésében óriási ür tátong — akkor azt hiszem, indokoltnak méltóztatik tartani, ha csak tisztán 38