Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-46

46. országos ülés 1910 november 28-án, hétfőn. 295 mét: egyfelől arra, hogy ezek között a rendes kiadások között igen nagy összegekkel szerepelnek az üzemi kiadások, másfelől arra az arányra, a melyben ez alatt a tíz év alatt a drágaság, vagy mondjuk a pénz vásárló erejének csökkenése bekövetkezett. A mi áll a rendes kiadásoknál, fokozottabb mérvben áll az a beruházásoknál. Hiszen a beruházásokat, ha azokat egyszer teljesítettük, nem kell másodszor teljesíteni, de viszont, ha nem tett meg egyik minister olyan beruházásokat, a melyekre szükség van, a másiknak feltétlenül teljesítenie kell azokat. Egy tétel van, a mely sokkal kedvezőbb az igen t. pénzügyminister tízévi működése alatt, mint volt a koaliczió négyévi működése alatt, de azt hiszem, azzal nem vádolhat a t. pénzügyminister ur, hogy ennek a tételnek emelkedését mi szándékosan idéztük elő. Ez a közösügyi kiadósok tétele ; mert a mig a t. pénzügyminister ur tízévi működése alatt 183 millió volt összesen a rendkívüli közösügyi kiadások összege, sajnálatunkra a koaliczió négyévi működése alatt 193 milliót kellett ugyanezekre a czélokra kiadni. T. képviselőház ! Visszatérek oda, a honnan kiindultam. A koaliczió négyévi működésének eredménye az, hogy a rendes bevételek a rendes kiadásokat 530 millióval haladták túl. Ez az egyik tétel. De itt fel kell hoznom a másik tételt, hogy t. i. 749 millió olyan kiadást teljesítettünk, a melyet költsévgetési és külön törvények hitelműveletekre utaltak és a 749 millió fedezetére mindössze -354 milliónyi kölcsönt vettünk fel. A másik dolog j>edig, a mire újból kell hivatkoznom, hogy 556 miihót meghaladó beruházások történtek és ezeknek fedezetére mindössze is 354 millió kölcsön vétetett igénybe, tehát a rendelkezésünkre bocsátott hitelből 200 milliót meghaladó összeg az, a mit nem vettünk fel. Már most egy pénzügyi kormányzatról, a melynek ezek a számadatai zárszámadásilag igazolhatók, egy pénzügyi kormányzatról, a mely a rendelkezésére bocsátott hitelekből 200 miihónál többet nem vesz igénybe, azt mondani, hogy válságba sodorta az országot, hogy tönkretette a pénzügyi helyzetet — a pénzügyminister ur talán nem használta épen ezeket a szavakat, de az expozéjában körülbelül ezt mondotta — ez komoly pénzügyi emberrel szemben igen súlyos vád. Azt hiszem, hogy bennünket ezzel a váddal nem lehet jogosan terhelni, nem lehet különösen akkor, a mikor még egy tételt kell kiemelnem, hogy t. i. mi átvettünk 129 millió pénztári készletet, illetve annyit kellett volna átvennünk az 1905. év végén és 158 milliónyi pénztári készletet hagytunk a pénzügyminister urnak, a ki annak idején szintén csak 136 miihót hagyott hátra. De ezek az adatok nem is szükségesek. Ha olyan volt a pénzügyi helyzet, a milyennek a pénzügyminister ur azt vázolta, hát elhiszi-e valaki, hogy akkor a pénzügyminister ur, a kit a legelőrelátóbb, a legkomolyabb pénzügyi szakemberek egyikének tartok, 100 millióval emeli a rendes kiadásokat ? Hát lehet-e egy tönkretett pénzügyi helyzetben ilyen költségvetési javaslattal előállani ? ; • | Nem, igen t. pénzügyminister ur, a helyzet igen kedvező volt, kedvező volt abban a tekintetben, hogy a bevételek, az állam saját jövedelemforrásaiból eredő bevételek meghaladták az állam kiadásait, kedvező volt, mert az állam hitele túlságos mértékben nem volt igénybe véve, kedvező volt a pénztári készletek tekintetében és kedvező volt abban a tekintetben is, hogy az előző kormány számolva a fejlődő állami élet igényeivel, a javaslatok egész sorozatát bocsátotta az önök rendelkezésére, a melyeket a jelen kormány be is terjesztett, a pénzügyi bizottságban tárgy altatott, javaslatokat, a melyek alkalmasak arra, hogy a magyar állam részére egyfelől igen nagy bevételi forrásokat biztosítsanak, másfelől az ipari és mezőgazdasági termelés terén is biztosítsák a fejlődést. Mikor tehát egy egészen kedvező helyzetet hagyunk hátra, mikor megmutatjuk a jövő fejlődés útját, a melynek helyességét kell hogy elismerje a pénzügyminister ur, mert hiszen elfogadta és beterjesztette azokat a javaslatokat, a melyeket az előző kormány hátrahagyott ; akkor érthetetlen, hogy azzal vádol bennünket, hogy beláthatatlan válságba sodortuk a pénzügyeket, a honnan csak nagy munkával lehet kimenekülni. Nem akarom mondani, hogy ez nem épen udvarias eljárás, de azt mondhatom, hogy ez semmi esetre sem az az eljárás, a melyet a pénzügyminister ur komolyságától és szaktudásától elvárhattunk volna. (Zaj és ellenmondásoh jobbjelői : Maga se hiszi !) Engedjenek meg, én a pénzügyminister urnak nem tréfából mondom, hogy a legkomolyabb szakemberek egyikének tartom, és nem tréfából mondom, hogy szaktudása kiállja a versenyt a legképzettebb szakemberekével. (Azt ismerjük ! jobbfelól.) Sándor Pá! : De azért ötöst ad neki! Désy Zoltán : Nem adok ;lkéreni, ez csak a modorra vonatkozik ! Engedjenek meg, azon adatok alapján, a melyek helyességéről jótállok és e csoportosítás alapján, a mely nem mesterséges, a mint azt a pénzügyminister ur szives volt tavaszszal a szemembe vágni, — mert én két korszakot másképen összehasonlitani, mint az összes eredmények szembeállításával nem tudok — én más eredményre nem juthattam. Én magam is ugy látom, hogy az e téren felmerült vádaknak kettős ezélja volt. Az egyik helyzetük kedvezővé tétele politikai tekintetben. Azt a kormányt, a melynek egy és más ok folytán, a melyre később bátor leszek rátérni, utolsó ideje igen nehéz volt és a mely kormányzatának utolsó éveiben nem épen dicsekedhetett nagy sikerekkel, ugy kellett odaállítani az ország elé, hogy mindezeken kivül, ha nem is tette tönkre az ország pénzügyeit, de nagy mértékben veszélyeztette. De a pénzügyminister ur tán nem ebből a szempontból hozta ezt fel.