Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-45

288 í5. országos ülés 19Í0 n« Azt hiszem, hogy a kellő tiszteletet is nélkülözte felebbvalójával, a minísterrel szemben, mert nem hiszem, hogy ellenmondásra akadnék itt, ha azt mondom, hogy Magyarországnak a közoktatási politikáját. Magyarországnak a kultuszpolitikáját hivatva van a minister intézni és irányi tani, nem pedig szubaltern egyénekből álló egyesületek, a kik magukhoz ragadnak tapasztalatlanságból, rövidlátóságból oly jogokat, a melyek őket meg nem illetik. (Igazi Ugy van! bal felől .) Nem a tanitószövetség van hivatva Magyarország kultuszjrolitíkáját irányítani. Itt van a felelős közoktatásügyi és vallásügyi minister és nekik az után kell indulniok, a mit ez a minister, teljes ministeri felelőssége mellett elrendel. Valamennyien, a kik itt ülünk, birunk talán annyi tapasztalattal és annyi érzékkel, mint az az 58 ur, és Muszong elnök ur. örömmel konstatálom, hogy valamennyien óvakodtunk az ilyen tüskés kérdésekhez hozzányúlni, valamennyien óvakodunk belevetni a politikai életbe oly kérdéseket, a melyek mindenütt, ott, a hol őket belevetették a politikai életbe, a legnagyobb mozgalmat idézték elő, behatoltak a közéletbe, azt megmérgezték évtizedekre. Hogyha mi, a kik politikával hivatásszerűleg és kötelességszerűleg foglalkozunk, óvakodunk ilyen kérdéseket beledobni r, közéletbe, annál jobban megvárhatjuk azoktól, a kik nincsenek arra hivatva és a kiknek az a kötelességük, hogy végrehajtsák azt, a mit a ministerük nekik a törvények értelmében elrendelt. Sándor Pál: Barkóczy miatt nem interpellált! (Nagy zaj balfelől.) Szmrecsányi György: Nem emlékszik % (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: Én ugy látom, hogy Sándor Pál urnak igen tetszik az, hogy a hitoktatást kiküszöböljék. Sándor Pál : Nagyon tetszik ! Rakovszky István : Hát én t. képviselőtársamat nagy szakembernek tartom a papirbuza terén, (Derültség.) nagy szakértőnek ismerem akkor, a mikor a kereskedők érdekéről van szó, nagy szakembernek ismerem még akkor is, a mikor a képviselőknek függetlensége ellen merényletek kiséreltetnek meg. Emlékeztetem arra a kis beszédre, a melyet a kereskedők országos szövetségében tartott, a mikor hivalkodott, hogy az ő nézetei mellett tudott kényszert alkalmazni abban az irányban, hogy bizonyos követek már előzetesen Ígéretet tegyenek arra, hogy igy vagy ugy fognak szavazni, a mi a reverzálisok régi rendszerét eleveníti fel. (Zaj.) Hát ilyenekben én őt nagy tekintélynek ismerem ; hanem legyen megengedve, t. képviselőtársam, hogy mégis valamivel nagyobb emberre hivatkozzam, hogy miként vélekedett ő hasonló kérdésben. Ez az ember pedig nem kisebb, mint IV. Frigyes Vilmos porosz király, a ki szintén ilyen Muszong uraknak a következőket mondotta — legyen megengedve, hogy német szövegben ember 26-án, szombaton. olvassam fel (Halljuk !) — a Berlinben egybegyűlt szemináriumi tanítóknak (olvassa) : »A11 das Elend, das in letzter Zeit über Preussen hereingebrochen ist, ist Ihre, einzig Ihre Sehuld, die Sehuld der Afterbildung«, (Élénk derültség balfelöl.) »der irreligiösen Menschenweisheit, die Sie als echte Weisheit verbreiten, mit der Sie den Glauben und die Treue aus den Gemütern Meiner Untertanen ausgerottet habén. Nicht den Pöbel fürchte ich, aber die unheiligen Lehren einer modernen frivolén Weltweisheit.« (Élénk helyeslés balfelől.) Hát, t. képviselőtársam, engedje meg, hogy ő és a nagy uralkodó közül én mégis az utóbbit tartsam nagyobbnak. Nagy Emil : A lipótvárosi király, az is csak király. (Derültség a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl : Szellemes !) MJ Sándor Pál : Váljék egészségére ! (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: T. képviselőház! Én érthetőnek találom azt, ha vannak olyanok is, — és tisztelem azt a nézetet — a kik az államosítás mellett foglalnak állást. Én magam határozottan ellene vagyok az államosításnak, eltekintve bizonyos kivételes esetektől. De, t. képviselőház, ha ezt konczedálom, még az államosított iskolának sem adom meg azt a jogot, hogy gyermekeimet hitében ne tanítsa, ne oktassa. (Helyeslés balfelöl.) Mert minden okos, minden tisztességes, minden jó pedagógiának az az alapelve, hogy az iskola egészítse ki az otthoni nevelést, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) iskola és család menjen karöltve. Mert mit használ az, t. képviselőház, hogy ha én otthon még annyira tanítom is az istenfélésre gyermekemet, hogy ha azután a gyermek elmegy az iskolába egy olyan tanító keze alá, a ki istenben nem hisz, a kinek egész nevelési módszere ezen irányban van, hogy az u. n. »frivole Weltweisheit«-tel, a frivol világnézettel egyedül boldogulni lehet ? Az a gyermek, a ki, sajnos, abban a perczben kezdi meg küzdelmét az élettel, a mikor az iskola padjai közé jut, látja, hogy a mit otthon szentnek tartottak, ott talán gúny tárgyát képezi : az a gyermek, a ki otthon hallja az Istenről szóló tanításokat, odajön az iskolába, sem Isten, sem hit, sem tekintély. Hogyan lehet akkor azt az elvet megvalósítani, hogy az otthon az iskolával karöltve járjon ? Hisz abban a perczben, a mikor üszköt dobunk közéjük, a mikor az iskola a család ellen van, vagy az egyiknek, vagy a másiknak szenvednie kell, (Ugy van! a baloldalon.) ez pedig helyes közoktatási politikának nem lehet a czélja. Másik kérdés : hogy jönnek azok az urak hozzá, hogy tárgyalják a szekularizáczió kérdését, a mely nem egyéb, mint jograblás, jogfosztás ? Székely Aladár (közbeszól). Rakovszky Sstván ." Kérern, én nem hiszem, hogy t. képviselőtársam belenyugodnék, hogy a vagyonát elvonják. (Mozgás a közép hátulsó pad-