Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-45
45. országos ülés 1910 november 26-án, szombaton. 289 jaiban.) Egész nyugodt vagyok, hogy a t. képviselő ur ebben magára marad, vagy csak nagyon kevesen lesznek vele ebben a teremben. Ne vegye sértésnek, de én ezt ugyanoly jogfosztásnak veszem, mint akármilyen más jogfosztást. De még ka azt is konstatálom, hogy a t. képviselő ur lesz a leghivatottabb interpretáló]a a tanítók nézeteinek, maguk a tanitók nincsenek abban a helyzetben és abban az állásban, nem adom nekik azt a jogot, hogy ők akarjanak irányi tólag hatni a kultuszministerre. A harmadik tétel a hitoktatás kiküszöbölése. Lehet, hogy csak kevesed magammal maradok, de az én nézetem az, hogy ha hiba van a hitoktatás körül, akkor az a hiba, hogy kevés a hitoktatás. (Mozgás.) Mondom, kevés a hittan ma. Sokat tanítanak az iskolákban. Áchim L. András: Szükségesebb a matézis! Rakovszky István : Én ma már sem az iskolában tanult matézisből, sem az algebrából, logaritmusokból, a szferikus geometriából nem tudok semmit. Pedig sokat zaklattak vele az iskolában, és ha én meg vizsgáztatnám most Áchim t. képviselő urat, (Derültség.) ő ép ugy megbuknék, mint én. Egyet nem felejtettem el az összes tanulmányaim közül ; az összes előadások közül a legmélyebb benyomást nemcsak én rám, de, emlékszem, az iskolatársaimra is, a jó hitoktatónak tanai, tanításai tették; ezeket megtartottam az életen át élénken ; ha ezek ellen vétek, azt ma is tudom, hogy vétek ; ezek engem rosszra soha sem ösztökéltek, sok rossztól visszatartottak. Azért azt mondom, hogy a hitoktatást nem sokallom és nem mondom, hogy el kell törölni, hanem ellenkezőleg, ha tőlem függne, gyarapitanám. Mert tudom, a kiben él a hit, abban él a tisztelet a tekintély iránt, tekintély nélkül pedig államot fentartani nem lehet. (Ugy van ! a baloldalon I) Épen azért, hogy félreértés egy pillanatig se állhasson fenn, a mely félreértés a közoktatásügyi kormány képviselőjének nyilatkozata, másrészt Muszong urnak erre adott kihivó felelete idézett elő, a következő interpelláeziót vagyok bátor a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz intézni (olvassa): Interpelláczió a vallás és közoktatásügyi m. kir. minister úrhoz : Egyetért-e vele és -érvényt fog szerezni a minister ur a tanitók országos szövetségének f. é. augusztus hó 25-én tartott közgyűlésén hozott ama határozatának, igen-e vagy nem, — hogy : 1. a tanítóképzők és középiskolák államositandók; 2. az egész népoktatás fokozatosan államosítandó, a magyarországi tanitók országos bizottságának terve szerint; 3. később a felekezeti hitoktatás az iskolázás minden fokán kizárandó ; és végre, hogy 4. az államosítás költségei a szekularizáczióKÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. II. KÖTET, ból fedezendő!:. (Élénk helyeslés és taps a néppárton.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a minister urnak. A minister ur kíván szólni. Gr. Zichy János valiás- és közoktatásügyi minister : T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy egész röviden válaszoljak Rakovszky t. képviselő ur interpelláeziójára. (Halljuk ! Halljuk !) A dolog érdemére nézve felfogásom az, hogy a tanítóegyesületeknek hivatása intern iskolai dolgokkal, pedagógiai kérdésekkel foglalkozni, de direktívákat adni a kormány kultúrpolitikájának irányát illetőleg nem lehet hivatása. (Helyeslés.) Rakovszky István igen t. barátom tulajdonképen három kérdést intéz hozzám és ezekre nézve óhajtja véleményemet tudni. Az egyik az, hogy a felekezeti hitoktatás dolgában hogyan gondolkodom. T. ház ! A ki politikai multamat ismeri, egy perczig sem kéteikedhetik felfogásom tekintetében, mert én határozottan azt az elvet vallom, hogy a felekezeti hitoktatást az iskolák minden fokozatán ápolni okvetlenül szükséges, (Élénk helyeslés.) mert az ifjúság erkölcsi érzékét intenzivebbé tenni és az erkölcsi nívóját emelni másképen alig lehet. (Élénk helyeslés és taps.) De eltekintve ettől, imperative parancsolja ezt az 1868 : XXXVIII. és az 1907 : XXVII. t,-czikknek 17. §-a is, a mely azt mondja, hogy minden iskolának és minden tanítónak, legyen az az iskola akár állami szubvenczióban részesítve, akár nem, feladata és kötelessége az ifjúság lelké ben megerősíteni, s kifejleszteni a valláserkölcsös gondolkozást. A t. képviselő ur kíváncsi továbbá az én felfogásomra a szekularizáczió kérdését illetőleg. Engem meglep ez. Hiszen bizonyára nagyon csodálkoznék a t. képviselő UT is, ha azt mondanám neki, hogy barátja vagyak a szekularizácziónak. (Derültség.) Én azt hiszem, hogy az a kormány, a mely programmjába belevette a katholikus autonómiának rendezését, eo ipso kizárta a gondolatvilágából a szekularizácziót. (Élénk helyeslés és taps.) A mi az iskolák államosításának kérdését illeti, én nem vagyok ellensége a felekezeti iskolának, sem a községi, sem az egyesek által fentartott iskoláknak mindaddig, a míg ezek a törvények keretein belül működnek és mindaddig, a mig azt a czélt szolgálják, a melyet én szolgálok. Azonban ha a magyar nemzeti államnak érdeke bármily körülmények között követelné, ugy egy pillanatig sem fogok tétovázni, hanem megalkuvást nem tűrő következetességgel fogok iskolákat államosítani ott, a hol kell. (Élénk helyeslés és taps a ház minden oldalán.) Mert előttem csak egy szent czél lebeg, és ez a magyar nemzeti állam kiépítése. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Ezzel megfeletem Rakovszky t. képviselő ur interpelláeziójára és kérem válaszom tudomásul vételét. Rakovszky István : T. képviselőház ! Én egy perczig sem kételkedtem benne, hogy a felelet 37
