Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

i4. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. 263 kötelességet ró a vádhatóságra, hanem csak jogot ad neki, hogy beavatkozhassak. Engedelmet kérek, itt az indokolás teljesen ellentmond a mlnister urnak, mert azt mondja, h-Ogy »a bűnvádi eljárást a királyi ügyésznek gyanuokok alapján is meg kell inditania«. Tehát ez nemcsak jogot ad neki a megindításra, hanem kötelességet ró a királyi ügyészre, hogy belemarkoljon a házasság szentélyébe és ezáltal botránypert botrányperre halmozhasson, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a mit a közérdek, a melynek leple alatt ez a szakasz ide behozatott, egyáltalán meg sem kivan, de nem kívánják azt a válni kívánó házasfelek és a családtagok sem. A ki válni akar hitestársától, mondjuk a nő, ha oly dolgokat tud a férjéről, vagy a férj a nejéről, melyek büntetendő cselekmény alapját képezik, méltóztassék elhinni, hogy az a válni kívánó házasfél fel fogja azt jelenteni az "ügyészségnél és szerez olyan Ítéletet, a melynek alapján a válópert a siker biztos reményével megindíthatja. De ha nem is tesz följelentést, azokat az adatokat, a melyek a válóperre befolyással bírnak, a per folyamán mindenesetre felhozza és kérni fogja vagy az eljárás felfüggesztésével, vagy pedig az eljárás befejeztével az iratoknak a büntetőbírósághoz való áttételét. De minden körülmények közt biztosítva van az államhatalomnak az a joga, hogy, ha a törvényszék hivatalból üldözendő bűncselekményt észlel, kötelességszerűleg átteszi az iratokat vádemelés végett a kir. ügvészséghez. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem fogadhatom el ezek következtében sem Barta Ödön t. képviselőtársam indítványát, a mely az egész szakaszt törli, azon egyszerű okból, mert a negyedik és ötödik pont oly dolgokat tartalmaz, a melyekbe a kir. ügyésznek igenis van beavatkozási joga t. i. a semmiségi j>ereknél; de nem fogadhatom el Bíanár és Sághy t. képviselőtársaim indítványait sem, hanem vagyok bátor egy másik indítványt előterjeszteni, a mely szerint indítványozom, hogy a 644. §. első, második és harmadik pontja hagyassék ki a törvényjavaslatból. Ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rudnyánszky György jegyző: Kenedi Géza ! Kenedi Géza : T. képviselőház ! Mindenekelőtt örömömet fejezem ki, hogy e kérdésnél sem felekezeti, sem pártfelekezeti momentumok nem merültek fel, a melyek megzavarnák az igazságszolgáltatásnak mindenek felett való érdekét Ennélfogva magam is csak tisztán objektív szempontból teszek néhány csekély észrevételt a javaslatra, valamint a beadott indítványokra, hogy a magam szavazatát indokoljam. Mindenekelőtt azt gondolom, hogy Barta Ödön t. képviselőtársam, a mikor a házasság jogi természetét előttünk meghatározta, a házasság magánjogi jellegének értékelésében túlment azon a mértéken, a melyet akár a múltban, akár a jelenben a helyes és gyakorlati szempontból bevált jogtudomány ismer. Én ugy tudom, hogy a házasság nem oly feltétlenül magánjogi természetű szerződés és intézmény, a mint azt t. képviselőtársam mondotta. Hogy csak egyet említsek, a római jogban, a mely dirigens maradt minden jogfejlődésre és a hol a házassági fejlődés igazán nem ment végbe egyházi befolyás alatt, Modestinus mondása uralkodott századokon át, sőt uralkodik ma is, a mely szerint a házasság tulaj donképen az isteni és az emberi természetű jogok egyesülése, divini et humani juris communieatio. A házasság ezt a természetét ma sem veszítette el, és én azt ma sem gondolom jónak ugy, a mint t. képviselőtársam mondotta, hogy a válópereknél tulaj donképen a házastársak közös megegyezésének, vagyis annak, hogy a házastársak válni akarnak, kell, hogy a biró kifejezést adjon és ez az ítélet lényege. Részemről ugy látom, hogy a modern jogokban ez a divini juris communieatio, a mely a római jogból vétetett át, a házasság közjogi természetében nyilatkozik meg, a mely közjogi természetét a házasságnak kevésre becsülni még azoknak sem lehet, a kik a házasságot magánszerződésnek tartják. Mert hiszen hogy ez a magánszerződés nem hasonlítható a többihez, az egészen nyilvánvaló, és épen azért én sem merném — a mint az igazságügymiiiister ur mondotta — azt bérlethez vagy épen talán a házastársak egyikének másikán való szolgalmi jogához hasonlítani. Részemről erre a térre nem követhetem azokat, a kik e kérdés megoldásánál a kir. ügyészség intézményének teljes kizárását indítványozták. .•- A mi a magyar jogot illeti, elismerem, hogy a mi házassági törvényünk igen előrehaladott állásponton áll. Tudom azt is, hogy maga a gyakorlat, a mely a legjobb korrektivuma minden jogintézménynek, elment olyan térre is, a mely soknál, és e tekintetben talán leginkább néppárti t. képviselőtársaimra hivatkozhatom, megütközést keltett, a mennyiben a házassági törvény 77. §-ára alapított elválásokban, az úgynevezett jogtalan elhagyások alapján indított házassági perekben tulaj donképen megkaptuk a régi József-féle pátensnek a kölcsönös engesztelhetetlen gyűlölségre alapított házassági válóokát, sőt az 1863-ik évi izraelita házassági pátensnek közös megegyezésre alapított válóokát is. Ezt teremtette a gyakorlat. A törvényhozó talán nem is gondolt erre a jogfejlődésre. Én azonban azt látom és ugy gondolom, hogy Magyarországon ez sok méltánytalanságot megold. Az élet csinálta magának ezt a haladási alapot. Ezt én helyesnek és természetesnek tartom. A jogfejlődés ezen álláspontra való helyezkedésének liberális voltához kétség nem fér, és ahhoz sem, hog3^ a Polónyi Géza t. képviselőtársam készítette 1907 : XVII. t.-cz. helyesen törölte a házassági perekben a kénytelen felebbezést is a magyar jogintézmények közül, a mit én szintén haladásnak tartok.