Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

264 44. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. Ezek a momentumok azonban engem és azt hiszem mindenkit, arxa figyelmeztetnek, hogy a házasság közjogi természetének korrektivumaiból egyelőre többet elejteni nem szabad. Ennélfogva tehát a házasságvédői intézménynek helyes formái át kötelességünk megtalálni és szerintem nagy hiba volna, ha itt olyanok álláspontja érvényesülne, a kik a házassági ügyben a kir. ügyészség hatáskörének teljes megszüntetését kívánják. Ugron Gábor: Az ügyészség ne avatkozzék bele ! Kenedi Géza: Én a meglevő és korábban is fennállt házasságvédői intézménynek a törvényből való kihagyását szintén helyesnek tartom. Ez, hogy ugy mondjam, egy elkeshedt, degenerált intézmény, a melynek úgyszólván semmi értéke, jelentősége nincs többé, épen a közjogi érdekek védelme tekintetéből. Hogy helyébe a közvádló, a királyi ügyész intézménye tétessék, ezt én igenis helveslem és nem vélem alkalmazhatónak itt a gyanakvást. Ha jól emlékszem, Sághy t. képviselőtársam emiitett ilyeneket. Gneistot és egy magyar jogi irót is méltóztatott idézni Barta képviselő urnak, a kik a közvádlói intézmény ellen hoznak fel gyanuokokat, de ezek a bűnvádi eljárás gyakorlatában beigazolást nem nyertek és meggyőződésem szerint épen a magyar ügyészi karra nem váltak be. Barta Ödön : A kormányokra beváltak ! Kenedi Géza: A kormányokra nem, de egy kormányra igen. (Zaj.) Ennélfogva én, a ki ezt tapasztaltam és a ki bizalommal vagyok a múltra való tekintettel a királyi ügyészi intézmény iránt, a királyi ügyészt a házassági perekben a közjogok védelmére, a közérdekek és az erkölcsi momentumok megóvására hivatott és alkalmas tényezőnek tartom. Es e tekintetben — a mint méltóztatnak tudni — egyáltalában nem vagyok egyedül. Mert hiszen Francziaországban is megvan ez az intézmény, pedig a franczia nemzet liberális álláspontjához kétség csak nem férhet. Egészen meg leszek elégedve a liberalizmusnak ezzel a franczia mértékével Magyarországon is, feltéve, hogy ez a liberalizmus itt is olyan őszinte lesz. (Mozgás.) A beavatkozás mértékét, azt gondolom, megszabja az -az érdek, hogy minden mérték helyes, a mely módot ad a királyi ügyésznek arra, hogy a házasságban mutatkozó közjogi érdekeket — és én ezek közé sorozom a közerkölcsi érdekeket is, a melyeket sohasem tudok elválasztani ezektől a jogoktól (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) — az ügyész képviselhesse olyképen, hogy ha ezek sérelmet szenvednének, korrigáltassanak a sérelmek. (Felkiáltások a baloldalon : Ez egyszerű dologi) Ennél nagyobb mértéket szabni magam sem akarok a királyi ügyésznek, mert az nem szükséges. Felesleges jogokkal perbeli tényezőket felruházni, nézetem szerint, egyáltalán nem is volna helyes, mert ez azután csakugyan visszaélésekre vezetne. Ennélfogva én Blanár Béla t. barátom indítványában körülbelül megtalálom azt az érdeket, a mit itt a törvényhozásnak védenie kell, bár abban is látok egy, talán szükségtelen momentumot, hogy t. i. a királyi ügyész közvetlen előterjesztéssel avatkozhassak a perbe. ( A királyi ügyész álláspontjából nézve a dolgot, egészen elegendőnek vélem én is, ha a pör minden stádiumáról közvetlen tudomást szerezhet magának. És mivel felebbezési jogot kap, a felebbezésben korrigálja majd az esetleg elkövethető, és azt hiszem, nem is nagyon sűrűn előforduló hibákat. Ennélfogva a beavatkozás szükséges mértékét én is abban látom, hogy a királyi ügyésznek a tudomásszerzési és a felebbezési jog adassék meg. Ezekből kiindulva, Sághy Gyula t. képviselőtársam indítványát tartom olyannak, a melyet elfogadásra ajánlhatok. (Helyeslés jobbjelöl.) Lengyel Zoltán : T. képviselőház í A kik a család, vagy pedig a házasság közjogi és közerkölcsiségi szempontjainak megvédése mellett, a kir. ügyész beavatkozása mellett kardoskodnak, vagy e felfogást táplálják, vagyok bátor szives figyelmüket felhívnia arra, hogy az ezen perrendtartás szerint való eljárás már nem az a puszta formalitás, a mi azelőtt volt, a mikor a két fél előadása szolgált a bíróság ítélkezésének alapjaid. Itt van a javított és módosított 657. §., a mely megengedi, sőt kötelességévé teszi a bírónak, hogy a házasfeleket személyesen is hallgassa meg. Itt van a 222. §., a mely a nyilvánvalóan valótlan tényállás előadóját birsággal sújtja. Ilyen körülmények között megvan a bíróságnak minden törvényadta módja arra, hogy hivatalból megállapítsa a közérdekű tényeket; megvan a módja arra, hogy megállapítsa azokat is, a melyeket a felek esetleg elhallgattak, a melyeknek előadását szükségesnek nem találták. Azon a vad és csiszolatlan állapoton, a melyben ez a javaslat volt, enyhítettünk nagyon sokat, a mikor a 657. §-nál elejtettük a felekre alkalmazandó büntetést; enyhítettünk a 222. §-nál is a módosítással; mindazonáltal marad elég eszköze a bírónak arra, hogy a tényállást hivatalból nyomozza. Azt kérdem ilyen körülmények között: mi szükség van arra, hogy még egy pót-ember, az államhatalomnak külön képviselője, a kormánytól függő képviselője (Ugy van! Ugy van! balfelóí.) külön beavatkozzék a magándolgokba, külön indítványokat észrevételeket tegyen, felebbezéseket csináljon ? És pedig, mivel annyi ügj'észünk nincs, hogy az összes válóperekben szerepeljenek, tehát szerepelnek csak egyes kiválasztott perekben, a mi árt a feleknek, árt az ügyészség tekintélyének. T. képviselőház ! Ha egyetlen egy boldog házasságot létre lehetne hozni, vagy egyetlen egy házasságban kellemetlenségeket lehetne elkerülni az ügyész beavatkozásával, szívesen konczedálnám. De méltóztassék nekem Kenedi t. képviselőtársam megmondani: akár közszerződés, akár magánszerződés, akár közérdekű magánszerződés az a házaság, a mikor megköttetik, — * ha megköthető is az államhatalom közbenjöttével,