Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

262 44. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. nélkül nem adhat be. Ezt Sághy Gyula képviselő ur is konstatálta és Blanár Béla t. képviselőtársunk indítványának e részét ő is elfogadta. Marad egyetlen sérelmes pont, az észrevételek beadása. Ha ezt a jogot gyakorlati jogász szemüvegén át nézzük, látjuk, hogy ez lényegében véve elég ártatlan dolog, mert az észrevétel nem egyéb, mint a per során beszerzett és lefektetett bizonyítékok mérlegelése, a mérlegelés pedig, a melyet az észrevételekben az ügyész kifejt, a jogtudó bíróság előtt fekszik, az pedig a két álláspont közül jogképzettségnél fogva meg fogja találni az igazságot. Szerény véleményem szerint tehát e két indítvány között lényegében véve semmiféle különbség nincs. Épen azért, minthogy Blanár Béla t. képviselőtársam indiványa megoldja a kérdést, mert megfosztja az ügyészt attól a jogtól, a melylyel esetleg visszaélhet és a melynek felhasználásával esetleg magánjogi viszonyohka is betekintést nyerhet, másrészt felállítja azt az intézményt, a mely a házasság fennállásának érdekében szolgál és azt megvédelmezi, ezért Blanár képviselőtársunk indítványát fogadom el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Zíinszky István jegyző: Egry Béla ! Egry Béla: T. ház ! /Halljuk ! Halljuk !) Bármennyire sérelmesnek találtam is ezen, a közérdek leple alatt idehozott és tárgyalás alatt levő 644. §-nak három első bekezdését, mégsem volt szándékom felszólalni az ellen. Elégségesnek tartottam volna szavazatommal dokumentálni, hogy a szakaszszal nem értek egyet és hogy azt el nem fogadom. Hogy mégis felszólalok, ennek oka az, mert azt hittem, hogy akár az általános vita során, akár a részletes vita folyamán felszólalt képviselőtársaim és különösen ügyvéd-képviselőtársaim nem fogják szó nélkül hagyni azt az insziimácziót, azt az egyenes támadást és vádat, a melyet ezen törvényjavaslat indokolása a házasságvédői intézmény kapcsán az ügyvédi kar ellen intéz. Mielőtt azonban felolvasnám magát a törvényszakaszt és az erre vonatkozó indokolást, szükségesnek tartom megjegyezni a háznak talán nem jogász tagjai részére, vagy azok részére, a kik nem tudják, (Halljuk ! Halljuk!) a gyengébbek kedvéért, hogy a jelenleg érvényben levő házassági jogunk értelmében a keresetre hozott első végzés alkalmával az ügyvédi kar sorából, a törvényszék házasságvédőt rendel ki, a Ifinek törvényen alapuló kötelessége az, hogy minden néven nevezendő házasság felbontását ellenezze. Már most mivel indokolja a t. kormány és az igazságügyminister ur azt, hogy a házasságvédői intézmény eltörlése mellett, a királyi ügyészi kart, a vádhatóságot ruházza fel azzal a hatalommal, a melyet e paragrafusban lefektetett '( Ennek kellő megértésére leszek bátor felolvasni először az általam inkriminált szakasz első két pontját és azután az erre vonatkozó indokolást. Azt mondja a szakasz (olvassa) : »Házassági perekben a királyi ügyész (főügyész, a királyi Curia előtt a koronaügyész) abban az esetben is részt vehet, ha a törvény szerint félként föl nem léphet*. »E végből a királyi ügyészt minden határnapról hivatalból értesíteni keU és a feleknek kézbesítendő iratokat és határozatokat vele is közölni kell«. No már most azzal indokolja az igazságügyminister ur, illetőleg az igazságügyi bizottság ezen intézkedés szükségességét, hogy azt mondja : »Jelenlegi bírói gyakorlatunk szerint a házassági bontó perekben, házasságvédőt kell kirendelni, a ki a közérdeket képviseli. Az eljárás egyöntetűsége, a pártatlanság és a feladat pontos teljesítése azonban jobban van biztosítva, ha a házasságvédő helyébe általában a királyi ügyész lép, a ki a házassági törvény szerint a házassági ügyekbe már különben is befoly, a ki hivatalos utasítással ellátható és hivatalos felelősséggel tartozik«. Hát engedelmet kérek, szerencsétlenül van megkonczipiálva ez az indokolás, mert ebben vád és sértés foglaltatik az ügyvédi karra vonatkozólag, és azért szólalok fel, hogy az ügyvédi kar reputácziója érdekében ezt visszautasítsam. (Helyeslések.) A szakasz pártossággal, a felekkel való összejátszással vádolja meg az ügyvédi karból kinevezett házasságvédőt és azt mondja, hogy kötelességét nem teljesítette pontosan és lelkiismeretesen és ezért vált szükségessé az, hogy a királyi ügyész hatalmaztassék fel arra, hogy ebben az ügyben eljárjon. De nemcsak az ügyvédi kart támadja meg az indokolás, hanem megtámadja a birói kart is, és ezt megerősítette a mínister ur mai felszólalásával, a mikor azt mondotta, hogy ellenőrzésből adja meg a királyi ügyésznek a hatalmat a polgári bíróság ügyeibe való beavatkozásra. Mert mit mond az indokolás itt ismét ? Azt mondja, hogy (olvassa) : »Bontó- és válóperekben a közérdek csak arra terjed ki, hogy az érvényes házasság érvénytelennek ne njnlvánittassék, illetőleg, hogy a házassági kötelék a törvény ellenére fel ne bontassék«. Feltételezi tehát az indokolás azt, hogy a bíróság törvénytelenül fog kimondani érvénytelennek egy olyan házasságot, a melyet különben a törvény erejénél fogva ilyennek nem mondhatna ki, és ezért ellenőrző közegül állitja oda a vádhatóságot polgári ügyekben. Ennyit kívántam megjegyezni arra vonatkozólag, a mi felszólalásom első részét illeti. Felszólalásomnak második részét pedig a vádhatóságnak általam különben mélyen tisztelt vádlói karára vonatkozó észrevételeimből áU, és itt röviden csak két megjegyzést kívánok tenni. Az egyik vonatkozik a mínister ur előbb tett kijelentésére, a melyben azt mondja, hogy ő nem