Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

H. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. 261 Ezt meg kell neki adni, mert hogyha hivatalból nem megy feljebb ... Ugron Gábor: Ez sem kell. A házassághoz nem kell ügyész. Sághy Gyula: Az állami közérdek szempontja megkívánja a téves ítélet kijavítását. Erre a módot meg kell adni. Ebben az irányban az ügyésznek meg kell adni a jogot, hogy ezt a reparácziót a felebbezési eljárás utján elérhesse. Eddig is az ügyész avatkozott bele a perbe egyéb irányokban, ennélfogva ezt a jogot megadom az ügyésznek. Hisz a szóbeli eljárásnál nem lehet őt csupán az iratok betekintésére szorítani, hanem tényleges jelenlétére van szükség. De már ennél többet nem engednék. Az észrevételek tótele már nagyon közel áll az inditványjoghoz. Ez már erős irányítása a bíróságnak a dolog érdemében. Nem tartom helyesnek, hogy a bírót ilyen ügyészi irányitásnak kitegyük, a bírói függetlenség szempontjából sem, de abból a szempontból sem, hogy a felek és egyáltalában a közönség az Ítéletet megnyugvással fogadhassa. Itt elsősorban magánjogi és csak másodsorban közjogi vonatkozzásu közintézményről van szó ; azért én, szemben azzal a módosítással, a melyet Blanár Béla t. képviselőtársunk terjesztett elő, egy módosítást vagyok bátor beterjeszteni, a mely azt hiszem, általános megnyugvást fog kelteni. (Halljuk! Halljuk!) A 664. §. harmadik bekezdését csak ugy fogadom el, hogy ennyi maradna meg : fogában áll az iratokat megtekintem, — az előző két bekezdésben már úgyis benne van, hogy megjelenhetik a tárgyaláson, — valamint felébbvitellel élni«. Semmi többet. Tehát ezen szakaszból kimaradna : »a hozandó határozatokra nézve indítványt tenni és a házasság fentartása érdekében tényeket és bizonyítékokat felhozni«. Kimaradna az én indítványom szerint az is, hogy észrevételezési joga legyen az ügyésznek. Ajánlom módosításomat újból a t. háznak elfogadásra. Rudnyánszky György jegyző: Almássy László ! Almássy László: T. képviselőház! A 644. §. egyike azon ütközőpontoknak, a melyek a polgári perrendtartás felett megindult széleskörű vitában a vita anyagának magvát szolgáltatják. Kétségtelen, hogy nemcsak a jogászvilág, hanem a nagyközönség is bizonyos aggodalommal fordult azon széleskörű hatáskör felé, amelyet a 644. §. a királyi ügyésznek biztosit, mert ezen szakasz szerint a kir. ügyész mindazon jogokat gyakorolja, a melyek csak az ügyfélt illetik meg. Én a magam szempontjából teljesen osztom Barta Ödön t. képviselőtársam véleményét és aggodalmait a 644. §. harmadik bekezdésére vonatkozólag, arra a jogkörre nézve, a melyet ez a szakasz a kir. ügyésznek megad és a mely a házasság fentartása érdekében indítványok és bizonyítékok előterjesztésére vonatkozik. Osztom pedig kétféle szempontból. Az egyik szempont az, hogy ez a rendelkezés involválja a kir. ügyésznek nyomozási, kutatási jogát. Már pedig ott, a hol a legbizalmasabb, a legdiszkrétebb jogviszonyokról , van szó, ilyen természetű jog sem a vádhatóság| nak, de semmiféle hatóságnak sem adható meg. fJJgy van ! a szélsőbaloldalon.) A másik szempont pedig az, hogy kétségtelen, hogy a kir. ügyész kormányközeg és így esetleg a mindenkori kormánynak utasítására, vagy intencziója szerint cselekszik. Azonban ha vizsgáljuk a házasság intézményét, és nézzük azt a kétféle szempontot, a mely a válóperek tekintetében irányadó lehet, kétségtelenül arra az álláspontra kell jutnunk, hogy a házasság nem tisztán magánjogi viszony, a melynek felbontása tisztán a magánfelek egyezkedésén alapszik, hanem nagyon erős közjogi kérdés is, mert a család alapja a társadalomnak, a községnek és ebből kifolyólag az államnak. Épen azért ezen magasabb közjogi érdekek megvédelmezése czéljából kell egy intézményt kreálni, s erre vonatkozólog semmi indítvány nem tétetett, a mely ezen magasabb érdekek megvédelmezését szolgálná. Eddig a házasságvédői intézmény volt az, a mely ezen érdekeket védelmezte, de elmondhatjuk a házasságvédői intézményről,— mint gyakorlati jogász a magam gyakorlatából is tudom — hogy alig volt házasság, a melyet az megvédelmezett volna. Különösen vidéken tapasztalhatjuk, hogy ez az intézmény nem volt egyéb, mint elöregedett ügyvédek javadalmazása és hogy hatáskörük és kifejtett tevékenységük körülbelül megegyezik azon tevékenységgel, a melyet egyes perekben kinevezni szokott ügygondnokok fejtenek ki, a mely tevékenység pedig ugy az első bírósági eljárás, mint a felébb vitel szempontjából érdemlegesnek alig tekinthető. Kétségtelen, hogy gondoskodni kellett egy oly intézményről, a mely a házasság közjogi részét megvédelmezze. Annál inkább indokolt volt ez, mert hiszen láttuk, hogy az ujabb házassági törvény alapján a házasságok felbontása tekintetében uj praxis honosodott meg, a mely a házassági törvény egyik szakaszára van alapítva, és ez a hűtlen elhagyás. Ott, a hol a házasság felbontása bizonyos nehézségekbe ütközött, a felek mindig a legnagyobb előszeretettel fordultak ezen szakasz felé, és itt már semmi sem állt útjukban, hogy czéljukat elérjék és házasságuk felbontassék. Meggyőződésem tehát az, hogy a törvényjavaslatnak épen az volt az intencziója, hogy ha a házasságnak ez a könnyelmű felbontása egyes vidékeken úgyszólván talán járványszerűen terjedne el, ebből a szempontból tervezi a törvényjavaslat a kir. ügyészségnek a házassági perekbe való bevonását. Ez a széles hatáskör azonba'i a kir. ügyésznek nézetem szerint meg nem adható. Ha most ezen hatáskörrel szemben, a melyet a 644. §. megállapít, vizsgáljuk Blanár Béla képviselő ur indítványát, ez háromféle jogot ad meg a kir. ügyésznek. Az egyik az iratok megtekintése, a másik az észrevételek beadása, a harmadik a felebbezés beadása. Az iratok megtekintése és a felebbezés kölcsönös, mert felebbezést iratok megtekintése