Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

256 44. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. életben van, hogy a meghatalmazásba be kell irni, hogy az sajtófeljelentés vagy sajtó védelem czéljából adatik ? Ha tehát nem ilyen hitelesitett meghatalmazást ért, hanem azt érti, hogy a fiskális beleírja a blankettába, hogy házassági perre vonatkozik, akkor tisztelettel kérdem, mire való ez a szenteltvíz, a mely legfeljebb arra szolgál, hogy a fiskális a blankettába két szóval többet írjon be. Ha azonban hitelesített meghatalmazást ért, akkor ezt kifejezettéi) és világosan meg kell mondani. Mi volt ennek a ezélja, azt én nem tudom, mert ez iránt felvilágosítást nem kaptam, de akármi volt a ezélja, annak megfelelően tájékoztatni kell a közéletet a tekintetben, hogy ez alatt a külön meghatalmazás alatt mit kell értenünk. Azért szólaltam fel, hogy annak a gondolatnak megfelelően, mely a t. mioister urat és a t. előadó urat vezérli, tessék a kodifikácziót megcsinálni, vagy a felvilágosítást megadni. Azt hiszem, nem végeztem felesleges dolgot, a midőn ebben a tekintetben tisztelettel kérem a felvilágosítást. Plósz Sándor előadó: Hogy mit kell ezen szakaszban házassági per alatt érteni, erre nézve, azt hiszem, kétség nem foroghat fenn. A XI. czim első fejezete ezt mondja : »E1 járás a házassági perekben«. Az egész czim ezután megmondja több szakaszban,hogy milyen perek tartoznak a házassági perekhez. Természetesen ezekről van itt szó. Ezek a kötelék perek. A vagyonjogi perekről azután a következő czim külön intézkedik, tehát azokra nem terjed ki e szakasznak rendelkezése. A mi a specziális meghatalmazást illeti, az nem a nem hitelesített meghatalmazásnak az ellentéte. A szakasznak ezélja pedig egyszerűen az, hogy ha én egy ügyvédet megbízok általában, ne találjam magam egyszerre abban a helyzetben, hogy a feleségem ellen válópert indít az én nevemben. Erre mégis csak egy külön meghatalmazás kell. Ezt értik specziális meghatalmazás alatt. Én nem hiszem, hogy erre nézve lehetséges volna eltérő nézet, épen azért semmiféle felvilágosítást a törvény szövegében nem találnék szükségesnek. (Helyeslés.) Polónyi Géza: Hát nem kell hitelesítettnek lenni 1 Plósz Sándor előadó: Dehogy kell hitelesítettnek lenni. Polónyi Géza : Ezt akartam tudni! Plósz Sándor előadó : Módosítás nem adatván be a szakaszhoz, kérem annak elfogadását. Elnök : Kíván még valaki a 643. §-hoz szólni % (Nem !) Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Ellenínditvány vagy |módositás nem adatván be, a 643. §. elfogadtatik. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 644. %-t): Zlinszky István jegyző: Barta Ödön! Baría Ödön : T. képviselőház ! A perrendtartás 644. §-a nem egy egyszeűr rendelkezés, a mely a perjog szempontjából végre a gyakorlati életben kiállhatja a próbát a szövegezés bírálata közben; hanem egy egészen korszakalkotó, intézményes rendelkezéseket tartalmazó szakasz, a mely behozza a válóperekben a közvádló intézményének nagy szerepét és olyan széles territóriumon plántálja be a közvádló eddigi minőségében ismert kir. ügyészt, a minő sem a királyi ügyészi intézmény, sem a közönség, sem a közönség azon rétegei szempontjából nem kívánatos, a kik a válóperekben érdekeltekké válhatnak. A 644. § azon rendelkezései, a melyek szerint a kir. ügyészt minden határnapról hivatalból értesíteni kell; a melyek szerint a kir. ügyész a válóperben azon esetben is résztvesz, ha törvény szerint félként fel nem léphet; a szakasznak azon rendelkezései, a melyek szerint az ügyésznek joga van az iratokat megtekinteni, a hozandó határozatokra nézve indítványt tenni, a házasság fentartása érdekében tényeket és bizonyítékokat felhozni, valamint felebbvitellel élni — ezek a rendelkezések egyenesen provokálják az összehasonlítást a büntetőperrendtartás 84. §-ának azon rendelkezéseivel, a melyek az ügyésznek a bűnvádi perrendtartás keretében szabályozott nyomozásokra vonatkozó ingerencziáj át szabátyozzák. T. képviselőház ! Azok után, a miket a javaslat ezen szövegéből ismerni méltóztatik, méltóztassék nekem megengedni, hogy most felolvassam, hogy az ügyészt a nyomozás körében milyen jogkör illeti a bűnvádi perrendtartás 84. §-ának rendelkezései szerint. Ott az mondatik (olvassa) : »A nyomozást rendszerint a kir. ügyészség, ha pedig a vádat kizárólag főmagánvádló képviseli, az illetékes rendőri hatóság főnöke rendeli el. A kir. ügyészség a nyomozás érdekében minden közhatóságtól felvilágosításokat és értesítéseket kívánhat, továbbá az egész nyomozásnak vagy egyes nyomozó cselekményeknek teljesítése végett a rendőri hatóságokat és közegeket megkeresheti, illetőleg utasíthatja ; a nyomozás menetét irányítja ; a nyomozási cselekményeket és a nyomozó hatóságok eljárását ellenőrzk. így szól a bűnvádi perrendtartás 84. §-a, a melyre nézve ismételten kérem a t. házat, méltóztassék összehasonlítani ennek a rendelkezéseit a 644. §. rendelkezéseivel, a melyben teljesen azonos jogkör adatik a kir. ügyésznek a válóperben, azzal az egy különbséggel, hogy a törvényt alkalmazó bírót mégsem minősiti rendőri közegnek, a kit a királyi ügyész utasíthat, hanem igenis alárendeli a királyi ügyész rendelkezésének, az ügy egész folyamában, megadja az ügyésznek a biró cselekvési, a bíró perviteli működése alatt az irányítás jogát, inditványozási jogot ad neki, ellenőrzési jogot ad neki és a bírót abba a kényszerhelyzetbe hozza, hogy minduntalan azt vizsgálja, hogy eljárása az államhatalom érdekeiből ő fölébe helyezett közeg, a királyi ügyész intenczióinak megfelel-e, igen, vagy nem. Mélyen t. ház, a mi bírói karunk nem szolgált rá, hogy őt ilyen, a rendőrséghez hasonló alárendeltségi viszonyba helyezzék a királyi ügyészséggel szemben. És viszont a királyi ügyészség