Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

H. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. 257 nem szolgált rá arra, hogy azok után, a miket a királyi ügyészségnek, azon függő helyzetnél fogva, a melyben a mindenkori kormány áll. már eddig elszenvednie kellett, a mikor nyomozó ügyésznek, kopóknak, vérebeknek, éjjeli ügyészeknek, minden egyébnek elnevezeték (ügy van ! ügy van ! balról.) azért, mert a nyomozás irányításában résztvesz, hogy ezeknek a tetejébe most már a királyi ügyészség tagjait belehajszoljuk egy olyan ferde helyzetbe, a melybe őket a házassági élet megmételyezőinek, mint a családi jogba betolakodó állami közegeknek fogják tekintem, és megrontsuk ezzel azt a tekintélyt, a mely a királyi ügyésznek azon nagy hatáskörben, a mely neki az államhatalom és a közrend szolgálatában a vád rendszerbe beillesztett helyzeténél fogva megadatott, ezen uj hatáskörrel való felruházás által lealacsonyitjuk és megmételyezzük. (Helyeslés a szélsobahldalon.) Méltóztatnak emlékezni reá, — azok, a kik emlékeznek — hogy a büntető . perrendtartás feletti vita e házban a lehető legrövidebb, alig észrevehető keretben folyt le. Csak egyetlenegy szakasz, csak egyetlenegy fejezet provokált nagyobb vitát, és ez a nyomozó ügyész kérdése volt. A nyomozó ügyész intézményének behozatala provokálta a nagy vitát, és ez eredményezte, hogy a 84. § mitigált formájában adatott meg az ügyésznek a nyomozásra való hatáskör. T. képviselőház! Az ügyész szempontjából szólva : az ügyésznek a válópterbe való beavatkozása egészen kellemetlen uj hatáskört ró reá, mert nagyon rossz és nézetem szerint téves értelmezés, hogyha azzal disztingválunk, hogy azt mondjuk, hogy ezt az ügyésznek nem tesszük kötelességévé, csak jogot adunk neki. Ez egy nagy tévedés és nagy félreértések szülőanyjává válhatik. Annak az államhatalmi közegnek, a ki felettes hatóságától függ feltétlenül, annak az ő felettes hatósága intenczióit ismernie kell, azokra figyelnie kell, és ha egyszer jogot adtunk neki egy jjerbe való beavatkozásra, ez ő reá nézve egyenesen kötelességévé válik, mert neki nincsen joga disztingválni abban, hogy mikor avatkozzék bele, és mikor ne avatkozzék. Mert ha joga van, akkor, államhivatalnoki funkcziójánál fogva, kötelessége beavatkozni és ha disztingvál a között, hogy mikor avatkozzék be és mikor ne avatkozzék be, akkor egyenesen favorizál, akkor már a favorizálás terére lecsúszott, a hol könnyen az a vád érheti, akár felettes hatósága részéről, akár más érdekelt fél részérő], hogy valamelyik féllel szemben favor-t gyakorol, mert az egyik félnél beavatkozott, a másiknál nem avatkozott be. Nem az én találmányom, t. ház, hogy az államhatalomnak ily helyzetbe jutott képviselőit ferde helyzetbe jutottaknak tüntetem fel. Méltóztassék csak meghallgatni, mit mond e kérdésben Gneist. Nagyon érdekes ez azért, t. ház, mert nem magyar viszonyokról beszél, nem magyar jogokat véd vagy támad, hanem mindenféle kormányt, a nem parlamentárisát ugy KáPVH. SAPLÓ. 1910—1915, II. KÖTET, mint a parlamentárisán működő kormányt és pedig minden időkre és mindenkit óv ettől, azért, hogy az államhatalom túltengését lehetőleg korlátozza és kimutatja, hogy az államhatalomnak mindig megvan a hajlandósága arra, hogy a neki adott jogokat pártszempontból érvényesíthesse. Azért vezettem ezzel be a fölolvasandó részt, nehogy valakinek egy pillanatig is eszébe jusson, hogy argumentálásommal a jelenlegi vagy bármely más kormánynak a visszaélésekre való hajlandóságát akarom különösen kiemelni. Azt mondja Gneist (olvassa) : »Minden ministerium, a mely igazi alkotmányosság mellett csak a parlamentáris többség kebeléből alakulhat, pártkormány. Épen azért, mert uj törvényeket akar alkotni és uj kormányzati rendszabályokat köteles keresztülvinni, állandóan rá van utalva a hozzá közelálló pártok támogatására, ellenben politikai ellenfeleivel állandó küzdelmet folytat*. A kommentátor, a ki a vádrendszer képviseletében felvonultatja mindazokat az argumentumokat, a melyek az ügyészségi hatáskörnek abszolutisztikus beillesztése ellen szólnak, hozzáteszi : »Minthogy pedig az ügyészség jelenlegi szervezetében a kormány utasításainak van alávetve, sőt egyes államokban kormányérdekeknek van alárendelve, minthogy továbbá az ügyész még akkor is, ha nem kapott egyenes utasítást, nagyon jól tudja, hogy mi áll a kormány és a többségben lévő pártnak érdekében : világos, hogy a parlamenti pártoknak a végrehajtó hatalom gyakorlása körül érvényesülő befolyása kihat a vád képviseletére is.« Szemben azokkal, a kik nem tartják lehetségesnek, hogy alkotmányos ministerek útját állják egyes büntetendő cselekmények megtorlásának, Gneist egész nyiltan és éles gimynyal száll sikra. utal arra, hogy ez a kérdés Angliában, Franeziaországban és Belgiumban a bűnvádi eljárási jog államjogi kérdéseinek élére van állítva; érinti a német államokban is szerzett tapasztalatokat és egyenesen kimondja, hogy a parlamentáris kormány is épen a pártokhoz való fennebb érintett viszonyánál fogva indíttatva érezheti magát arra, hogy a büntető vagy a sajtótörvényeket párthívei számára hatályon kivül helyezze. T. képviselőház ! E felfogás konklúziójaként magának a bűnvádi perrendtartásnak legkiválóbb interpretátora a következőkkel végzi: (olvassa) »Azt pedig részemről is kétségtelennek tartom, hogy a társadalmat nem képviselheti az ügyész, a kit a kormány neveztet ki és a ki a pártkormány utasításainak van alávetve, holott minden politikai jellegű ügyben épen a pártkormánynak és a társadalom egy jelentékeny részének érdekei lehetnek homlokegyenest ellentétesek.« Ezt a kis szemelvényt, a melyet bátorkodom a t. ház elé terjesztem, méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni. Eddig mindenki abban a meggyőződésben élt, hogy a házassági jog a válása idejében is szoros értelemben vett magánjog, 33