Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-42

42. országos ülés 1910 november 23-án, szerdán. 227 Ezeket voltam bátor elmondani, és arra kérem az igazságügyrninister urat, hogy saját hatásköré­ben megnyugtató intézkedéseket tenni kegyes­kedjék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök *. Az igazságügyrninister ur kivan szólni. Székely Ferencz igazságügyrninister: T. ház! A tárgyalás elnapolása esetében, ha az illető hiró beteg vagy történetesen akadályozva van, mindig az történik, hogy ha csak lehet, egy másik biró he­lyettesíti. De ha mindegyik el van foglalva, meg­esik, hogy ilyen igazolt alkalmakkor el kell napolni a tárgyalást. Ezen nem lehet segíteni. A szünet beosztása tényleg különben is ugy történik, hogy nyáron a bírák egy része szabadságra megy és ennek következtében a felek közül keve­sebbet idéznek meg. Csak arra akarok válaszolni, a mit a képviselő ur mondott, hogy igenis, ha a vezető biró visszaélést követ el, akkor büntetik. Ha alárendelt követi el, a vezető bírónak, nem ugyan a ministernek kell jelentést tennie, hanem az elnöknek és ha vadászat vagy más mulatság miatt hagyja el hivatalát, meg is kapja a megtorlást. Hogy én hogy tudjak intéz­kedni az ügyvezető szabályokkal és a bírák kineve­zésével, ezt nem tudom belátni. Odáig nem terjed ki a hatásköröm, hogy minden egyes vadászati ügybe beavatkozzam. (Helyeslés a jobboldalon.) Eiflök : Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Haller képviselő ur módosítást nem nyújtott be. Kijelentem, hogy a 140. §. változatlanul elfogad­ta tik. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 141—177. §-okat ; észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Indítványozom a t. háznak, hogy mivel ma még a honvédelmi rninister urnak egy interpelláezióra kell válaszolnia, a tárgyalást ennél a 177. §-nál szakítsuk félbe. (Helyeslés.) Egyúttal javaslatot teszek a ház holnapi ülésére nézve. Indítványozom, hogy a legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor tartassék, s ezen ülés napi­rendjére a polgári perrendtartásról szóló törvény­javaslat tárgyalásának folytatása tűzessék ki. (Helyeslés.) Ha ehhez méltóztatik hozzájárulni, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A honvédelmi rninister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Hazai Samu honvédelmi rninister: T. képviselő­ház ! (Halljuk !) A sárvári kerület t. képviselője, Huszár Károly ur, folyó évi Julius hó 30-án egy interpellácziót intézett kozzám a os. és kir. XV. huszárezred kötelékébe tartozó és Nyíregyházáról megszökött huszárok ügyében. Mielőtt magára az interpelláezióra az érdem­leges választ megadnám, legyen szabad a t. kép­viselő urnak az interpellácziót megokoló beszé­dével foglalkoznom. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur azt állítja, hogy ez a sajnálatos szökési eset nem izolált jelenség, hanem kapcso­latban van azzal, hogy az altisztek hatalmukkal visszaélnek, s hogy a kaszárnyákban és a kiképzés körül még ma is durva a hang, még ma is oly isten­káromlás és trágárság fordul elő. Ezeket az állí­tásait a t. képviselő ur konkrét esetekkel bizonyí­totta és felhívott engem, hogy találjak módot arra, hogy az a nagy hatalom, mely az altisztek kezében van és a melylyel nem párosul mindenkor a kul­turális és erkölcsi erő, valamiképen paralizáltassék azáltal, hog]^ ha nem is szolgálati, de talán barát­ságos utón a tisztek világosítsák fel az altiszteket, hogy nekik az emberekkel mint emberekkel kell bánniok, nem pedig ugy, a hogy odahaza a házi­állatokkal sem mernének bánni. T. képviselőház ! Igaza van a t. képviselő urnak, hogy Európaszerte a hadseregekben még mindig kinövésként előfordulnak brutalitási ese­tek, a hatalommal való visszaélés, a mi a testi bántalmazásban és zsarnoki allűrökben nyilat­kozik meg. Abban is igaza van, hogy még mindig tapasztalunk trágár társalgási modort és hallunk durva hangokat. Nehogy azonban ennek részem­ről való konstatálása félreértésekre, helytelen fel­fogásokra adjon alkalmat, azonkívül talán nem­telen érzelmek kiváltására, legyen szabad néhány perczig időznöm e tárgynál. (Halljuk ! Halljuk !) Higyje el nekem a t. ház és vele együtt az egész nyilvánosság, hogy a modern katonaság abban a tudatban van, hogy a benne rejlő nagy, óriási erőt csak humanisztikus alapon tudja ki­váltani, (Tetszés és helyeslés.) az által, hogy az egyes egyének erkölcsi értékét megbecsüli, a nemes érzü­letet nevek, fentartja. Ennek következtében a katonaság ebből a gondolatból indult ki, a midőn szabályzataiban a magaviselet, valamint az isten­félelem, nemkülönben az alantasokkal való bánás­mód tekintetében bizonyos határozatokat hozott (Elénk helyeslés.) és ezeket büntető-szankezióva] látta el. Nagyon untató volna részemről, ha e határozatokat mind felolvasnám; de engedjék meg, hogy egy pár szemelvényt mégis adjak belőlük. (Halljuk ! Halljuk !) így a szolgálati szabályzat ezt mondja (ol­vassa) : »A katonát minden körülmények között illedelmes magaviselet tüntesse ki; magaviselete legyen szerény, beszéde őszinte és gondolkozás­módja nyilt«. »Az alárendeltekkel igazságosan és jól, e mel­lett pedig következetesen és az egyesek sajátságai­hoz képest kell bánni. Az ilyetén bánásmód bizo­dalmat és ragaszkodást ébreszt; gyarapítja azon befolyást, a melyre az elöljárónak súlyos helyze­tekben és döntő pillanatokban nagy mérvben szüksége van. Az elöljáró tehát igyekezzék aláren­deltjeit j elleni tulajdonságaik, szellemi képességeik és hajlamaik szerint kiismerni, tanúsítson részvétet irántuk és törekedjék szellemük és kedélyükre kép­zőleg és serkentőleg hatni.« »Minden elöljárónak kötelessége, alapos kérel­meket és panaszokat igazságosan elintézni.« »Az alárendeltek feletti kicsinyes gyámkodás és önállóságuk túlságos korlátozása kedvetlen­séget idéz elő és árt a szolgálatnak ; a hatalomkör áthágása, valamint a szolgálattal nyilván semmi 29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom