Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-42
226 45. országos ülés 1910 november 23-án, szerdán. hogy röviden fejezzem ki magamat — idéz elő mind nagyobb és nagyobb elégületlenséget. Én ugy tudom, hogy az utóbbi időben épen Romániában hangzott fel a közvélemény soraiban az a követelés: hogy most van itt az ideje annak, hogy Magyararországon a románoknak jobb helyzetet teremtsenek. Én ezzel szemben egyszerűen csak arra az álláspontra helyezkedem, hogy ha majd Romániában a nem román anyanyelvű polgárokkal ugy fognak elbánni, mint mi a nem magyar ajkú nemzetiségekkel, akkor el fogom fogadni t. képviselőtársam indítványát, addig azonban nem járulhatok hozzá. (Elénk helyeslés.) Mihályi Péter (közbeszól Nagy zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Én már elmondtam a házban, hogyan bánnak a csángó székelyekkel. Förster Aurél: Dutye la draku ! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Schuíler Rezső képviselő ar félreértett szavai értelmének helyreigazítása czimén kért szót. !•• Schuller Rezső: Várady Zsigmond t. képviselőtársam azt mondta, hogy én tévedtem, mert nem vettem figyelembe a nemzetiségi törvény 13. §-át, a mely azt mondja, hogy az államkormány által kinevezett minden bíróságnak hivatalos nyelve kizárólag a magyar. Bátor vagyok megjegyezni, hogy nem én tévedtem, hanem t. képviselőtársam, mert az 1896-ik évi IV. t.-cz. 6. §-ának d) pontja határozottan mondja, hogy bírói hivatalt oiy magyarországi honpolgár viselhet, a ki az 1868-ik évi XLIV. t.-cz. rendeleteinek megfelelni képes, melynek 13. §-a ezentúl is csak a felső bíróságokra értetik. A dolog ugy áll, hogy akkor nem volt minden bíróság kinevezve az államkormány által, hanem csak a felső bíróságok ; de mikor az igazságszolgáltatást államosították, ezt a kivételt határozottan statuálták. Tehát nekem volt igazam. Várady Zsigmond: A 69-iki törvény nem nemzetiségi törvény ! Elnök : Senki sem kíván többé a szakaszhoz szólni ? A vitát tehát bezárom. A 134. §. többi részei nem támadtatván meg, csakis a szakasz első bekezdése, a többi részeket elfogadottnak jelentem ki. Az első bekezdésre nézve Schuller Rezső és Miháli Tivadar képviselő urak nyújtottak be módosításokat, azonkívül Miháli Tivadar képviselő ur még egy, a szakasz végére teendő poitot hozott javaslatba. A kérdés tehát elsősorban az, hogy elfogadja-e a ház a 134. §. 1. bekezdését, szemben mindkét képviselő ur módosításával ? Ha az eredeti szöveget a ház nem fogadná el, akkor a benyújtás sorrendjében fogom előbb az első, azután a második javaslatot szavazás alá bocsátani. (Helyeslés.) Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 134. §. 1. bekezdését, szemben Schuller Rezső és Mihályi Tivadar képviselő urak módosításaival ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik az eredeti szöveget j elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Az eredeti szöveget elfogadottnak jelentem ki; ezzel mindkét módosítás elesik. Hátra van még Miháli Tivadar képviselő ur indítványa, a melynek értelmében a 134. §. végére volna egy pont teendő. Méltóztatnak kívánni annak felolvasását ? (Halljuk !) Mihályi Péter jegyző (olvassa az indítványt.) Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e ezt az uj pontot, igen vagy nem ? (Nem !) Kérem, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a javasolt pontot nem fogadja el. Mihályi Péter Jegyző' (olvassa a törvényjavaslat 135—138. %-ait, észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 140. %-t.) Haller István ! Haller István: T. képviselőház! Csak igen rövid időre veszem igénybe becses figyelmüket. Egy anomáliát akarok itt szóbahozni. A járásbíróságokhoz a legnagyobb munkaidőben, pl. aratáskor vagy máskor megidéznek 30—40 alperest, néha 20—30 kilométernyi távolságról; az illetők megjelennek, várnak 9-től 12 óráig, és akkor megtudják, hogy a biró nem tárgyal. Ebből az illetőknek káruk származik, munkát mulasztanak; nem is szólva arról, hogy az ilyen dolog csökkenti az emberekben a biró iránt való tiszteletet és azt a hitet kelti fel, hogy a bíróság nekik szándékosan kárt okoz. Üdvös volna, ha a törvényhozás felhívná az igazságügyminister ur figyelmét arra, hogy nem lehetne-e valamiképen segíteni ezen a bajon, talán ugy, hogy a mikor a biró nem tárgyalhat, rendelkezzék a járásbíróság vezetője aziránt, hogy ezeket a pereket más biró tárgyalja le. Ez által is kevesbednék az a kár, a melyet a biró meg nem jelenése okoz. Másodszor felvetem azt a gondolatot, nem-e lehetne a felett is gondolkozni, hogy a legnagyobb nyári időben, pl. a mikor a mezőgazdasági osztály a legjobban el van foglalva a maga dolgával és a legnagyobb szocziális kár éri, ha a munkától elvonjuk, Julius 15-től augusztus 15-ig, ne volnának megtartandók a tárgyalások azon perekben, a melyek ellenük irányulnak. Lehetne talán a bírói szabadságolást ugy beosztani, hogy ez mind erre az időre essék, és így ezen károk elmaradnának. Figyelmébe volna ajánlandó a vezető bírónak, hogy tekintettel ezekre a károkra, a melyeket a mulasztó biró elkövet, sokkal rigorózusabban vegyék a mulasztást, mint eddig. Nagyon gyakran előfordul, hogy a soros bíró vadászat vagy más mulatság miatt fáradtnak érzi magát és ez okból nem jelenik meg a tárgyaláson. Véleményem szerint a mikor az' idő olyan drága és mindenkinek minden perezet fel kell használnia, nem elegendő a bírónak ilyen fáradtsága, hogy így károkat okozzon a peres feleknek. Nézetem szerint, ha az a vezető bíró ilyen esetben jelentést tenne az igazságügyministernek, jobban meggondolná az a soros biró, hogy mikor éljen ilyen kifogással, j ha megtudja, hogy a felsőbb hatóság ezt figyelemmel kiséri.
