Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-42
224 A2. országos ülés 1910 november 23-án, szerdán. A panasz tárgya az, hogy a keresetet magyar nyelven kell beadni. A mi a törvényszéki eljárást illeti, ez már abból következik, hogy az ügyvédnek magyarul kell minden periratát beadnia. A mi pedig a járásbirósági eljárást illeti, itt tulaj donképen keresetlevél nincs és hogy ha valaki idegen nyelven ad be iratot, mint felperes, akkor a 35. §. szerint jegyzőkönyvbe veszik az ő keresetét ugy, hogy semmiféle joghátrány abból az igazságszolgáltatásra nem háramlik, ellenben igen is, háramlanék, ha egy ilyen poliglott országban mindenféle nyelven lehetne keresetet beadni. (Élénk helyeslés.) A jelenlegi állapoton nem is változtatunk semmit. Az igaz, hogy ez most kerül először törvénybe, mert a sommás törvényben nem volt benne, de egy tényleges jogállapotot fejez ki; igy volt a magyar nyelv használata már hosszú idő óta, és miután ebből sem az igazságszolgáltatásra, sem a felekre semmi hátrány nem hárult, mi ezt a történetileg kifejlett állapotot nem változtathatjuk meg, sőt ellenkezőleg, azt kodifikálni vagyunk kötelesek. Az a testvéri szeretet, mely a képviselő ur hangjában megnyilatkozott, azt hiszem, ezentúl is fenmarad, és ha az iskolában, a templomban, s mindenütt saját nyelvüket használhatják, akkor a létező állapotnak fentartása miatt igazán nem eshetik zokszó. Kérem, méltóztassanak a szakaszt ugy elfogadni, a mint azt az igazságügyi bizottság előterjesztette. (Élénk helyeslés.) Rudnyánszky György jegyző: Várady Zsigmond ! Várady Zsigmond i T. ház! Csak egyetlen rövid megjegyzésre szorítkozom. Habár ismétlésnek látszik is, kénytelen vagyok újra előadni, miután újból felhangzott az, hogy a benyújtott törvényjavaslat, s ennek különösen az a szakasza, melyet most tárgyalunk, sérti a nemzetiségi törvényt, hogy ez tévedés. A t. előttem szólónak mindazt a szeretetét és rokonszenvét és a békés megértésre való hajlandóságát, melyet felszólalása elárul, szívből viszonozva, nagybecsű figyelmébe ajánlom, s ezzel a t. igazságügyminister ur megjegyzését kiegészítem, hogy a nemzetiségi törvény 13. §-a határozottan azt mondja, hogy az államkormány által kinevezett minden bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar. A magam részéről tehát nem fogadhatom el azt az állítást, s tévedésnek kell tartanom, hogy ez a törvényjavaslat a nemzetiségi törvénytől eltérő jogalapra helyezkedik, s a nemzetiségi törvénynyel ellentétes szellemben rendelkezik. (Helyeslés jobbfdól.) Schlllíer Rezső: El tetszett felejteni az 1869: TV. t.-czikk 6. §-ának d) pontját. Zlinszky István jegyző: Miháli Tivadar! Nüháii Tivadar : T. ház ! A törvényjavaslat általános vitája rendén a nemzetiségi párt nevében Pop Cs. István képviselőtársam szólalt fel a nyelvkérdés használatára nézve. Én az ő felszólalását fentartom a jelen alkalommal is, és némi aggodalommal kell konstatálnom, hogy azon válasz, melyet Pop Cs. István beszédére az igen t. igazságügyminister urtóí és az igen t. előadó úrtól kapott, távolról sem nyugtat meg és nem elégít Iá, mert ugy a t. igazságügyminister ur, mint a t. előadó ur abszolúte semmivel sem indokolta, hogy mi okból, mi alapon tétetett ezen rendelkezés a javaslat 134. §-ába Egry Béla : Nem kell azt indokolni, elég, ha azt mondjuk, hogy Magyarországon vagyunk ! Miháli Tivadar : . . . a mivel az 1868 : XLVI. t.-czikknek számos, a nemzetiségek jogait biztosító intézkedését egyszerűen hatályon kivül helyezi. En azt hiszem, hogy a modern törvényalkotásban általános elvül el kell fogadni azt, hogy az előző törvények érvényben lévő intézkedéseit utóbbi törvényekkel nem szabad hatályon kivül helyezni, illetőleg hallgatagon hatályon kivül helyezni oly módon, hogy oly intézkedéseket vegyenek fel az utóbbi törvényekbe, a melyek az előbbi törvények intézkedéseit illuzóriusokká teszik. Nem akarok hosszasan foglalkozni ezzel a kérdéssel, hiszen ezt már annyiszor kifejtettük e házban, csak konstatálom azt, hogy az országban lakó nemzetiségek, a melyek az ország lakosai számának többségét képezik, (Zaj és ellenmondások.) mert hisz a hivatalos statisztikai adatok szerint is a nem magyar ajkú nemzetiségek az ország lakosainak körülbelül 60°/ 0-át teszik. (Élénk ellenmondások. ) Barta Ödön : önök hamisítják meg a statisztikát ! Miháli Tivadar: Megszoktuk, t. ház, hogy a tényeket, a valódi tényeket ilyen esetekben tagadják és nem akarják elismerni azt sem, hogy létezünk. Hát ha nem létezünk 60°/ 0-ban, létezünk 50, létezünk 40<>/ 0-ban, de ténj r az, hogy létezünk. Egry Béla: Elég baj ! Miháü Tivadar: Ennek az országgyűlésnek kötelességében áll, hogy a mi érdekeinkre való tekintetből is hozza meg az illető törvényeket, s módot és alkalmat adjon arra, hogy a nemzetiségi vidékeken, különösen a perifériákon, a hol a lakosoknak nem volt alkalmuk, hogy a magyar nyelvet elsajátítsák . . . Egry Béla : Keressenek alkalmat! Miháli Tivadar: ... az igazságszolgáltatást a saját nyelvükön követeljék. S ha elfogadja az állam a vér- és a pénzbeli áldozatot a nemzetiségiektől, kell, hogy azoknak jogait is respektálja. Opportunitási és czélszerűségi szempontból ugy az igen t. igazságügyminister ur, mint az előadó ur azt mondotta, hogy hiszen nemzetiségi vidékeken lehetőleg oly bírákat alkalmazzunk,— a »lehető« szó már megtanított minket, hogyan alkalmazzák ezt az urak az életben — de konstatálják mind a ketten, hogy a kinevezések már eddig is oly értelemben történtek, hogy nemzetiségi vidékeken lehetőleg oly birák neveztetnek ki, a kik az illető nemzetiség nyelvét ismerik. Székely Ferencz igazságügyminister: Ezt állom.
