Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-42

43. országos ülés 19Í0 november 23-án, szerdán. 223 Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 132. %4). Elnök: El van fogadva. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 133. §-t). Elnök: El van fogadva. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 134. %-t). Sehuller Rezső! Schuüer Rezső: T. képviselőház! Annak előrebocsátása mellett, hogy nemcsak a saját nevemben, hanem szűkebb elvtársaim, szász képviselőtársaim nevében is szólok, mindenekelőtt kijelentem, hogy mi is a javaslat, mint egész iránt, a legnagyobb elismeréssel viseltetünk, ebben a szakaszban foglalt nyelvkérdéssel szemben azonban aggályainknak kifejezést adni szükségesnek látjuk. Ezen aggályok főleg abban csúcsosodnak ki, hogy a nemzetiségi törvényen alapuló eddigi állapot megváltoztattatik. Felmerül itt mindenekelőtt az a kérdés, hogy az eddigi törvényes állapot valamely visszás következményekkel járt-e az igazságszolgáltatásra nézve ? Én azt hiszem, ezt alig lehet mondani. Hiszen még a sommás eljárás alkotása alkalmával sem tartották szükségesnek a mostani törvényes állapotot megváltoztatni. Különben IS S; dolog ugy áll, hogy évrőlévre szaporodik azoknak a száma, kik magyarul tudnak, "tehát azoknak a száma mind kisebb lesz, kik esetleg a saját anyanyelvükön kivannak igazságszolgáltatásért folyamodni. Tényleg a gyakorlati helyzet az, hogy a közönség legnagyobb része ügyvéd utján képviseletet vesz igénybe, vagy pedig személyesen megy a járásbírósághoz és adja be ott panaszát, másrészt per jogunk annyi formasággal jár, hogy az egyszerű ember, ha írástudó is, aüg használhatja az anyanyelvét, mert azoknak a formaságoknak nincs birtokában. Igazságérzetem követeli, hogy elismerjem azt, hogy ebben az értelemben nagy gyakorlati fontossága a kérdésnek nincs, hanem igenis van elvi fontossága és más vonatkozásban gyakorlati fontossága is. Az elvi fontossága a kérdésnek abban áll, hogy most először változtatjuk meg a nemzetiségi törvény által alkotott jogi helyzetet ezen a téren. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Schuüer Rezső: Nagyon jól tudom, hogy ennek formai akadálya nincs, mert alkotmányunk értelmében ezt a törvényt is ép ugy lehet mással helyettesíteni, mint más törvényt; de azt hiszem, hogy itt a kérdésnek nemcsak a formai, hanem a politikai oldalát is kellene szem előtt tartam. Nézetem szerint az jön itt figyelembe, a mit az igen t. ministerelnök ur is épen ezen napokban a horvát kérdés tárgyalása alkalmával hangoztatott, hogy ilyen kérdések alkalmával nem annyira a positivum a döntő, hanem azok a hangulatok, felfogások melyek bizonyos positivum körül támadnak. Nem lehet kétség az iránt, hogy széles körökben a nemzetiségi törvényt bizonyos palládiumnak tekintik, bizonyos garancziájának a nemzetiségi fennállásra, és ebből a szempontból nem tartom helyesnek, hogy az eddigi törvényes állapotoktól eltérjünk. Én azon az állásponton vagyok, hogy mindenkinek kötelessége a magyar állam históriai múltját elismerni, ez azonban nem jelenti azt, hogy mi fantomok által vezéreltessük magunkat. Ezt pedig akkor tennők, ha elfelejtenék, hogy az ország lakosságának majdnem fele nem magyar ajkú. Ily körülmények között nem tartom helyesnek, hogy az állampolgárnak azon legelemibb jogával szemben, hogy t. i. valaki a saját anyanyelvén kereshessen igazságot, (Felkiáltások a baloldalon : Tanuljanak meg magyarul!) a jogi helyzetet megváltoztassuk. T. ház ! Mi nem vagyunk valami nagy agitátorok. A gondviselés vérmérsékletünk megalkotása alkalmával a fősúlyt inkább a mérsékletre helyezte ; ( Éljenzés.)ezért. azt hiszem, nem leszek félreértéseknek kitéve, ha azt mondom, hogy sajnálom, hogy nyomós jogszolgáltatási ok nélkül a különféle nemzetiségi viszonyokból eredő agitácziónak ezzel a rendelkezéssel ilyen erős támpontot adunk. Én nagyon jól tudom, hogy a magyar állam elég erős arra, hogy kisebb-nagyobb agitácziót kibírjon és elég erős arra, hogy azt el is nyomhassa. De utóvégre nem arról van szó, hogy erőpróba alkalmával ki az erősebb, hanem arról, hogy az ügyeket ugy rendezzük be, hogy lehetőleg a súrlódásokat a legkisebb mértékre szorítsuk, az országban levő erőket összefoglaljuk, s azokat szét ne forgácsoljuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Miután meg vagyok győződve arról, hogy ez a rendelkezés széles körökben nyugtalanságot fog okozni és megszorítja a nemzetiségi életnek szűk köreit — a melyek gróf Tisza István szava szerint is elég szűkek és sok önmegtagadással és lemondással járnak — s miután arról vagyunk meggyőződve, hogy az 1808 : XLIV. t.-czikkben lefektetett elvek ebben a tekintetben is helyesek — a mostani rendelkezést sem a magam, sem elvtársaim nevében el nem fogadhatom, hanem bátor vagyok azt a módosítást benyújtani, hogy a szakasz első mondata után ez a beszúrás alkalmaztassák (olvassa) : »Ügyvéd által nem képviselt fél a keresetlevelet anyanyelvén is benyújthatja, ha ez azon törvényhatóság nyelve, melynek területén az illető bíróság van«. Ajánlom módositásom elfogadását. Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni. Székely Ferencz igazságügyminister: . . . . (Zaj és felkiáltások : Tessék felolvasni. Halljuk1 Halljuk !) . . . Ismerem a módosítást . . . (Halljuk !) Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 134. §-hoz ajánlott módosítás szövegét). Székely Ferencz igazságügyminister: Nem akarom megismételni azt, a mit már Pop Gs. István t. képviselőtársam beszédére mondottam ; a helyzet nem is egészen ugyanaz, bár a törvény egy. A helyzet annyiban kedvezőbb most, mert a mint hallottuk, a sérelmek nem is olyan nagyon fájón panaszoltattak fel.