Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-42

42. országos ülés 1910 november 23-án, szerdán. 219 testület érdekeit akarnám sérteni akkor, a midőn felszólalok. A vitában ma itt elhangzottak e kérdést meglehetősen megvilágították. Méltóztassék megengedni, hogy én gyakorlati szempontból, félretéve mindenféle teóriákat, szóljak hozzá a kérdéshez. (Halljuk! Halljuk!) Ha arról van szó, hogy az ügyvédi képviselet kötelező legyen-e vagy nem, akkor először szólani kell a felperesről, azután pedig szólani kell az alperesről. (Igaz ! Ugy van !) A mi a felperes kérdését illeti, — bocsánatot kérek a kitételért — de falláczia az, a mit az előttem szólott Kelemen Samu t. képviselőtársam mondott, hogy a pernek a biztonsága, bonyodalmassága, a váltóper formalitásai szempontjából kell az ügyvédi képviselet. Annak a felperesnek módjában van, hogy jogtanácsosával azt a váltót ugy töltesse ki, a hogy kell. Elismerem, hogy a kitöltés tekintetében zavarban lehet valaki, de akkor forduljon ügyvédhez. Ezer váltó közül azonban tiz váltó lesz olyan, a midőn az illető zavarba jön a tekintetben, hogy azt a váltót miképen töltse ki. Ha tehát ezer váltó közül csak tiz váltó ilyen komplikált, ennél a tiz váltónál a hitelező elmehet az ügyvédéhez vagy telefonálhat annak, hogv tisztelt doktor ur, miképen töltsem ki azt a váltót \ De hogy a fizetési meghagyásoknak amúgy is terhes dolgát, kis ügyeknél, a hol csekély összegről van szó, ennek az ügyvédi költségeit, s összes terheit szintén rárójuk az emberekre, ezt én semmiképen elfogadni nem tudom. (Elénk helyeslések.) A mi pedig az alperest illeti, hát beszéljünk őszintén, t. képviselőház. Ebben a kérdésben őszinteség nélkül tisztán látni nem lehet. Valljuk be, hogy praxisban ugy áll a dolog, hogy váltóperben Magyarországon az alperesen ugyan nem segit senki. Minden váltóperben mindig szerepel egy harmadik, a ki ritkán jóhiszemű, össze van paklizva a váltó birtokosával. (Helyeslések.) Én legalább állithatom, hogy ügyvédi pályámon, mint alperes, váltópert még sohasem nyertem meg. És ez nem is abban leli az okát, hogy a váltójser bonyolult volna, hanem a mai váltóeljárásban, a melyben valósággal lehetetlen, jogi és fizikai képtelenség, hogy egy harmadik, rosszhiszemű birtokossal szemben, egyáltalán a pert meg lehessen nyerni. Ha ezen javaslattal kapcsolatban előttem feküdnék egy váltóeljárási reform, a mely módot adna arra, hogy a hunczut emberekkel szemben a szegény nyomorult nép megvédessék, akkor azt mondanám, hogy bizzuk a szakértő emberre, hogy védje meg a nép fiát; de mikor arról van szó, hogy a segitség sem ér semmit, csak az illetőt terheljük meg egy csomó ügyvédi költséggel, akkor más a véleményem. De van a kérdésnek egy másik része is : t. i., hogy majdnem mindig a biztositási végrehajtási kérvénynyel ölik meg először az alperest. Mert ha a váltó hamis is, a biztositási végrehajtás ellen nincs segitség, ezt beadhatja mindenki és ez majdnem mindig a skálaköltség érdekében történik, a mely perczben az ügyvédek számára nem lesz skálaköltség megállapítható, a biztositási végrehajtási kérvények száma nagyon meg fog apadni, épen a szegény emberek javára. Mindezekből kifolyólag a kérdést gyakorlatilag egyáltalában nem látom ugy, hogy itt a nép érdekében szükséges lenne ügyvédi képviselet kényszerűvé tétele. A ki ügyvédhez kivan fordulni, az váltópeiben is meg fogja azt tenni. De különben is jól mondta Pólóid t. képviselőtársam, hogy a három napi kifogásolási határidő ugy sem elégséges, a kifogást úgyis magának az illetőnek kell beadnia. Hogy aztán későbben mit csinál, az nem olyan lényeges, mert a mint emiitettem, a legjobb ügyvéd ezer eset közül csak háromnégy esetben fog mint alperes sikert elérni. Mindezekből kifolyólag én szeretném az adófizető népet megmenteni a perköltség imperativvé tételétől és csatlakozom ahhoz a véleményhez, a meív a régi állapotot tartja fenn. (Helyeslés balfelöl) Rudnyánszky György jegyző: Hantos Elemér ! Hantos Elemér: T. képviselőház ! Ha előttem szóló t. képviselőtársamnak az a nyilatkozata, hogy itt nem ügyvédi érdeket, hanem kizárólag közérdeket tartunk szem előtt, oly köztetszéssel találkozott, akkor talán indokolt lesz felszólalásom, ha azt mondom, hogy én nemcsak közérdekből, hanem a magam érdeke ellen beszélek, mikor az ügyvédi kényszer dolgában felszólalok. Méltóztatnak tudni, hogy a váltóforgalomnak és épen a kis váltó forgalmának fl

/io°/oa a pénzintézeteknél bonyolódik le, nekem pedig egy ilyen érdekképviseletnek, a melybe hazai pénzintézeteink tömörültek, van szerencsém igazgatója lenni. (Derültség és éljenzés baljelől.) Épen e minőségemben kollizióba jutok önmagammal, mikor az ügyvédi kényszer érdekében felszólalok. Mert nyilvánvaló, hogy e nélkül az adós, a ki egy pénzintézethez fordul, még arra nézve sincs megvédve, hogy abban az esetben, mikor a pénzintézet az általa, nem az adós által, jól kiállított váltót perli, a^zal a kifogással, a melyryel ma még czélt érni lehet és mely, mondhatom, hogy a pénzintézeti váltóforgalom nagy részében jogos, az utólagos telepítés kifogásával élhessen. Méltóztatnak tudni, hogy — merem állítani — az adósok zöme a váltót azért nem fizeti, mert azt hiszi, hogy a váltót az ő saját lakhelyén fizetheti, vagy a váltóért a pénzt beküldheti, (Ellenmondások baljelől.). De van törvényünk, a mely azt mondja, hogy a hitelezőnek jogában áll a váltó fizetési helyét tetszés szerint kitölteni. Ha már most az én igen t. Szabó képviselőtársam Somogymegyében pénzt vesz fel és arról értesül, hogy Budapesten kell fizetnie, sőt Budapesten verik el rajta a port, azt hiszem, itt a kifogásnak egész terjedelmében helyt adni kell. Azonban ne tessék hinni, hogy az utólagos telepítésre alapított kifogást 28*