Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-41

192 41 országos ülés 1910 oly negatív dicséret, a melyre, azt hiszem, a jáiásbirósági kar nem lesz büszke ; mindamellett kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a felülvizsgálat a felebbvitt pereknek bizony nagyon nagy százalékát találta olyanoknak, a melyekben a járásbíróság ítélete nem állotta ki a felsőbb bíróság kritikáját. 1909-ben 33.838 felébb vitt sommás ügyből a bíróság helybenhagyott mindössze 17.565 ítéletet, tehát a felebbvitt ügyeknek csak felénél valamivel többet. Ez azt mutatja, hogy a járásbíróságok munkája eddig is, a mig az 1000 K-ás értékhatár volt érvényben, annyira meg volt terhelve, hogy ily felületes ítéletek meglehetősen nagy számmal állottak elő. Hiszem, hogy nem azért, mintha a járásbirák jogi képzettsége nem lenne akkora, hogy ha kellő idejük van és minden ügygyei egész komolysággal foglalkozhatnak, hogy akkor e hibák nem lettek volna kikerülhetők. Én a helytelen ítéleteket vissza tudom vezetni arra, — legalább 50%-ban — hogy az illető járásbíróságoknak nem volt meg a szükséges idejük, hogy a jogszabályoknak és a való életnek tökéletes, pontos figyelembevételével helyesen tudják meghozni az ítéleteket. T. ház ! Az igazságügyi bizottság, ugy látszik, maga is érezte, hogy nálunk nem egészen indokolt a járásbirósági hatáskör felemelése. Erre mutat az a körülmény, hogy nem maradt meg az eredetileg javasolt 3000 K értékhatár mellett, hanem leszállott 2500 K-ra. A leszállítás ugyan vajmi csekély, de elég annak a konstatálására, hogy maga az igazságügyi bizottság sem találta eléggé indokoltnak azt a magas értékhatárt. Véleményem szerint a 3000 K és 2500 K értékhatár közt nincs az a különbség, a mely megfelelne annak a belátásnak, a melyre az igazságügyi bizottság is jutott, hogy nálunk a gazdasági fejlődés nem haladt még annyira, hogy ily nagy vagyoni pereket a járásbíróságokra kellene bízni. Végül maga a javaslat is igazat ad nekem, a mikor azt mondom, hogy a járásbirósági értékhatár felemelése nem egészen indokolt. A javaslat ugyanis kiköti, hagy az 1000 K-án fölüli értékű járásbirósági pereknél kötelező az ügyvédi képviselet, az indokolás szerint, mint a helyes eljárás egyik garancziája. Hogyha maga a javaslat belátja, hogy a nagyobb összegű vagyoni pereknél a helyes eljárás garancziájaképen ügj^védet kell odaküldeni, akkor maga a javaslat elismeri, hogy igenis aggályos a járásbíróságok mai képzettsége és vagyoni ellátása mellett ily nagyobb vagyonjogi perben az ítéletet a járásbíróságok kezébe adni, s elismeri, hogy kell oda egy korrektor, a ki vigyázzon, hogy a perben tévedések, ugy a mint eddig, be ne következhessenek. T. ház ! Aggályom van az értékhatár kiterjesztéss ellen abból a szempontból is, hogy a mi járásbíróságunk nincs most még azon a nivón, a melyen megküzdhetne először a szóbeliség által reá rótt nagyobb teherrel, azután a hozzá özönlő pereknek tömegével és azzal a munkatöbblettel, melyet az értékhatár felemelése okoz. Mindaddig, mig a járásbírósághoz gyakorlattal aüg bíró november 22-én, kedden. jogászok fognak kerülni, kik a való élet minden szövevényét még nem ismerik, kiknek tudása a theoriában igen kitűnő lehet, de a ldknek éleslátását és bírói judicziumát még nem fejlesztette ki a való életnek a prakszisból való megismerése, a mig ilyen járásbirák kénytelenek az ügyeknek egész tömegét elintézni, addig aggályosnak tartom az ujabb megterhelést, mert sem képzettségük, sem gyakorlottságuk nem fog megküzdhetni ezzel az ujabb megterheléssel ugy, a hogy a törvényjavaslat intenczionálja. Ezért az 1. §-hcz a következő módosítást nyújtom be (olvassa) : »A járásbíróság hatáskörébe tartoznak : 1. azok a vagyonjogi perek, melyek tárgyának értéke az 1500 koronát meg nem haladj a. << Hogy miért gondolok én mégis valamelyes értékfelemelésre, ezt azzal indokolom, hogy bizonyos mértékben én is elfogadom a javaslatnak indokolását, hogy a vagyonosodás mértékéhez képest emelkedni kell a járásbíróság értékhatárának is. Kelemen Samu : A pénz vásárló ereje csökkent ! Haüer István : Én azonban a vagyonosodást nem találom olyan nagymérvűnek, hogy 1000 koronáról 2500 koronára kellene az értékhatárt emelni, hanem azt hiszem, hogyha 1500 koronáig megyünk, megtartottuk azon értékhatáremelkedést, mely a mi gazdasági és szocziális viszonyainknak megfelel. (Helyeslés balról.) Elnök : Következik ? ' Zlinszky István jegyző: Simonyi-Semadam Sándor ! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház ! A törvény 1. §-ára nézve azon kérést óhajtottam volna előterjeszteni, méltóztassék megengedni, hogy a házszabályok értelmében is pontonként tárgyaljuk a szakaszt és pontonként szavazzunk, Méltóztatik tudni, hogy egészen k) pontig megy ez a szakasz, és minden tétele annyira fontos, hogy mindegyik tétel felett tulaj donképen különállóan érdemes beszélni. Nem akarom ezzel megnehezíteni a tárgyalás menetét, hiszen módunkban áU igy is az egész szakaszhoz hozzászólni; kétségtelen azonban, hogy a mennyiben egyes pontokhoz indítványok tétetnének, a mitől tulaj donképen elzárni senkit nem lehet, ugy is fel fog merülni a szüksége annak, hogy pontonként határozzunk felette. Miután azonban egészében tárgyaljuk az 1. §-t, ennélfogva én ki fogok terjeszkedni annak minden pontjára. Az aggályok, melyek a járásbíróság kompetencziáját illetik, az összeg, a 2500 korona tekintetében azt jelzik, hogy túlmegyünk azon a határon, melyet teljes n}?ugodtsággal az egyes-birák tudására, szakavatottságára bizhatunk ; nem akarom mondani azt, hogy megbízhatóságára, mert hála Isten, a magyar bíróságnál a megbízhatatlanság ritka madár, és ha van is bíróságunknak sok fogyatékossága és hibája, egyet sohasem mondhat el róla senki, hogy ne volna tisztességes, becsületes és megbízható.