Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-41

186 ki. országos ülés 1910 november 22-én, kedden. véve a nemzetiségi egyenjogúságnak valami komoly sérelme itt előfordulna. És most a polgári perrendtartásról szóló javaslatnak a biróságokról szóló fejezetéhez kívánok néhány rövid megjegyzést tenni, bár, megvallom, nem tudom, nem ütközik-e bele a ház szabályaiba vagy szokásaiba, kiterjeszkedni azokra, a veszélyekre, melyekről az általános vita során szintén történtek említések, de a melyekre szükségesnek tartanám a t. ház figyelmét még egynehány perezre igénybevenni. (Halljuk ! Halljuk !) Tiszteletteljes véleményem szerint, a mint azt az igazságügyi bizottságban többen kifejtettük, a törvényjavaslatnak az értékhatárokat felemelő rendelkezése lényeges veszedelmeket hoz a magyar igazságszolgáltatásra. És ha netalán ennek kifejtésével a ház valamelyik szokásába ütköző dolgot követnék el, ezt enyhítse az, hogy ugyanezt az első szakasz rendén is elmondhatnám, s ha most erre kiterjeszkedem, ott ujabb felszólalásom, feleslegessé válik. Az értékhatárnak lényeges fölemelése, továbbá az összes váltóügyeknek és a legsúlyosabb haszonbérleti ügyeknek és másoknak a járásbírósághoz való áttétele következtében a kir. Curia úgyszólván hatálytalanittatik. (Igaz ! ügy van !) És van benne valami, nincs minden alap nélkül az, hogy a mennyiben ez a törvény a gyako latba is át fog menni, annyiban a kir. Curia valósággal osztály bírósághoz lészen hasonlóvá, (ügy van! halidől.) mert csak az igen gazdag emberek pereit fogja látni, csak az igen gazdag emberek fogják a kir. Curiát belülről megtekinteni. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) A második következése a törvényjavaslat értékhatármegállapitásának az lesz, hogy az a teher, a mely eddig a felsőbíróságokat nyomta, lényegében lehelyeződik a járásbíróságokra és a kir. törvényszékekre. jfcjj Ezek a kir. bíróságok pedig több helyen eddig is rendkívüli ügyhátralékokkal küzdöttek és azok a bíróságok, a melyek az ügyhátralékokat ledolgozni képesek voltak, ezt nem ritkán az ügy alaposságának rovására, s a birák tulfeszitésével érték el. Különösen a járásbíróságoknál gyakorlatba jött az a jelszó : csak elintézni az ügyet, akárhogy, nem kell nagyon sok bizonyítást felvenni, nem kell a dolog felett nagyon sok skrupulust csinálni, hadd menjen a törvényszékhez, hiszen a sommás eljárásról szóló törvény úgyis azt mondja, hogy a törvényszék másodfokban is újból egész részletesen felveszi a bizonyítást. Attól lehet tartani, hogy, a mennyiben lényeges átalakítás a kir. bíróságoknál személyzet dolgában nem fog történni, annyiban ez a veszedelem még súlyosabbá fog válni. Vagy az fog beállani, hogy az alsófoku bíróságok a csődnek egy fajtájába jutnak, az ügyhátralékok csődje fog bekövetkezni, vagy pedig az fog beállani, hogy az ügyek az alsó fokokon felületesen lesznek elintézve. jjjykJüi módon lehet ezt a súlyos veszélyt kikerülni? Az igazságügyminister ur ebben a tekintetben igen bölcs, igen előrelátó, igen czélszerű intézkedéseket kíván tenni és tegnapi felszólalásából ezeket a kijelentéseket a legnagyobb örömmel hallgattuk és a legnagyobb elismeréssel kell honorálnunk, t. i. azoknak, a kik ezeket az aggályokat már az igazságügyi bizottságban tápláltuk. De abban a tiszteletteljes véleményben vagyok, hogy ezek a rendszabályok, a milyen bölcsek, a milyen helyesek, annyira nem lesznek elégségesek. Attól tartok, hogy igen komoly pénzügyi áldozatok, nevezetesen több és jobb bírónak beállítása nélkül az alsó bíróságoknál az az alaposság, az igazságszolgáltatásnak az a megbízhatósága, a mi itten szükséges, nem lesz elérhető. Tehát a több és jobb biró álláspontjára kell helyezkednünk. Mit jelent az, t. ház, hogy jobb biró ? Az nem jelent egyebet, mint azt, hogy jobban fizetett biró, olyan bíró, a kinek kevesebb dolga és több fizetése van, hogy több ideje és több anyagi ereje legyen az önképzésre és az önmaga tökéletesítésére ; az automatikus előlépési rendszer mellőzése, kívülről jogászi erőknek a bírósághoz bevonása, ily módon a bíróságoknak tökéletesítése. Ez azonban pénzügyi áldozatok nélkül nem lehetséges. Én, legalább a magam részéről, egyetlenegy módot tudok erre, és ezt is a törvényjavaslat 1. §-ához tartozó indítvány gyanánt az igazságügyi bizc ttságban bátor voltam megkoczkáztatni. Az igazságügyi bizottságban a javaslat többséget nem kaphatott, még pedig azért az — elismerem — igen fontos tárgyilagos okért, mert a javaslat elfogadása által hosszabb tárgyalások, mélyrehatóbb szervezeti átalakítások lettek volna szükségesek. De ezen a helyen most nem javaslat és módosítás alakjában, hanem a jövendőre való igazságügyi programmpont gyanánt bátor vagyok újból felemlíteni és kérni az igazságügyminister urat és kérni egyúttal a t. házat is, mint a törvényeknek jövendőben hozóját, méltóztassanak fontolóra venni, nem volna-e czélszerű — tiszteletteljes nézetem szerint demokratikus érdeket elégítene ki — az árvaügyeknek a járásbíróságokhoz átvitele, a közigazgatás keretéből átvétele, a járásbíróságokhoz és így a kir. bíróságokhoz csatolása és azoknak az igen számottevő, igen jelentékeny és nem ritkán, igen jó jogászi kvalifikáczióval biró munkaerőknek, a melyek eddig és ezidőszerint ezeket az ügyeket a közigazgatás keretében látják el, a királyi bíróságok keretébe átvétele. Azt mondottam, hogy ez demokratikus érdek, és kérem Simonyi -Semadam Sándor t. képviselőtársamat és mindazokat, a kik a törvényjavaslat egy későbbi szakaszának igen szerény módosításánál a demokratikus érdek fegyverét és pánczélját tartják maguk elé válunk szemben, kérem mindazokat, a kik egyáltalában a demokratikus érdekek iránt valóban lelkesülnek, méltóztassanak ezt a tiszteletteljes indítványomat magukévá tenni és felkarolni. Hiszen bárki teheti, mert ez a demokratikus indítvány semmiféle jelenlegi osztálynak, semmiféle néven nevezhető komoly érdé-