Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-41

íí. országos ülés 1910 november 22-én, kedden. 187 két, sem hatalmi, sem erkölcsi sem pénzügyi érdekét egyáltalában nem érinti. Demokratikus érdek pedig azért, mert ez idő szerint ezek az árvaügyek a városokban, a vármegyék központjaiban vannak ellátva, következésképen a nagy néposztályokhoz tartozó egyének óriási utakat kénytelenek megtenni azért, hogy legtöbbször megtudják azt, hogy ügyükben semmit sem tudtak elintézni. (Igaz ! ügy van l) Ellenben ez ügyeknek a járásbíróságokhoz való áttétele a természetes, helyes deczentralizácziót szolgálná, (Elénk helyeslés.) és azt érnők el, hogy a nagy néposztályokhoz tartozó egyének az 6 árvaügyi hatóságukat egészen közel érnék. Egy másik, az első szakasznál tett tiszteletteljes indítványom az, a mely a több és jobb.biró szükségletének kielégítésére ugyan nem szolgálhat, de ezt is íel akarom említeni, hogy a t. ház, jegyzőkönyvében nyoma legyen és hogy a t. ház, ez alkalomból is, vagy esetleg jövőben, egy későbbi alkalommal azzal foglalkozni szíveskedjék. Nevezetesen, hogy ha már a járásbíróságok ügykörét szerintem túlságosan is, kiterjesztjük a legbonyolódottabb és a legnehezebb fajsúlyú ügyeknek odaitéletéveí, igazán nem lenne akadály, hogy a cselédek és gazdák egymás közötti munkabérszerződésekből származott ügyeit is a járásbiróságokhoz utasítsuk. (Helyeslés baljélől.) Ezek után, t. ház, minthogy nem szándékozom a t. ház türelmet nagyon hosszú ideig igénybe venni bátorkodom áttérni az illetékesség kérdésére, a mely tulajdonképen talán nem egészen érdektelenül és oknélkül a t. ház eme tanácskozásának gerinczévé emelkedett. Nem egészen oknélküli, de szerintem nem azért, amiért azzá emelkedett. Elnök: Bocsánatot kérek, t, ház, de kénytelen vagyok másodszor félbeszakítani a képviselő urat. A mit most a t. képviselő ur tárgyalni kíván az meg volt már vitatva fő elveiben az általános vita során és meg lesz vitatható akkor, ha a 31. §. kerül tárgyalás alá. De hogyha minden egyes czimnél az illető czimben foglalt összes szakaszokhoz lehet beszélni és azután szakaszonként megint részletesen lehet tárgyalni, az abban foglaltakat, akkor tulaj donképen három vita folynék. Kérem tehát a t. képviselő urat, hogy erre vonatkozó megjegyzéseit az illető szakasznál szíveskedjék előadni. (Helyeslés.) Várady Zsigmond : T. ház ! Megvallom őszintén, hogy félre voltam vezetve az ügybeosztás és a szabályok tekintetében. Az elnök ur álláspontját tehát tudomásul véve, felszólalásomat most befejezem. Hiszen mindazokat, a miket kifejezésre akartam juttatni alkalmam lesz később elmondani és erre előre is kérem a t. háznak türelmét. (Élénk helyeslés.) Zlinszky István Jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Az alkotmányos szokásnak megfelelőleg és az elnök ur által jelzett keretekben e czimnél azon a jogczimen szólalok fel különösen, hogy a mélyen t. igazságügyminister ur az általános vita keretében kérdést intézett hozzám, illetőleg kifejezetten megmondotta, hogy ezen felvilágosítások után részemről semmi akadályt sem lát fenforogni arra nézve, hogy a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadjam. En mély köszönettel nyugtatom, t. ház, hogy az általános vita során általam felvetett kérdésekkel mind a minister ur, mind az előadó ur foglalkoztak. Es hozzáteszem azt, t. ház, már most bevezetésül, hogy sajnálattal láttam és tapasztalom, hogy ezeknél a kérdéseknél, az előadó úrral szemben, sokkal közelebb állok a t. igazságügyminister ur álláspontjához, illetőleg azon kellemes helyzetben leszek, hogy röviden konstatálhassam, hogy igenis, habár nem egészen megnyugtatók ezen nyilatkozatok, de engem mégsem ösztökélnek arra, hogy bármiféle olyan lépést tegyek, a mely ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését akadályozhatná. ' V, Sajnálom, hogy ilyen nagyszabású kódexnél, mint a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, a t. minister ur csak a vita befejezése után nyilatkozott. Méltóztassék tehát megengedni, hogy azon kérdésekre, a melyeket nyilatkozatában fölvetett, most válaszolhassak. (Halljuk !) Elsősorban röviden utalok arra, hogy az értékhatár tekintetében egy véleményen voltam az előttem szóló t. képviselő úrral az általános vita során és azt hiszem, hogy e kérdésben is igen sok támogatóra fog találni a t. képviselő ur, ha felfogását a részletes vita során az 1. §-nál ki fogja fejteni. A mi az árvaügyeknek a bírósághoz való utalását illeti, ezt nagyon megfontolandó dolognak tartom, de bár helyesek a t. képviselő ur megjegyzései, meggyőződésem az, hogy ha ezen perenkivüli eljárás tekintetében most, a javaslat ezen stádiumában a kérdést fel akarnók ölelni, ez egyenesen lehetetlenné tenné a törvényjavaslatnak keresztülvitelét, a mennyiben e kérdés nemcsak proczesszuális kérdés, hanem egyszersmind szervezeti kérdés, a mely az egész közigazgatás rendszerének és a bírósági rendszernek oly felforgatását vonná maga után, a melynek tekintetében nem ajánlanám a t. képviselőháznak, hogy e változást ily sporadikus eszme felvetésével hozzuk be, mert ez igen sok inkonzekvencziát vonna maga után. De elbúcsúzom ettől a kérdéstől és rátérek arra, a mit a t. minister urnak és a t. előadó urnak felszólalásaira felvilágosításként óhajtok mondani. Az első az, hogy a horvátországi kérdésben a t. minister ur és a t. előadó ur felfogása között azt a lényeges különbséget kell konstatálnom, hogy míg a mostani t. minister ur azt mondja, hogy ő egy szerencsétlen joggyakorlatot talált e kérdésben maga előtt és hogy egyelőre nem képes azon változtatni, hanem a tengerészeti jogra vonatkozólag megígéri, hogy az életbeléptetési törvénynyel kapcsolatban ezt a kérdést is felöleli, ennélfogva az ő álláspontja szerint nekem jogom és módom lesz arra, hogy az életbe24* &