Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-41

M. országos ülés 19Í0 november 22-én, kedden. 185 az a napokban ellenzéki oldalról történt, a szabad ügyvédségnek a numerus clausus kényszerzubbonyába burkolására kísérlet tétessék, az agitáezió ebben az irányban megkezdessék, és ezzel a szabad ügyvédség is az államhatalomtól függő tényezők közé soroltassék, vagy legalább az odasorozására keltessék hangulat. Ezzel szemben azonban nem mulaszthatom el, és ugy gondolom, súlyos kötelességet mulasztana el a ház, ha minden hang nélkül térne napirendre Pop Cs. István képviselőtársamnak ama súlyos vádjai felett, melyekkel azt állitotta, hogy a polgári perrendtartásnak ily módon való megszövegezése a nemzetiségi törvénybe iktatott nemzetiségi jogokat, a nemzetiségi egyenjogúságot sértené és azt állitotta, hogy ezzel a rendelkezéssel és a perrendtartásnak ilyen szellemben megalkotásával a t. ház el fog térni Deák Fereneznek és b. Eötvös Józsefnek nemes, ideális hagyományaitól. Senki sincs, a ki nálam őszintébben, forróbban óhajtaná, hogy a közéletnek azok a sajnálatos és nem ritkán, nem szórványosan mutatkozó tünetei, a melyek szerint a magyar közvélemény és közélet Deák és Eötvös hagyományaitól eltérni látszanak, kiveszszenek, nyom nélkül eltűnjenek. De kénytelen vagyok határozottan tagadni, hogy ennél a perrendtartási javaslatnál ez történnék, mert a ház a perrendtartásnak az előadói tervezet szerint való megalkotásával sem Eötvösnek nemes szellemét és irányzatát, sem Deák Fereneznek szabadelvű és a nemzetiségi egyenjogúságot megalkotó szellemét semmiben nem sérti. Sértik ezeket ezekben a pontokban Pop Cs. István képviselőtársamnak fejtegetései. Legyen szabad ezt pár szóval megvilágítanom. 1868-ban a nemzetiségi törvény tárgyalása alkalmával azt az álláspontot, a melyet tegnapelőtt Pop Cs. István kartársunk fejtett ki, a képviselőházban képviselte Branovacsky, Miletics, Mocsonyi és összesen 24 aláiró társa, a kik azután, midőn látták, hogy az az álláspont az akkori képviselőházban érvényre nem juthat, a képviselőház tanácskozóterméből tüntetőleg eltávoztak. És nem juthatott érvényre az az állásjDont akkor és nem juthat érvényre ma és nem fog érvényre juthatni soha, mert érvényrejutása Bábel tornya zűrzavarát hozná be a magyar igazságszolgáltatásba. Deák álláspontja erre a kérdésre nem tisztán a Pop Cs. István képviselő ur által felemiitett 7. §-ban, a mely különben Tisza Kálmán indítványára jutott a törvénybe, hanem a törvénynek további paragrafusaiban is van lefektetve. A tévedés abban áll — és ez az, a minek helyreigazítását e pillanatban törvényhozói kötelességnek tartottam, — hogy míg a törvénynek 7. §-a meghatározza az akkori megyei bíróságoknál való eljárás mikéntjét és részleteit, hogy az akkori járásbíróságot helyettesítő intézménynél és az akkori törvényszéknél, szóval az akkori bíróságoknál mikor, mily módon gyakorolhatja a polgár a maga anyanyelvét, mikor, mily módon KÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. H. KÖTET. keU felvenni a jegyzőkönyveket és hogyan kell a határozatokat hozni, addig Deák Ferencz bölcsen és határozottan intézkedett arra az esetre, a melyről ma itten szó van. Ugy indokolása, mint a törvénynek idevonatkozó szakaszai annyira bölcsen és nemcsak a magyar államiság követelményeit, de a dolog észszerűségéből folyó igényeket is oly tökéletesen elégítik ki és .fedik, hogyha itt lenne körünkben, ebben a pillanatban elég lenne felelnie Pop Cs. István képviselő urnak azzal, a mit hátrahagyott beszédében és a törvényben. Bátor leszek azt, a mit felszólalásában indokolásul előadott, ismételni. (Olvassa.) Magyarországban egy politikai nemzet létezik : az egységes, oszthatatlan magyar nemzet, a melynek a hon minden polgára, bármily nemzetiséghez tartozzék, egyenjogú tagja. Kimondom továbbá, hogy a nemzet emiitett politikai egységénél fogva az, a mi az állam összes nevében történik, nem történhetik többféle nyelven, annak az állam nyelvén, magyar nyelven kell történnie és végül az egyenjogúság csak az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve és csak annyiban eshetik külön szabály alá« — tehát e részben külön szabályozás alá esik az egyenjogúság is — >>a meimyiben ezt az ország egysége, a kormányzás és a közigazgatás gyakorlati lehetősége és a pontos igazság kiszolgáltatásának igényei szükségessé teszik.« Ez volt akkori beszédének az az indokoló része, a mely azután a meghozott törvényben, megfelelően az akkori törvényhozás lapidáris modorának, de tökéletesen és minden jogos igényt kielégítően van szabályozva a 13. §-ban. Méltóztatnak rögtön látni, a babonában mégis van valami, a 13. szám mégis szerencsétlen szám, mert PopCsicsó István ur álláspontját összetöri. E'nök : Kénytelen vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy a ház gyakorlata megengedi azt, hogy a czim tárgyalásánál egyes reflexiók történjenek a megelőző általános vitára, de sem a házszabály, sem a ház gyakorlata meg nem engedheti azt, hogy a czimnél ujabb általános vita kezdődjék. Erre figyelmeztetem a képviselő urat, és kérem, hogy a czimnél lehető röviden szóljon. Várady Zsigmond: Nem tudom, méltóztatnak-e megengedni, hogy befejezzem felszólalásom e részét, úgyis a végén vagyok. (Felkiáltások balfelől: Megengedjük ! Tessék !) Az idézett szakasz igy szól: (Olvassa.) Az államkormány által kinevezett minden bíróságnak hivatalos nyelve kizárólag a magyar és a 23. §. szerint; »A törvénykezés terén a nyelv használatát a 7. és 13. §-ok szabályozzák.* Ezeket kívántam Pop Cs. István képviselőtársam előadására megjegyezni, ugy gondolván, hogy szükséges volt magunkat azoknak, kik bárminő kis mértékben a törvényjavaslat előkészítésében részt vettek, ama súlyos vád ellen tisztázni, hogy a nemzeti egyenjogúságról szóló törvényt megsértettük volna, vagy hogy általában 24