Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

9. országos ülés Í9Í0 Julius 9-én, szombaton. 91 Sem veszi] igénybe, a melyet a kiegyezési törvény kifejezetten biztosit neki, hogy akkor, a mikor tőle ujonczokat kérnek, a midőn a véderő fölemelését kérik, hogy akkor a nemzet a maga részéről ehhez szintén föltételeket fűzhessen hozzá. Semmiféle feltétel nem volt; ingyen beszállítottunk és beszállítunk mindent, katonákat és pénzt és mikor erről van szó, előáll az a javaslat és befejezésében azt mondja, hogy a dicsőséges és a reményekben gazdag jövő között hidat fog verni, a mely a boldogulás hídja lesz. Én látom, hogy a boldogulásnak e hidjára igen sokan ráléptek, de erre a hidra még sincs szükség, mert az az ür, a mely a dicső múlt és a reményekben gazdag jövő között volt, be van töltve azoknak hullájával, a kik a magyar nemzeti vágyakat képviselték és a kik e nemzeti vágyak és aspirácziók képviseletében, a mikor arra törekedtek, hogy először az igazi 67-es alapot előbbre vigyék, azután pedig a függetlenségi eszméket megvalósítsák, elhullottak. Ezekkel a hullákkal van tele az az árok és most már szabad az ut, a mely Bécs felé vezet, önök bátran mehetnek ezen az utón, nincs ott semmi akadály. (Zaj -jobbról.) Sok javaslatot hallottam, a melyek ez ellen a felirat ellen irányultak és a magam részéről, a mennyiben egy hallásra meg tudtam ezeket érteni, mondhatom, hogy mindegyikben igen értékes anyag foglaltatik, mindegyik különb, mint az a felirati javaslat, a melyet a munkapárt terjesztett elő. Nem lesz alkalmunk arra, hogy ezek között a javaslatok között döntsünk és ezek egyike sem fogj a meglátni azt a fórumot, a mely elé készült. Én a magam részéről azonban kijelentem, hogy minden javaslat lelkes hive vagyok, a mely a magyarság előbbrevitelét kívánja, a mely kívánja, hogy nemzeti bankunk felállittassék, önálló hadseregünk létesíttessék és a függetlenségi párt minden követelménye teljesíttessék. Minden lépést örömmel üdvözlünk, a mely ebben az irányban történik, s az ez ellen irányuló lépéseknek, minden párttörekvésnek, a mely a nemzetet hátrább akarja vinni, ellentállunk. (Ugy van! balfelől.) De egyet ki kell emelnem ;*azt, hogy a néppárt feliratából semmi esetre sem tartom elfogadhatónak azt, hogy felekezeti alapra áll és nem arra az álláspontra helyezkedik . . . Szmrecsányi György: A kereszténység nem felekezet! (Zaj.) Csermák Ernő: . . . bogy a haza minden polgára egyforma fia a nemzetnek, s mindnyájunknak vállvetve kell összeműködni, hogy a nemzet haladását előbbre vigyük. Ez az én hitvallásom a politikában. Nem fogadom el a munkapárt javaslatát. (Helyeslés és éljenzés balfelől.) Elnök: A ház határozatához képest áttérünk az interpelláczióra. Mindenekelőtt azonban javaslatot kívánok tenni a legközelebbi ülés idejét és napirendjét illetőleg. (Halljuk !) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését július hó 11-ikén, hétfőn d. e. 10 órakor tartsa, s annak napirendje legyen : 1. elnöki előterjesztések és irományok bemutatása; 2. a képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslatának tárgyalása, ezzel kapcsolatban gr. Apponyi Albert és társainak, gr. Batthyány Tivadar és társainak, Rakovszky Béla és társainak, Szabó István és társainak válaszfelirati javaslatai. Méltóztatnak e javaslatomat elfogadni ? (Igen!) Akkor ezt határozatképen kimondom. Most áttérünk az interpelláczióra. Rudnyánszky György jegyző: Urmánozy Nándor! Urmánczy Nándor: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) A napokban a ministerelnök urnái jártunk, mi, marostordavármegyei ellenzéki képviselők, hogy feltárjuk előtte azt a tarthatatlan helyzetet, a melyet az ottani főispáni kinevezéssel felidéztek. A ministerelnök ur konkrét adatokat kivánt tőlünk. A konkrét adatok szolgáltatását ezennel megkezdjük. (Halljuk! Halljuk!) Én a főispánnak a darabont-korszakból származó fotográfiáját mutatom be, azután jönnek gróf Bethlen István, Désy Zoltán és Gál Sándor barátaim, ök a főispáni szék betöltését megelőző megbeszéléseket, a főispánnak a választás alkalmával elkövetett visszaéléseit, a tisztviselőkkel szemben való eljárását fogják itt szóvá tenni és esetleg kitérnek a főispánnak ottani társadalmi pozicziójára is. Nem szívesen hozzuk ide ezt az ügyet, mert nem kellemes feladat, valakiről olyan adatokat itt az ország színe előtt feltárni, a mely adatok az illetőre nézve törvényes és alkotmányos kormányzás idejében a közszolgálatot lehetetlenné teszik. De ránk nézve más választás nem marad hátra. És ebben az elhatározásunkban megerősített bennünket a kormány félhivatalos kőnyomatosának egy közlése is, a mely a ministerelnök urnak tett látogatásunk után jelent meg. Ez azt mondja (olvassa): »A marostordamegyei főispán ellen egy estilap támadást intéz; Désy Zoltán képviselő egy nyilatkozatát közli a lap, a melyben Erősdy Sándor, Maros-Torda megye főispánját a választások alkalmával elkövetett visszaéléssel és vesztegetéssel vádolja. Ezek a vádak nem felelnek meg a valóságnak. A képviselőket, a kik Erősdy ellen a mimsterelnöknél és belügyministernél jártak, az bántja, hogy Erősdy e hónap 20-a óta Maros-Torda megye alispánjának hivatalában hivatalvizsgálatot tartott. Igaz, bogy a ministerelnök kijelentette, hogy a vármegyétől informácziót kér, de természetes, hogy ez alatt mást nem érthetett, mint hogy a főispánt, a kormány exponensét kérdezi meg a képviselők állításait illetőleg.« Gál Sándor: Elég helyes utat választ! Dicséretes! Urmánczy Nándor: Ily nyilatkozatok után természetes, hogy mi ebben az ügyben a mims12*