Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

90 9. országos ülés 1910 Julius 9-én, szombaton. fizetések .kérdését fogja rendezni. Én nem találok olyan konglomerátumot, a melyet szembe kellene állítani azokkal az osztrák követelésekkel, hogy elég legyen az, hogy őket eltérítsük arról az útról, hogy velünk szemben jogtalanságot ne követeljenek. Hiszen ha méltóztatik épen annak a járadéknak a kérdését tekinteni, — én ismerem a fináncz észjárást — épen az a másodosztályú kereseti adó, a melyről Szabó István t. képviselőtársam beszélt, egyszer az én bőrömet is érintette. Megtörtént velem az, hogy egy forint kamatjövedelem után fizettem két forint tiz krajczár adót, egészen törvényesen. Megfizettem a másodosztályú kereseti adót, két forintot és megfizettem a tiz krajczár tőkekamatadót. Azonban még olyan követelést nem láttam, a milyennel az osztrákok állottak elő Magyarországgal szemben, a mely követelésben az foglaltatik, hogy akkor, mikor az adós kifizeti az adósságát, akár a pénzügyigazgatóság, akár az adóhivatal küldjön egy fizetési meghagyást annak a hitelezőnek vagy adósnak, hogy nekem, államnak, abból a tőkekamatadóból jövedelmem volt, hogy tehát nekem annak a tőkekamatadőnak tőkeértékét, a melynek jövedelmét én abból a tartozásból húztam, fizessék meg. Ilyenféle követelésekkel állunk szemben és ilyen követelésekkel szegeznek szembe egy ilyen gyenge feliratot, a mely gyenge feliratnak száraz volt az anyja, száraz volt a dajkája és csak szárazon, anyatej nélkül neveltetett fel. (Derültség jobbfelül.) Egy ilyen feliratot én soha megszavazni nem fogok. Hallottuk a kisgazda-párt felirati javaslatát ; hallottuk, hogy miképen iparkodnak segíteni az ország kisgazda-közönségén, a munkásokon és azon az alacsonyabb társadalmi rétegen. Hát én nem ott kezdem a segítést, nem ott javasolom, hogy segítsünk ezen a dolgon, hanem javasolom, hogy kezdjük meg ennek a társadalomnak regenerálását a középosztályon. Magyarországnak középosztálya nincs. Magyarországon a középosztály azokból áll, a kik bele vannak szövődve abba a szövevénybe, a mely szövevény az államhatalom intésétől és kegyeitől függ. Ha megnézzük a társadalmat, hol iparkodott az állam önálló polgárokat teremteni? Nem iparkodott sehol, hanem iparkodott igenis hivatalnoksereget teremteni, a mely azután kész eszköze és engedelmes szolgája legyen annak az államhatalomnak, a melytől a maga kenyerét kapja. Ha körülnézünk a társadalomban, nem látunk embert, a ki önálló. Az önálló emberrel ugy vagyunk, mint a bölénynyel, kiveszett; mindegyiket érdekszálak fűzik és kötik azon hatalomhoz, a mely neki parancsol. Ezen kell nekünk kezdeni, hogy ennek a középosztálynak, a mely vezető szerepet játszik a társadalomban, de a melynek nagy része nem alkalmas arra, hogy e vezető szerepet megtartsa és épen az állam érdeke ellen dolgozik, hogy ennek a középosztálynak a regenerálását tűzzük ki feladatul. Szomorú az az állapot, a melyben mi itt a kormányhatalommal szemben állunk. Hiszen a közönség, az államnak polgársága, úgyszólván ki van szolgáltatva a kormányhatalom teljes önkényének. Megmondták annak idején, hogy azoknak a törvényeknek, a melyeket a választás tisztasága érdekében alkotnak, ugy kell megalkotva lenniök, hogy azokhoz emberi elme ne tudjon könnyen hozzáférni és ne találjon rajtok rést, a melyen az egészet ki lehessen a sarkaiból forgatni. Láttuk azt, hogy épen a Curia bíráskodásról szóló törvény annyira ki lett a sarkaiból forgatva, hogy annak hasznát egyáltalában nem vettük és igazán kételkednünk kell annak praktikus használhatósága és értéke felett. Mindazokat a törvényeket hiába alkotjuk meg, a melyeknek nincsen kötelező erejük akkor, a mikor épen arról van szó, hogy a nemzetnek a megkérdezése szükséges, amikor a nemzetnek szavazati jogát kell gyakorolni. És épen itt térek rá arra, a mit e dologban a magam részéről a legfontosabbnak tartok. A legfontosabb, t. ház, a titkosság kérdése, az, hogy kiki a maga szavazatát szabadon gyakorolhassa és ne legyen semmiféle nyomásnak, pressziónak kitéve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy megtörtént, t. képviselőház, hogy egy vármegyének a főispánja szóbelileg kiadta a parancsot, hogy a tisztviselőknek ekkor és ekkor szavazni kell menni. Volt olyan kegyes, volt olyan szives és nem mondta meg, hogy kire szavazzanak, de kiadta a parancsot és az ügybuzgó iktató, a ki meg akart felelni a kötelességének, Írásba foglalta a parancsot és beiktatta. (Derültség.) Ez a magyar ^szabadság, ez a tisztviselőknek a szabadsága. Es a mikor az a tisztviselő leszavazott már a kormánypártra, átment az ellenzék táborába és ott szorította, vajha az Isten megsegítené az ellenzéket, hogy az ellenzék győzzön. Az ilyen nemzeti akaraton alapszik az önök munkapártisága, ezen alapszik az a tábor, a mely hivatva van arra, hogy ennek a nemzetnek, ennek az országnak ügyeit intézze és szavazatával döntsön elevenek és holtak fölött. A lefolyt választás voltaképen visszafejlődése a nemzetnek, visszafejlődése a nemzeti szervezetnek, visszafejlődése annak a népnek. Mert hiszen mire irányult ez a választás és hova téríttetett vissza a nép ? Oda, a mi az alsórendű lényeknek a sajátossága, hogy t, i. annak az idegrendszere egy központban van, nem az agyban és a gyomorban, hanem tisztán csak a gyomorban. Ennek a gyomoridegrendszernek a megnyilvánulása volt ennek a választásnak az eredménye és ez az eredmény az, a mely szüli azokat a feliratokat, a melyekben más nem foglaltatik, mint tisztán lemondás. Lemond a nemzet minden jogáról, még azt