Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

9. országos ülés 1910 Julius 9-én, szombaton. ,2 viselőt, ép oly hiba volna a központi hatalom kezébe adni a vármegyék szabadságát. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha tovább nézzük a kisbirtokosság állapotát és ha látjuk, hogy szaporodni kezd a nép, hogy az a kis földecskéje, a melyhez jutott, nem elég a megélhetéshez, akkor egy óriási hiba az a birtokpolitika, hogy nagybirtokosaink, a kiknek eladó, vagy kiadó földjük van, azt nem a népnek, hanem egyes nagybérlőknek adják. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloidalon.) Előre bocsátom, én a nagybérlőket nem akarom támadni, nem is az a czélom, hogy minden földet a kisbirtokosság béreljen, mert az a kisember erre nem alkalmas, mert a nagybérlet is helyes ott, a hol a nép ninos ráutalva, a hol a községtől messzefekvő területekről van szó, hanem ismerek községeket, hol a nép szapora, szegény, hol egy családnak hat-hét gyermeke van és csak három holdas a birtoka, hol a nép másfél annyit fizetne az uradalomnak, mint a nagybérlő, és mégsem adnak neki földet. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Én azt a birtokpolitikát, hogy kisbérletek helyett kizárólag nagybérleteket alkalmaznak, igen rossznak tartom és ugy látom, hogy ez eddig is átka volt ennek az országnak. Ezek a nagybérlők akárhány esetben megteszik, — tapasztalatból mondhatom — mert van köztük jószivű ember is, a ki segitem akar a népen, hogyha ad is földet annak a könyörgő, rimánkodó, nyomorgó embernek, azt kétszeres, háromszoros áron adja neki, (Felkiáltások a szélsőbaloidalon : Földuzsora!) ugy, hogy a legtöbb esetben az áll, hogy abból nemcsak meg nem élhet, de meg sem halhat, hanem csak nyomorog vele. Ezen a téren sok a tennivaló, de nemcsak törvényhozási utón. Én arra kérem Magyarország nagybirtokosságát, hogy foglalkozzék komolyan ezzel a dologgal. (Helyeslés a szélsőbaloidalon.) A tulajdonjogba beleavatkozni nem akarok, hanem ismerje fel a helyzetet és ha akar, ezen a téren eredményt elérni, ha akar velünk ezen a téren érintkezni, majd megtaláljuk a módját annak, hogy a nagybirtok ne károsodjék, sőt több jövedelemhez jusson,,a nép pedig tisztes munkája után megélhessen. (Helyeslés a szélsőbaloidalon.) Ha tovább megyünk ezen az utón, ha azt látjuk, hogy a kisbirtokosság, a népnek zöme érvényesülni akar társadalmi téren is, a béke terén, az egymás megértése utján, és mikor érvényesülni akar a politikai téren, ha nem eresztik oda, ha nem adnak neki helyet, majd saját erejéből fogja elfoglalni azt a helyet, a mely őt megilleti, akkor jön a választói jog kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Sokszor hallottam, hogy választójogot ujat kell csinálni. Akarom is ezt hinni, csak az a kérdés, hogyan ? Én láttam egy tervezetet, melyet a volt kormány alatt Andrássy Gyula volt belügyminister ur terjesztett elő. Mondhatom, hogy a'választójog ilyen fajtájával nemhogy megelégedve nem vagyok, de ilyen fajtája ellen teljes erőmmel küzdeni fogok. (Helyeslés bdjelől.) Szmrecsányi György: Igaza van! Szabó István (nagyatádi): Mert először is a kisgazda-osztály szempontjából beszélek ; engedelmet kérek, azokat képviselem, ámbár az egész ország ügyeiért kell dolgoznunk, de vannak itt a házban, a kik a más társadalmi rétegek érdekeit nagyon szépen tudják védeni. Ha azonban a kisgazda-osztály érdekéről van szó, szivesen veszem akárkinek hozzájárulását, javaslatát, tanácsát is, de elsősorban magamat és a hozzám hasonlókat tartom hivatottaknak arra, hogy ennek az osztálynak bajait fel tudják tárni. En itt ennél a pluralitásnál a legnagyobb hibát ott láttam, . . . Zlinszky István : Már el van temetve ! Kelemen Samu: Dehogy van! (Halljuk! Halljuk !) Szabó István (nagyatádi): Én azt tapasztaltam, hogy a kik ma a többség vezetésében ülnek, a kik ezt a többséget összehozták, azok annak idején azt a plurális javaslatot nagyiészben magukévá tették. Szmrecsányi György : Nem tették magukévá ! Bakonyi Samu : Most tessék tiltakozni! Szabó István (nagyatádi) : Mondom, én ugy tudom, hogy a többség vezetői, a kik a többséget összehozták, Andrássy plurális javaslatát annak idején is magukévá tették. (Ellenmondások jobbfelől.) Nekem alapos a gyanúm ma is, hogy ha azok csinálják meg a választói javaslatot, a kik a múltban Andrássy javaslatát magukévá tették, most is majd arra a formára akarják ezt megcsinálni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért foglalkozom ezzel a formával, a melyet Andrássy benyújtott, mert annak az alajrját látom és lehet, hogy erre az alapra csinálja meg a t. kormány. Ennél a javaslatnál én a legnagyobb hibát abban láttam, — nem tudom, szándékosan volt-e igy csinálva, mindenesetre egy átható, komoly munka volt ez, a hol fel kell tételeznem, hogy tudták, mit csinálnak — hogy mig a cselédségnek öt évig egy helyen szoigálás után két szavazatot akartak adni, a kisbirtokosnak, ha 70 évig is lakott egy helyen, és húzta a terheket, és viselte az adókat, a miket a vállára raktak, de ha 20 korona földadója nem lett volna, csak egy szavazata lett volna. Ez óriási igazságtalanság ott, a hol nagy tömegekben élnek a cselédek, és úgyszólván nagyobb számban vannak, mint maga a kisgazdatársadalom. Hiszen épen most törekszünk arra, mi kisemberek, hogy elfoglaljuk helyünket mindenütt, a hol rólunk határoznak, legalább némely részben, és ha most jönne ez a törvényjavaslat, a melyet Andrássy tervezett, és a melytől ma is tartok még, hogy erre az alapra csinálják majd, akkor ar országnak ama részeiben — pedig nagy része, az országnak olyan — a hol nagy uradalmak vannak, ha a cselédnek kettős szavazata van, és az a szavazat nyilvános, természetes, hogy az a cseléd nem szavazhat máshova, mint a hová a gazdája parancsolja, (Ugy van ! balfelől.) mert nem tehető 11*