Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

80 9. országos ülés 1910 Julius 9-én, szombaton. És mikor a gazdasági fellendülés fokrólfokra bekövetkezett, a mikor hova-tovább rendszeresített gazdálkodás révén többet tudtunk a földből kivenni, a mikor a föld értéke kezdett emelkedni, s emelkedett a bérletek ára is — a bérletrendszerre különben majd rá fogok térni, hisz a bérletrendszerből a kisgazdát teljesen kizárták — akkor, a mikor a társadalmi rétegek észrevették, hogy a jövő alakulásnál, ha össze nem fognak a saját érdekeik védelmezésére, mások által visszaszorittatnak, akkor megkezdődött a társadalmi osztályok külön szervezkedése. E szervezkedést legelőször azok kezdték meg, a kik a világi javaknak birtokában vannak, a kiknek a hatalom a kezükben van, a kiknek mindenféle rendelkezésükre áll, a kiknek nem kell az élettel küzködniök. Azon kezdték mindenekelőtt, hogy egyesületeket alakítottak. Midőn azt látták, hogy a közös czél, a melyet összefogva egyesült erővel elérni akarnak, gazdasági téren el nem érhető, akkor a politikai pártokat is igyekeztek kezükbe kapni és az országgyűlésbe saját embereiket igyekeztek beküldeni, hogy a mit a gazdasági vagy más egyesületek révén elérni nem tudhattak, azt a politika révén itt a törvényhozás termében mégis elérjék. (TJgy van! balfelöl.) T. ház! Midőn ezen szervezkedések megkezdődtek, láttuk, hogy a legmagasabb osztályoktól kezdve a társadalom minden rétegét ez az igyekezet hatotta át. A társadalomnak minden olyan osztálya, a mely a vagyonnak vagy a szellemi képzettségnek birtokában van, a saját körében, a hozzá hasonlókkal együtt külön egyesületeket, szervezeteket alakított, és ezen szervezkedés segítségével igyekszik a saját előnyeit munkálni, magát védelmezni, magának, a hozzá hasonlóknak vagy a közös czélnak előnyöket szerezni, bizony sokszor még másoknak rovására is. (TJgy van! balfelöl.) Ez a szervezkedés és társadalmi összefogás a különböző néprétegeken keresztül eljutott a munkássághoz is. Azt hiszem,"nagyon jól tudja a t. ház minden tagja, hogy az a munkásság, a mely nem bir politikai jogokkal, hogy ezek segítségével politikai téren érvényesülhessen és kívánságait megvalósíthassa, mégis az egyesülésben, a szervezkedésben rejlő nagy erő által milyen óriási eredményeket tudott elérni a gazdasági és ipari élet terén. Midőn azt látjuk, hogy egyfelől a társadalomnak képzettebb, tanultabb és vagyonosabb osztályai külön-külön igyekeznek saját érdekeiket védelmezni; midőn azt látjuk, hogy ma már a munkásság is szervezetekbe tömörülve felemeli a munkabért és ezzel egyszersmind felemeli a gyári készítményeknek és mindannak árát, a mit meg kell a fogyasztó közönségnek vásárolnia: akkor, azt hiszem, hogy természetesnek találja mindenféle társadalmi állású ember, hogy mi, ennek az országnak kisgazdái is, egyesületet alakítunk és politikai téren is igyekszünk elfoglalni helyünket. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A mi törekvéseink nem felforgatók; (Helyeslés balfelő.l) mi tiszteljük a tulajdont és nem kívánunk senkinek a jogkörébe benyúlni; mi nem sebeket akarunk ütni, hanem gyógyítani akarjuk azokat ott, a hol vannak, mert tudjuk, hogy vannak; látjuk és érezzük, mert magunk is számos sebből vérzünk. (Helyeslés a baloldalon.) Mi helyet kérünk a magunk számára ott, a hol az ország sorsa felett intézkednek. Nem vindikáljuk magunknak a vezetést; szívesen fogadjuk, elismerjük az arra hivatottabbaknak a vezetésre való odaállitását. Azonban egyre figyelmeztetem azokat, a kik joggal maguknak vindikálják a vezetést, arra a tapasztalatra, hogy a tisztelt vezetők egy nagy része a vezetés helyett az uralmat gyakorolja a nép felett. (TJgy van! balfelöl.) Ez ellen tiltakozom. Mert a ki együtt akar valakivel működni, az tartozik annak jogát elismerni és ha eredményesen akar vele együttműködni, akkor .nem szabad felette uralkodnia. (TJgy van! balfelöl.) Ebben az országban mi vagyunk a legtöbben. Magyarország földmivelő ország, s népességének mintegy 70 százalékát a földmivelő nép teszi. Ez a nép már kiemelkedett abból a sorsból, a mikor azt mondták rá a társadalom vezetői, hogy azt sem tudja megitélni, hogy mi jó és mi rossz rá nézve, hanem a társadalom magasabb képzettségű osztályai vannak arra hivatva, hogy megmondják ezt neki és meghatározzák, mit kell cselekednie, hogy megélhessen vagy jobb sorsba juthasson. *

:íl Lehetett ennek a felfogásnak valamikor alapja, azonban tagadom, hogy ez a felfogás ma is megállná helyét. (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) A kisgazdatársadalom óriási elfoglaltsága és megterheltetése mellett is iparkodott annyi ismerethez jutni, hogy felismerje a maga helyzetét, meg tudja azt értelmesen bírálni, és megkövetelhesse, hogy megkérdezése nélkül róla ne határozzanak. (Helyeslés balfelől.) Nem mondom, hogy különösen az utóbbi időkben a vezetők, vagy maga a kormány, a kormányzó pártok nem foglalkoztak volna a kisgazda-társadalommal, a néppel vagy a kisiparossal. Még a jó szándékot sem vonom kétségbe ; elismerem, hogy akartak tenni itt is, ott is valami jót; azonban azt tapasztaltam, hogy akármit csináltak, alkottak, épen mivel nem kérdezték meg azt a népet, a melyre hozták azt a szabályrendeletet vagy törvényt, a legjobb akarattal hozott törvények, szabályrendeletek, intézkedések igen sokszor rosszat csináltak, a helyett, hogy javítottak volna. Ennek kizárólag az volt az oka, hogy nem tartották szükségesnek megkérdezni azokat, a kikre a törvényeket hozták, és így a törvényhozásban is a népnek legszélesebb rétege soha benn nem volt, sőt hovatovább, fokozatosan, következetesen, különböző ürügyek alapján és eszközökkel magával a