Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

9. országos ülés Í9Í0 Julius 9-én, szombaton. 79 Id fog nyomatni és a ház tagjai közt szét fog osztatni. Ki következik? Hammersberg László jegyző: Szabó István (nagyatádi)! Szabó István (nagyatádi): T. ház! A függetlenségi és 48-as gazdapárt megbízásából vagyok bátor felszólalni és ugyancsak ennek a pártnak nevében és megbízásából a trónbeszédre adandó válaszfelirati javaslatunkat benyújtani. (Halljuk! Halljuk!) Ezt megelőzőleg azonban szükségesnek tartom, t. ház, ennek a pártnak, mint országos jártnak megalakulásáról, a megalakulás előzményeiről, jogosságáról és szükségességéről némi felvilágosítással szolgálni a t. ház azon tagjainak, a kiket a mi ügyünk érdekel. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A. függetlenségi és 48-as gazdapárt nem a magas politika irányítására alakult. Nem is közjogi viták hozták létre, hanem létalapját Magyarország gazdasági viszonyai rendezésének szükségessége, a magyar földmivelő népnek, a magyar kisgazda-társadalomnak elhanyagolt sorsából való kiemelése, a nép gazdasági megerősítése, a magyar kisiparosság jövőjének biztosítása, a munkásság sorsának javítása, egyszóval: a magyar nép gazdasági viszonyainak előrevitele adta meg. (Helyeslés balfelöl.) Pártunkat nem a szereplési viszketegség, nem is egyes emberek előretolása hozta létre, hanem a fejlődésnek örök törvénye, a mely hovatovább nagyobb és nagyobb néprétegeket juttat az emberiséget megillető jogokhoz és előrehaladáshoz. A társadalmi viszonyok, t. képviselőtársaim, rákényszeri tették a kisbirtokosságot arra, hogy ő is helyet követeljen magának ott, a hol sorsát intézik, helyet foglaljon el ebben a parlamentben, a hol a magyar nép sorsáról határoznak, a hol úgyszólván élete és jövője felett döntenek. Es ha végignézünk, t. ház, a társadalmi alakulásokon, akkor megtaláljuk azokat az okokat, a mik ennek a pártnak megalakulását elősegítették és létrehozták. T. ház! A kisgazda-társadalom sorsáról a 48 előtti időkben, nem sok mondanivalóm van. Tudjuk valamennyien, hogy ezer esztendőn keresztül úgyszólván szolgái, igen sokszor, sőt a legtöbb esetben rabszolgái voltak a nemzet sorsát intéző magasabb rétegeknek és keresztülszenvedték mindazokat a csapásokat, a miken ennek az országnak végig kellett mennie, s legtöbbször épen a kisgazda-társadalom volt kiszolgáltatva a hódítók zsákmányolásának és kiszipolyázának. (Igaz! TJgy van! balfelol.) A 48-iki idők után, t. ház, a mikor a kisgazda-osztály a rabszolgaságból felszabadittatott, fellélegzettek és mint szabad emberek kezdték művelni, munkálni a tulajdonukká vált parányi földecskéket. Mondhatjuk, hogy egészen a birtokrendezésig, körülbelül a 60-as évekig, tűrhető állapotban volt ez az osztály, mert a kezén meghagyott földek és a nagykiterjedésű legelők révén megélhetése biztosítva volt. A. 60-as évek elején megkezdett birtokrendezésnek, legelő-elkülönítésnek következménye azonban az volt, hogy a legelőket kimérték, szétszakították, kijelölték a határokat, a földek keskeny mesgyéit, a legelőelkülönitéssel pedig az eddig főjövedelmet képező jószágtartást majdnem teljesen megsemmisítették. Az előbbeni viszonyokhoz szokott nép nem tudott egy csapásra átmenni egy másik gazdasági berendezkedésre és a szabad levegőn folytatott munkájából eredő jövedelmeit nem tudta mással pótolni. Azonban az ország kormányzói, a hatalom birtokosai nem tettek egyetlen egy lépést sem abban az irányban, hogy az elvont jövedelem legalább némi részben, némi módon kárpótolva legyen. Pap Zoltán : Borba fojtják ! Szabó István (nagyatádi): Igen, sajnos, megtörténnek a választásoknál oly esetek, hogy leitatják a választót ugy, hogy nem tudja aznap az eszét. Jövedelmének legfőbb forrását elveszítvén a kisgazda-társadalom, azok, a kik segíthették volna, nem mentek a segítségére általánosan, országos törvénynyel, hanem a kisgazdák rá voltak utalva egyes jóindulatú nagybirtokos urak kegyére; mert hiszen mindig találkoznak jó emberek, ugy a kisebbekben, mint a nagyobbakban; de a hol nem találtak lelkiismeretes, jóindulatú földesurat, bizony a nyomorúságnak voltak oda dobva és nyomorúságban tengették tovább életüket családjukkal együtt. (TJgy van! a széhöbaloldcdon.) Azonban ez a kisbirtokosság, a mely még a régi jobbágy-világban rá volt utalva arra, hogy saját magának kellett kaparnia a földet és a rázuhanó csapásokkal saját magának kellett szembeszállania, mert ha magának nem volt elég életképessége, elég szívóssága, hogy fentartsa magát, másra nem igen bízhatta magát: ez a kisbirtokosság azután is nyomorúsággal, küzködéssel folytatta tovább életpályáját, míg egy másik kereseti forrás jutott a kezébe, az ipar és kereskedelem első fellendülése idejében : a fuvarozás. A mit az állattenyésztési munkából eredő jövedelemből elvesztett, a fuvarozás révén igyekezett pótolni és igy némileg a saját maga fentarthatását biztosítani. De ennek is ütött a végórája. Mikor a vasutak jöttek, megszűnt a fuvarozás, újból elveszítette a kisbirtokosság keresetforrását, és újból nem volt ideje, tehetsége, de akarata sem az államhatalomnak, hogy azt az óriási hiányt, a mely a föld népénél előállott, bármennyire is pótolja. Ez a nép, t. ház, újra saját sorsára hagyatott és a saját maga erőfeszítésével, a saját maga küzködésével kellett magát tovább fentartania az életben.