Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

78 9. országos ülés 1910 Julius 9-én, szombaton. tetéstől, adótól való mentesítése és elidegeníthetetlensége. Nemzeti érdek lévén, hogy a kisgazdaosztály minél népesebb legyen, kívánatos, hogy a földbirtok helyesen oszoljék meg. Az állami, községi, valamint az eladásra kerülő nagy- és középbirtokokat parczelláztassa az állam, saját hatáskörében. A belterjesebb és jövedelmezőbb gazdálkodás előmozdítására szolgáló ismeretek terjesztését nagy örömmel fogjuk látni. Hogy azonban a fokozott termelés haszna is azé maradjon, a ki munkájával érdemet szerzett reá, alázattal kérjük Felségedet, utasítsa a kormányt a mezőgazdaság érdekeire végtelenül káros határidő-üzlet eltörlésére, általában véve a börze szigorú megrendszabályozására. (Élénk helyeslés a középen.) Népünk anyagi megerősödésére és nevelésére köztapasztalás szerint a legjótékonyabb befolyást gyakorolják a szövetkezetek. Azért azt kívánjuk, hogy a kormány az eddiginél nagyobb erkölcsi és anyagi támogatást biztosítson számukra. A közel jövőben megoldandó bankkérdést, valamint az idegen államokkal kötendő kereskedelmi szerződéseket, melyektől egész gazdasági életünk, s fejlődésünk függ, gazdasági szempontból fogjuk mérlegelni, s törvényben biztosított jogainkat mindig ugy fogjuk érvényesíteni, hogy az ország gazdasági jólétét és ipari fejlődését előmozdítsuk. Élénk megdöbbenéssel kellett megállapítanunk, hogy a jelenlegi kormány sem szakit a régi szabadelvű rendszerrel, a mely, mig a gyáripar erőszakolt fejlesztésére milliókat nem sajnált, a kisipar lábraállitására semmiféle számbavehető intézkedést nem tett. Felséged mostani kormánya sem veszteget munkaprogrammjában egyetlen szót sem erre a jobb sorsra érdemes, a megélhetésért halálosan küzdő, a mesterségesen tenyésztett gyáripar által agyonhajszolt osztályért. Pedig az államnak nem lehet feladata az egyik osztályt jogtalan kedvezésekkel a másik elnyomójává tenni, s nem lehet érdeke az önálló exisztencziák pusztulását tétlenül szemlélni. Ez osztály romlását előidéző szabadiparüzést az ipari foglalkozásnak szakképzettségben való kötése által kell korlátozni. Sürgetjük az ipartörvény revízióját, az iparkamaráknak a kereskedelmi kamaráktól való elválasztását, a kisiparnak legalább is olymérvű támogatását, a minőt a nagyipar élvez. A közszállításoknál a kisiparosok részesittessenek előnyben. A kisipar érdekeinek előmozdítására a beszerzés és értékesítés előnyösebbé tételére alapított szövetkezeteket az állam fokozott támogatásban részesítse. Társadalmunk legégetőbb sebe, a mely ugy a mezőgazdasági, mint az ipari termelés folytonosságát állandóan veszélyezteti, a még mindig nem kellően rendezett munkáskérdés. A kereszténységtől eltávolodott kapitalizmus hatalmának oda dobva, a munkás még alig élvezi az állam valamelyes védelmét és gondoskodását. A szabadelvű kormányok vétkes könnyelműsége ennek az osztálynak nyomorát fokozni engedte a végletekig. Pedig ugy iparunk mint mezőgazdaságunk fejlődésének létföltétele egy törvényileg minden elnyomástól, kizsákmányolástól megvédett, egészséges, kultúrában emelkedő, igazságos bért élvező, polgári jogokkal felruházott munkásosztály érdekében sürgősen szükséges oly törvények megalkotása, a melyek a munkás és munkaadó egymás közti viszonyát minden kérdésben szabályozzák. Az állami közterhek egyenlő és igazságos viselése érdekében követeljük elsősorban az uj adótörvények végrehajtását és továbbfejlesztését az ezekben a törvényekben máris lefektetett azon irányzat szellemében, mely egyrészt a kisebb gazdasági alanyok terhein könynyit, másrészt a nemzetközi ingó nagytőkének számos oly jövedelmi forrását fogja adó alá, a mely eddigelé minden teher viselése nélkül élvezte az állami lót összes előnyeit és a jogrend összes védelmét. Törvényhozói felelősségünk súlyából folyó komolysággal fogjuk mérlegelni (Halljuk!) a véderő fejlesztésének a legmagasabb trónbeszédben bejelentett szükségességét. Meggyőződésünk azonban az, hogy országunk teljesítőképessége sem jiénz-, sem véradóval való eró'sebb megterheltetést nem tudna elviselni. Ugy erkölcsi mint gazdasági, ugy nemzeti mint katonai szempontok ajánlatossá teszik a szolgálati időnek két évre való leszállítását és a nemzeti szellemnek a hadseregben való fejlesztését. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Felséges Urunk ! Minden szavunk az ország bajainak ismeretéből és keresztény politikai elveinkből fakadt. Csak a keresztény politikától várunk gyökeres javulást. Mivel azonban a jelen kormány minden jel szerint folytatni fogja azt a szabadelvű politikát, a melynek következményei a legnépesebb társadalmi osztályok pusztulása, a katholikus egyházzal szemben elkövetett és máig fennálló sérelmek, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetünk, s arra fogunk törekedni, hogy Felséged olyan kormányt állithasson az ország élére, a mely a bajok gyökerét felismerve helyes érzékkel vezesse a boldogulás útjára. (ÉlénJc helyeslés baloldalon.) Felséged személyére, midőn a Gondviselés kegyelméből alattvalóinak örvendezése között most tölti be 80-ik évét, az Isten bőséges áldását kérve, mélységes alattvalói hódolattal maradunk Császári és Apostoli királyi Felségednek legalázatosabb szolgái Magyar-, Horvát- és Szlavonországoknak .országgyülésileg egybegyűlt képviselői. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: A felolvasott válaszfelirati javaslat