Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

9. országos ülés 1910 Julius 9-én, szombaton. 77 ségesebb közszellem kialakulása. (Halljak! Halljuk! ElnöTc csenget.) Szmrecsányi György: Halljuk kérem! Nem lehet hallani semmit! (Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Hiszen csend van! Elnök csenget.) Rakovszky Béla (olvassa): A választások folyamán is, de egyéb mozgalmak szolgálata közben is sajnosán érezzük, hogy bár elvben a gyülekezési és egyesülési szabadság nálunk el van ismerve, nem lévén azonban mindezideig tételes törvényben részletesen szabályozva és biztosítva, e sarkalatos jogok a kormány és a hatósági közegek önkényének, gyakran rosszindulatának, pártoskodásának és hatalmi vágyának vannak áldozatul dobva. Miért is követelnünk kell, hogy az egyesülési és gyülekezési jog a közszabadságok fejlesztésének és kiterjesztésének elve alapján törvényileg legyen szabályozva. Nagy feladatot ró a törvényhozásra a kormánynak a trónbeszédben bejelentett azon szándéka, hogy közigazgatási rendszerünket az ország változott igényei szerint átalakítja. Súlyos mulasztás vár e téren pótlásra. A jogkereső közönség régen panaszolja, hogy a tisztviselők és hivatalnokok folytonos szaporítása, a közigazgatási terhek rohamos emelkedése daczára, sem a megyei, sem a községi, sem az állami közigazgatásban nem találja meg érdekeinek gyors és határozott védelmét, az olcsó és részrehajlatlan igazságot, a humánus bánásmódot. Különösen a szegényebb osztályok bizalma van fogytán a közigazgatás pártatlansága iránt. Szmrecsányi György: Halljuk! Halljuk! Különben elölről kell kezdeni! (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, szíveskedjék kissé hangosabban olvasni, mert magam sem hallom. Rakovszky Béla: Maguk a köztisztviselők és hivatalnokok is sinylik viszonyaik rendezetlenségét, s tűrhetetlennek találják modern jogállamba bele nem illő függőségüket a pártoktól és kormányoktól. Kívánjuk azért a közigazgatási rendszer olyan megváltoztatását, hogy az önkormányzati jogok teljes épségben tartása mellett, a közigazgatás egységesebb, összhangzatosabb, gyorsabb, olcsóbb, a polgárság érdekeinek megfelelőbb legyen. Kívánjuk az állami és törvényhatósági tisztviselők és hivatalnokok szolgálati pragmatikáját, nyugdíj és fegyelmi viszonyainak szabályozását, s az utóbbinak végső fokon a közigazgatási bíróság körébe való utalását. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Örömmel járulunk ahhoz, hogy Felséged kormánya régi kívánságunknak megfelelően napirendre tűzze az igazságügyi törvények reformját. Ki kell tölteni büntető törvénykönyvünk hézagjait ós megszüntetni vagy legalább enyhíteni a szocziális érzésnek meg nem felelő egyes rendelkezéseit. Védje hatályosabban a női becsületet, (Zaj. Derültség.) torolja meg a családi tűzhely ellen intézett támadásokat, nyújtson erősebb védelmet a szóval ós Írásban elkövetett becsületsértés és rágalmazás ellen. Az uzsora és csalás minden neme legyen hivatalból üldözendő és fogalma ugy meghatározva, hogy a vétkes semmi esetre se kerülhesse ki a törvény sújtó kezét. (Helyeslés balfelöl.) A tökéletes sajtószabadság megőrzése mellett fordíttassák nagyobb gond a sajtó visszaéléseinek megakadályozására. Különösen hangsúlyozni kívánjuk azon követelésünket, hogy változtassanak meg a kereskedelmi és váltótörvényekre vonatkozó szakaszai oly irányban, hogy a polgárságot saját lakása szerint illetékes birájától elvonni ne lehessen. Legyen a megalkotandó, s a jog egész területére kiterjedő polgári törvénykönyv a keresztény igazságosság szellemétől áthatva, a gyengék oltalma, a törvény előtti egyenlőség valódi biztositéka és az erkölcs őre. Általában követeljük a hiteltörvények oly értelmű módosítását, hogy főleg a földmivelő nép jóhiszemű, széles rétegei a ravaszok kiaknázó fondorlataival szemben kellő törvényes oltalomban részesüljenek. A népnek a jogrendbe vetett bizalma érdekében csak sajnálattal tapasztaljuk, hogy a trónbeszéd e tekintetben semmi intézkedést nem tartalmaz. Áthatva a törvényes rend iránti tisztelettől és az állami élet zavartalan menete utáni vágytól, helyesléssel fogadjuk a kormány azon törekvését, hogy az állami háztartás egyensúlyát helyreállítsa és a fokozódó állami terhek arányában a köz jövedelmeket fokozza, Ezen czél elérésére azonban a legmagasabb trónbeszédben kifejezésre jutott programmot nem találjuk alkalmasnak. (Jj adónemek bevezetése előttünk aggodalmasnak látszik, mert népünk a direkt és indirekt adóktól túlterhelve, megélhetésében megtámadva, adósságoktól sanyargatva, teljesítő képességéhen aláásva, nem uj megterheltetésre, hanem könnyítésre vár. Csak az adózó polgárság legnépesebb osztályainak, a kisgazdáknak, kisiparosoknak és munkásságnak minden érdekét átfogó, czéltudatosabb, szocziálisabb kormányzati és törvényhozói tevékenység vezethet az általános jóléthez, s annak folyományakéjjen az állami bevételek természetes gyarapodásához. E három osztály érdekeinek sürgős felkarolását annál is inkább kívánjuk, mert velük szemben volt évtizedeken át legmostohább a törvényhozás, holott ez osztályok erősségét legelsó'rangu állami érdeknek tekintik immár az egész világon. Szocziális törvényhozást kívánunk tehát. Ennek keretében mindenekelőtt gondoskodni kell arról, hogy a jövedelmező gazdálkodás lehetőségét megőrzendő, a kisbirtokosok örökösödése és végrendelkezése ugy szabályoztassék, hogy a gazdaságilag káros birtokelaprózódás meggátolható legyen. (Ugy van! Halljuk!) Szükséges az egy család létfentartására feltétlenül megkívántató minimális birtoknak megállapítása és annak mindennemű megterhel-