Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

9. országos ülés 19Í0 Julius 9-én, szombaton. 73 bdfelől.) Semmi esetre sem képzelhetett park- j ment alatt oly testületet, a mely csak ugy jöhetett létre, hogy a nép szabad akaratának nyilvámilását a választások utján lehetetlenné teszik. Mert hiszen ebben az esetben nem parlamentarizmussal állunk szemben, hanem a parlamentarizmus külső formáiba öltöztetett, burkolt abszolutizmussal, (Ugy van ! Igaz ! balfdől.) a mely százszorta rosszabb a nyilt abszolutizmusnál. Hazafiságomra való utalással kijelentem : ha nekem választanom kellene a nyilt abszolutizmus, vagy a burkolt abszolutizmus között, akkor a nyilt abszolutizmust választanám. Egy hang (a jobboldalon): Csupa közhely! Ugron Gábor: Nem közhely ez, hanem valóság! Rakovszky Béla : Tenném ezt azért, mert a nyilt abszolutizmus a társadalomnak és a nemzetnek csak egy jelentéktelen rétegét korrumpálhatja, a burkolt abszolutizmus pedig a nép széles rétegeit, az egész nemzetet korrumpálja. A parlamentáris kormánynak egyik főkelléke, hogy többsége legyen. Ha többséggel nem rendelkezik, akkor a parlament feloszlatását abból a czélból eszközölteti, hogy a népet megkérdezze, vájjon hajlandó-e a kormányt bemutatott programmja alapján támogatni vagy sem. Ha azonban valamelyik kormány a parlamentet nem ebből a czélból, nem azért oszlatja fel, hogy a népet megkérdezze, hanem teszi ezt azzal a szándékkal, hogy a népet vesztegetés utján megvegye saját hatalmi czéljaira s akkor, hogyha látja, hogy a nép ellenáll annak, hogy a kormány azt az erőszak, a szuronyok segitségével igájába hajtsa, a nép azon részét, a mely a csábitásnak, vesztegetésnek és a szuronyoknak ellenáll, választói jogától egyszerűen megfosztja : az ilyen kormány parlamentárisnak nem nevezhető. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha a hatalom mindenre kapható eszközeinek segitségével a választás színhelyéről a választóknak épen azt a részét kergetteti el, mely a maga erkölcsi erejénél, hazafiságánál, alkotmánytiszteleténél fogva magát pénzért el nem adja, bátorságánál fogva a mellének szegzett szuronyoktól meg nem ijed; ellenben, ha azt látjuk, hogy a kormány tárt karokkal fogadja a választóknak azt a részét, a mely nem becsüli meg legfőbb alkotmányos jogát és azt pénzért annak adja oda, a ki a legjobban fizeti meg: akkor a hatalomnak azon nemével állunk szemben, a melyet beszédem bevezetésében jeleztem, t. i. a mely nem támaszkodik a nép erejére, hanem gyengeségének bizonyítéka, s a mely hatalom átok, a mely nemzedékeket sújt és tesz tönkre. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) De az ilyen hatalommal senki sem élhet, az ilyen hatalommal csak visszaélni lehet. S az ilyen hatalommal rendelkező kormány csak arra alkalmas, hogy a nemzetek kebeléből kiirtson minden ideált, hogy kínpadra, vesztőhelyre vigye az erkölcsöket és a hazafiak vérző sziveit. Az ilyen hatalommal rendelkező kormány nem nevezhető parlamentáris KEPVH. NAPLÓ. 1910—1915. I. KÖTET. kormánynak, még kevésbbé nemzeti kormánynak. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) És lássuk, hogy az ilyen hatalommal rendelkező kormánynak gyászos munkája mit eredményez ? Mindenek előtt eltompulnak egy nemzet összes érzései, az összes nemzeti ideálok elmosódnak, végleg eltűnnek. Kiszáradnak az áldozatkészség nemes forrásai. Ott, a hol az előtt lángoló hazaszeretet tettre serkentette a nemzet fiait, fagyos ür keletkezik és a reménytelenség egész keserűsége önti el ugyanazon sziveket, a melyek hajdanában a nemzet legszebb reményeit táplálták. Meghal a nemzet, s annak helyét elfoglalja egy pénzért mindenre kapható, erkölcsileg és szellemileg teljesen elzüllött, elfásult tömeg. A törvények megszűnnek társadalmi szükséglet és erkölcsi intézmények lenni, a törvények kizárólagosan a hatalomnak félelmetes eszközeit képezik. Ezek a tömegek fognak katonákat állítani, de kényszerből, ezek fognak háborúba menni, de hazafias érzület nélkül, ezek kényszerből fognak harczolni, minden lelkesedés nélkül, mert hiszen azt a kormány már kiölte belőlük. És hogy ilyen elfásult tömeggel milyen diadalokat lehet aratni, mekkora hatalmat lehet kifejtem, azt legjobban bizonyította az a véres háború, a mely Európán kivül folyt le a közelmúltban és a melynek kimenetele meglepte az egész világot. Magyarország minden bajának főforrása az a politikai perverzitás, (Halljuk! a baloldalon.) a mely lehetővé tette annak a választási rendszernek alkalmazását, meghonosítását, a melynek egyedüli rendeltetése az, hogy segitségével a népakaratnak megnyilvánulása megakadályoztassék. (Ugy van! a baloldalon.) De egy másik perverzitás is van, s ez abból áll, hogy a nemzet akarata és a hatalom akarata közt áthidalhatatlan ellentétek léteznek, holott a dolog természete azt követeli, hogy e két akarat minden tekintetben azonos legyen. Hiszen a hatalomnak az állna érdekében, hogy a nemzetet erejének öntudatára ébreszsze, hogy ezt az erőt annál jobban domboríthassa ki, esetleg érvényesítse, kifelé. Mit látunk e helyett 1 E helyett azt kell látnunk, hogy mi kifelé gyengék vagyunk, azért, mert elfojtjuk a bennünk rejlő erőt. A magyar politika nem egyéb azon küzdelmek szakadatlan lánczolatánál, a mely e két akarat, t. i. a nép akarata és a hatalom akarata közt folyik. Hock János: A király! Rakovszky Béla: Én a hatalomról beszélek. E küzdelemnek az lesz a vége, hogy a nemzet el fog vérezni. De abban az esetben, ha a nemzetet elvéreztetik, ha az majd elvérzett, roskadozni fog a hatalom, és roskadozni fog azért, mert nem támaszkodott a nemzet erejére, hanem a hatalom forrása a nemzet gyöngesége volt. A magyar nemzetre nézve csak annak a kormánynak a működése lesz áldásos, csak az fogja teljesítem kötelességét a királylyal és a nemzettel szemben, a mely a nemzet és hatalom között 10