Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-9
74 9. országos ülés 191Ö Julius 9-én, szombaton. levő ellentéteket el fogja simítani. De ez, t. Mz, csak abban az esetben lehetséges, ha mindkét tényező teljes erejével, erélyével és legőszintébb jóakaratával fog hozzá. E nehéz és komplikált munkának egész terhét kizárólagosan az egyik, még pedig a gyengébb félre átháritani nem lehet. (Halljuk! a baloldalon.) T. ház ! Van Magyarországnak még egy másik nagy baja. Ez a másik nagy baja . . . Ábrahám Dezső: Sok nagy baja van! Rakovszky Béla: Hetekig kellene beszélnem, ha mind fel akarnám sorolni; én csak a leglényegesebbekkel foglalkozom. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Ez a baj abból áll, kogy mig mi magyarok minden, akár gazdasági, akár politikai intézkedésünkben ugy kell hogy rendezkedjünk be, hogy az osztrák érdekeket tekintetbe vegyük, addig azt kell látnunk, hogy odaát Ausztriában minden tekintet nélkül a magyar érdekekre, ugy rendezkednek be, a hogy az ő érdekeiknek legjobban megfelel. Azok a nehéz áldozatok, a melyeket mi magyarok örömest hozunk meg a közös ügyeknek és a mely nehéz áldozatok gyümölcseit legalább is három negyedrészben az osztrákok élvezik, odaát semmiféle méltánylásra nem találnak. (Ugy van ! a baloldalon.) Ugy látszik, hogy nekünk magyaroknak az osztrákokkal szemben csak kötelességeink vannak, de jogaink nincsenek. Ha bármily csekély nemzeti követelménynyel előhozakodunk, azonnal elutasittatunk. legtöbb esetben azért, mert az osztrákok kívánságunk teljesítése ellen vannak. Ha bármily világos jogunkkal élni akarunk, Ausztriában még a besugalmazott hivatalos sajtó is hasábokon át támad minket és a legkvalifikálhatatlanabb szitkokkal illet. Ezt az állapotot tűrni nem lehet, ennek véget kell vetni, mert a magyar nemzet méltósága ezt meg nem engedi. Ennek a rendszernek végét fogunk vethetni akkor, ha megerősödünk; megerősödni pedig csak akkor fogunk, ha oly választási rendszer fog megalkottatni, a mely mellett a nép szabad akaratának megnyilvánulása biztosítva van. (Hdyeslés balfelöl.) És ha Magyarország ismét. vissza fog térni az erkölcsösség terére, ha oly kormányt fog kapni, mely legelső kötelességének fogja tekinteni a közszellemnek magas színvonalra való emelését, a közerkölcsök fejlesztését, mindenekelőtt a közügyek iránti lelkesedést és az alkotmányos érzület, a törvények iránti tisztelet megerősítését. (Helyeslés baljelől.) T, ház ! Június elején a magyar parlamenti pártok közt súlyos párbaj folyt le. Ezen párbajnak kimenetele véres volt. De nem ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy ennek a párbajnak van egy javíthatatlan, megmásíthatatlan szépséghibája. Ez a szépséghibája abban áll, hogy mig az ellenzék a csatatérre kizárólag meggyőződésének fegyverével lépett, addig szemben találta magát a kormánypártiaknak csillogó aranyaival, (Igaz ! ügy van.'. baljelől.) a csendőröknek és katonaságnak villogó szuronyerdőivel és az egész közigazgatási apparátussal. (Zaj jobbfelöl.) Ilyen egyenlőtlen fegyverek használata mellett világos, hogy csak a kormány maradhatott a helyzet ura, csak a kormány győzhetett. Ugyanakkor, mikor a kormány győzött, egy óriási nagy erkölcsi veszteség érte. (Zaj jobbfelöl.) Csak világos dolog, hogy minden párt azt óhajtotta, hogy mentül nagyobb számmal jöjjön be a képviselőházba. De hiszen mi nem is azt fájlaljuk annyira, hogy ilyen kevesen jöttünk be . . . (Derültség jobbfelől.) Kérem, még nem fejeztem be beszédemet, majd csak akkor fogják látni, hogy végén csattan az ostor. (Derültség jobbfelől.) Különben ugy látszik, már most is érintette önöket. Mi nem azt fájlaljuk, hogy ilyen kevesen jöttünk be, hanem azt, hogy Európa közepén, a XX. században ilyen választások megejtésével egy ezeréves alkotmányt gúny tárgyává lehet tenni. (Igaz I Igaz ! ügy van ! balfelöl.) Mi néppárti képviselők, igaz, csekély számmal jöttünk ezen házba, (Egy hang jobbfelől: Nagyon csekély számban!) nagyon csekély számban, de annál nagyobb becsülettel. Mi büszkeséggel valljuk magunkat kerületeink képviselőinek, mert mi mandátumainkat becsületes, jóravaló, törvénytisztelő• és olyan választók becsületes kezeiből vettük át, melyeket Judás-pénz nem fertőzött. . . (Zaj jobbfelől.) Ifj. Molnár Viktor : Majd a Curia megmondja ! Rakovszky Béla : . . . kik erkölcsi erejüknél, bátorságuknál és hazaszeretetüknél fogva képesek voltak ellenállani az arany csábításának és minden megfélemlítésnek. Hála Isten, mi el sem képzelhetjük magunkat azoknak lelkiállapotába, a kik nincsenek abban a helyzetben, hogy becsületszavukat adják arra, hogy vesztegetés, megvásárlás, hivatalos presszió és a t. kormány szabadválasztási egyéb eszközeinek segítsége nélkül jutottak a mandátumhoz. T. ház! Ezek után áttérek a legmagasabb királyi trónbeszédre. (Halljuk!) Ezzel csak nagyon rövidesen akarok foglalkozni, de már előre kijelentem a néppárt nevében, hogy a t. többség által beterjesztett felirati javaslatot el nem fogadjuk. (Helyeslés bal felöl.) Nem akarván visszaélni a t. ház türelmével, (Zaj. Elnök csenget.) csak fel akarom említeni azt, a mit a tegnap felszólalt igen t. szónokok már felemiitettek. T. i. a legmagasabb királyi trónbeszédben a következő passzus foglaltatik (olvassa): »Eepeink sorsa felett őrködő atyai szivünk teljes megnyugvásával szemléljük a lefolyt választások eredményét és abban biztositékát látjuk szeretett Magyarországunk békés továbbfejlődésének és minuenirányu megerősödésének.« T. képviselőház! A legmagasabb királyi trónbeszéd ezen szövegezése a sérthetelen koronát lerántja arról a magaslatról, a melyen mi azt mindig látni akarjuk, (Helyeslés balfelöl.) lesülyeszti a pártpolitika színvonalára (Ugy van ! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) és a koronát ugy tünteti fel, mint _ hogyha korteseszközökre lehetne felhasználni. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsöualoldalon.)
