Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

72 9. országos ülés 19i0 politikai értékének mérlege azon erkölcsi magas­lat, a melyre az évek folyamán emelkedett és a melyen magát fentartani és továbbfejlődni képes. (ügy van! balfelől.) Kernelem, hogy az igen tisz­telt képviselőház egyetért velem abban is, ha azt mondom, hogy minden kormány, a mely igazán hazafias, a nemzet erkölcseinek emelését, ápolását és fejlesztését a legnemesebb kötelességének kell, hogy tekintse. A kormány ezen kötelezettségét annál köny­nyebben teljesítheti, mivel a hatalommal rendel­kezik. De nézzük hát csak, hogy mi is az a hata­lom ? (Halljuk ! Halljuk !) A hatalom mindenek­előtt egy eszköz, a melylyel csak nagyon kevés ember tud élni, de a melylyel rendesen csak vissza­élni tudnak, (ügy van ! balfelől.) Az előbbi esetben a hatalom a nemzetre nézve áldás, az utóbbiban súlyos átok, a mely ránehezedik nemzedékekre és ezeket teheti tönkre. (Igaz! ügy van! bal­felől.) Más szempontból felfogva lehet a hatalom vagy a nemzet erejének a megnyilvánulása és ebben az esetben legyen az akár kisebb, akár na­gyobb, de mindenesetre reális hatalom lesz azért, mert támaszkodik milliók egyesült erejére. De lehet a hatalom a nemzet gyengeségének is bizo­nyítéka. Ebben az esetben nem is hatalom az, hanem csak látszólagos hatalom, mert nem támasz­kodik a milliók egyesült erejére, (ügy van ! bal­felöl) hanem a nemzet gyengéjét bizonyítja. (ügy van! a baloldalon.) Az előbb emiitett hatalom a nemzetre nézve mindig áldásos lesz, holott a hatalom utóbbi nemé­vel élni nem, hanem csak visszaélni lehet és az csak arravaló, hogy a nemzetet erkölcsileg depraválja. Az igen t. ministerelnök ur évek hosszú sora óta működik az aktiv politika terén és azért azt hiszem, hogy a mondottak igaz voltában nem is fog kételkedni. De, t. ház, mennyire becsülhető egy oly nemzetnek államfentartó képessége és belső politikai értéke, a mely legfőbb, legszen­tebb alkotmányos jogát áruba bocsátja, vásárra viszi, elárverezi, (ügy van! a báloldalon.) és sza­vazatát minden lelkifurdalás nélkül arra adja, a ki azt legjobban fizeti meg ? (ügy van! a bal­oldalon.) Milyen megítélés alá esik az olyan tör­vényhozó, a ki törvényellenes utón jutott a man­dátum birtokába és a ki mandátumát az ilyen elemek bizalmából nyerte ? (Igaz! ügy van! a balolbalon.) Vájjon parlamentáris kulturállamnak te­kinthető-e az olyan állam, a melynek kormány­elnöke, a választást megelőzőleg beidézi az összes hivatalok politikai exponenseit és azoknak (Hall­juk ! Halljuk!) máskülönben hivatalukból való elbocsátás terhe mellett meghagyja, hogy a hatás­körükbe eső kerületekben ennyi meg ennyi kor­mánypárti képviselőt választassanak meg ? (ügy van ! a baloldalon.) Mire ezek az urak persze ünne­pélyesen megfogadják, hogy a törvényellenes parancsot végre fogják hajtani abban az esetben, július 9-én, szombaton. hogyha teljesen szabad kezet kapnak és rendel­kezésükre fognak bocsáttatni azok a százezrek, a melyek a nép megvesztegetésére szükségesek. (Fél­kiáltások balfelől: Milliók !) Vájjon mi lehet a czivilizált világ véleménye olyan országról, a melyben a választások tartamára az érvénybenlevő törvények hatályon kivül hefyez­tetnek/Mozgás balfelől.)s a mely országban az ellen­zék jelöltjei összes párthiveíkkel együtt törvény­vesztettekül s olyanokul nyilváníttatnak, a kiket mindenki, de különösen a közigazgatási közegek az utolsó zsandárig, a kirendelt katonaság, egy­szóval bárki kénye-kedve szerint büntetlenül sa­nyargathat, zaklathat, holott ugyanezen közegek.. . Lipcsey Ádám : Ez nem igaz! (Felkiáltások balfelől: Dehogy nem igaz ! Zaj.) Rakovszky Béla : En általánosságban beszélek; senkit sem vádolok, nem mondottam, hogy mely országban történnek ilyen dolgok, hanem csak azt kérdeztem, hogy mi a világ véleménye. (Derültség a baloldalon.) Múzsa Gyula : A Borsszem Jankó megértette ! Rakovszky Béla: . . . holott ugyanezen" kö­zegek a kormánypárt jelöltjeit a hatalom minden eszközével megvédik a becsületes nép jogos fel­háborodásának kitöréseivel szemben ? De milyen véleménye lehet az igen t. minis­terelnök urnak egy országról, — a melyet nem nevezek meg — a melynek kormánya a helyett, hogy a nép erkölcseit fejlesztené, mindent elkövet arra, hogy a nép erkölcseit zülleszsze és erre fel­használja az összes közigazgatási közegeket, tes­tületeket ? Mi módon, hogyan teljesítheti az a közigazgatási közeg a maga kötelességét akkor, a mikor meg van győződve arról, hogy feljebbvalója előtt annál jobb hirben áü, mentől jobban ért a törvények tiprásához, és mentől jobban tagadja meg azon törvényektől a tiszteletet, a melyeknek ő kell hogy őre legyen és a melyeknek végrehaj­tása reá van bízva ? Mit várhat a nemzet egy oly törvényhozó testülettől, a melynek túlnyomó része vesztegetés, pénzelés, etetés, itatás, erőszak, zsan­dárszurony segélyével, jogtiprás, alkotmánysértés utján jutott a hatalomhoz 1 (Közbeszólások a jobb­oldalon.) ügy látszik, nagyon érdekű beszédemnek ez a része a t. képviselő urat, talán erre vonatko­zólag még érdekesebb részleteket is tud. Mit vár­hat a nemzet oly kormánytól, a mely nem kép­viseli a nép erejét, hanem annak a gyengeségét bizonyltja, hatalmával visszaél és azt arra hasz­nálja fel, hogy a nemzetet erkölcsileg tönkre­tegye ? A ház igen t. elnöke foglalkozott megnyitó beszédében a parlamentarizmussal, és többek között nagyon helyesen kifejtette, hogy Magyar­ország államisága parlamentarizmus nélkül el sem képzelhető. Teljesen igaza van, aláirom; azonban meg vagyok győződve arról is, hogy akkor, a mikor az igen t. elnök ur parlamentarizmusról beszélt, oly intézményre gondolhatott, a mely a nép akaratának választás utján való teljesen szabad megnyilvánulását biztosítja, (ügy van ! ügy van !

Next

/
Oldalképek
Tartalom