Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-8

60 8. országos ülés 1910 Julius 8-án, pénteken. revízióját követeli. Mi, a kik a ház ezen pártján ülünk, a koaliczió alatt is folyton szorgalmaztuk, sürgettük a fővárosi törvény revízióját, csak hogy a midőn ezt tettük, a mint most is tesszük, és a midőn örülünk annak, hogy a kormány ennek a revíziónak az előterjesztését beígérte, kérném, hogy igazán szabadelvű, sőt tovább menve, demokratikus legyen az az uj fővárosi törvény. Meg kell kezdeni a virilizmus eltörlését, elsősorban a fővárosban. (Helyeslés balfelöl.) Be kell vinni minden választót a szóles körben megalkotandó általános választói jog alapján; a politikai választói jogosultsággal bíróknak jogot kell adni a fővárosi törvényhatósági életben; a titkosságot fenn kell tartani, de nem abban a formában, hogy színezett és rajzolt czédulákkal ellenőrizzék a titkosságot (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és a titkosból nyilvánosát csinálnak; továbbá erősen preczizirozni kell az összeférhetlenség kérdését, mert egy ilyen összeférhetlenség hatása alatt álló törvényhatóság a köz javára üdvöset nem alkothat. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Különösen súlyt kívánunk helyezni a vidéki városok fejlesztésére (Helyeslés balfelöl.) Különösen és elsősorban utalok arra, hogy vidéki városaink a reájuk háramló kulturális és gazdasági feladatoknak a súlyával óriásilag tul vannak terhelve. A legtöbb vidéki városunk igen nehéz anyagi viszonyok között van. Ha kutatjuk ennek forrásait, azt egyrészt abban találjuk, hogy a kor megkívánja a vidéki góczpontoktól, hogy a kultúra, a közgazdaság terén, szóval minden téren vezessenek, de másrészt találjuk abban is, hogy ugy a vidéki városok, mint a községek is az állami adminisztráczió teendői által tul vannak terhelve. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mi kívánjuk és sürgetjük a vidéki városok, törvényhatósági és rendezett tanácsú városok kérdésének rendezését, elsősorban azonban háztartásuk rendezését. És itt az államnak, a mely annyit követel a törvényhatósági és rendezett tanácsú városoktól, kötelessége, hogy követeléseivel szemben áldozatokat is hozzon. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Már felszólalásom eddigi során is utaltam arra, hogy a katonai reformokat a haditengerészetben és a hadseregben egyaránt, mi a magunk részéről perhorreszkáljuk nemcsak azért, mert ez a párt mindenek előtt az önálló magyar hadsereget kívánja (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon) az önálló magyar hadseregnek hajlandó és képes is volna áldozatokat hozni, mert az az önálló hadsereggel biró magyar állam erős és hatalmas lenne, és ez a hatalmas és erős állam gazdaságilag is erőssé és hatalmassá válnék, .— hanem azért is, mert a mig a közös hadsereg fennáll és a mig önök azt fejleszteni akarják, mi azzal szembe fogunk helyezkedni mindaddig, mig a gazdasági önállóság révén meg nem kapjuk a forrását azon többjövedelmeknek, a melyekből a hadseregnek többkiadásait fedezni lehet a nélkül, hogy az ország szocziális, kulturális és egyéb igényeit háttérbe szoritanók. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Megdöbbenéssel látom, hogy az igen t. kormánynak egész j>rogrammja tulajdonképen a következő három tételre van bazirozva: a hadsereget egy rettentő tág latitüddel körülirt mértékig kívánják az urak fejleszteni, ez az egyik tételük; — a hadseregnek meghoznak minden áldozatot; — a második tételük az, hogy ez az ország szegény, hogy az államháztartásunk rendkivül gyenge, deficzitben vagyunk, takarékoskodnunk kell minden áron; a harmadik az, hogy emelni kell az adókat, fokozni kell a jövedelmeket. Hát, engedelmet kérek, ez egymagában olyan ellenmondás, hogy csodálom az uraknak őszinteségét, hogy ezt ennyire nyíltan az ország elé tárják. Mert, ha az ország anyagi viszonyai tényleg olyanok, hogy ilyen rengeteg takarékosságra van szükség, akkor lehetetlen, hogy ugyanakkor a hadseregnek milliókkal való fejlesztését beígérjék a királynak, beígérjék Ausztriának. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És hogyha tényleg olyan szegény ez a nemzet, és hogyha önök közgazdasági és szocziális munkát akarnak teljesíteni, a melyekhez pedig sok pénz kell, akkor ne kezdjék azzal, hogy a szegény néprétegeket terheljék meg uj adókkal, hanem inkább tessék arra törekedni, hogy a fogyasztási adókat, a melyek a nópmilliókat oly szörnyű módon terhelik, ha nem is lehet eltörölni, legalább szállítsák le és enyhítsék, és kerüljenek el minden olyan törvényalkotást, a mely a nép nagy rétegeire ujabb és nehéz terheket ró, hanem ezzel szemben térjenek át arra a radikális adóreformra, a mely egyrészt a létminimummal felmenti a kis exisztenciákat, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) másrészt pedig azokat a nagy jövedelmeket, a melyek igenis legnagyobb részükben az adóztatás terén eltűnnek, az adókivetésnél nem szerepelnek, ezeket a jövedelmeket, ezeket a vagyonokat az alkotandó törvény erejével felkutatva, fokozottabb mértékben adóztassák meg. Igenis ez az első feladat, s ha igy át tudtuk hárítani a terheket a kicsinyekről a nagyobbakra, ha a gazdasági önállóság életbeléptetésével meg tudjuk ezt a nemzetet gazdaságilag erősíteni, ha gazdaságilag a nagy, rohamos fejlődés útjára vezethetjük, akkor jönnek a szociális reformok és csak a végén a katonai reformok. (Helyeslés. Taps a szélsöbaloldalon.) Csak ezután jönnek pedig annál is inkább, mert hiszen látjuk, a királyi trónbeszéd is elmondja, és örömünkre szolgál, hogy megállapítja, hogy mind békésebb idők elé nézünk. Ha mind békésebb idők elé nézünk és ha tudjuk, a mint tudjuk, hogy nem ' ezen monarchia ellen irányulnak a külföldi ha-