Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-8

8. országos ülés 1910 Julius 8-án, pénteken. 61 talmak törekvései, akkor azt hiszem, a monarchiának véderejét túlságosan fejleszteni a népek millióinak rovására, a nemzet összességének rovására, a mi szocziális, kulturális, gazdasági fejlődésünk rovására, nemcsak bűn, de a legnagyobb hiba lenne, a melyet a nemzettel szemben el lehet követni. (Igaz! Ugy van a bal- és a szélsöbalóldahn. Mozgás jobbról.) Rátérek most már beszédem utolsó részére, a mely, remélem, hogy nemcsak a túloldal egyes részeinél, de az egész túloldalon, a hol a szabadelvüség jegyében kivannak kormányozni, helyeslésre és elismerésre fog találni. Ismét utalok köteles lojalitással a legfelsőbb trónbeszéd azon nyilatkozatára, azon megállapítására, hogy a választói reform az, a mely a legfontosabb és el nem odázható feladata a törvényhozásnak. Ezzel szemben mindenek előtt óvást kell emelnünk minden oly tedenczia ellen, a mely e legfontosabb feladat megoldását elodázni akarja. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldahn.) Emiitettem már felszólalásom során, hogy a nemzetnek beígérte a király, beígértük a választásoknál mi, beígérte az országgyűlés a népjogok szélső kiterjesztését, a nép millióinak politikai jogokkal való felruházását. A kérdés tehát itt az, hogy miként alkossuk meg a törvényt, és mily irányelvek szerint. Előrebocsátom, hogy az ellenzéknek nem feladata, pláne nem egy felirati vita során, hogy részletekbe menjen bele; az ellenzéknek csak feladata lehet, hogy az irányelveket állapítsa meg, az irányelveket domborítsa ki, és ez irányelvek alapján szorgalmazza a törvény előkészítésére kötelezett kormányt a javaslatok előterjesztésére. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Én ugy látom . . . (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) B. Podmaniczky Endre: A pártja sem hallgatja ! Gr. Batthyány Tivadar : Az én pártom meghallgat. .Nem pártombeliek, a kik beszéltek. Annál jobban hallgat b. Podmaniczky ur! Köszönöm ! (Derültség.) Ha körülnézünk a kulturállamok során és összehasonlítjuk a magunk választói jogát a kulturállamok választójogával, igazán kell. hogy a szégyen pirja öntse el arczunkat. (TJgy van! a szélsöbalóldahn.) Mert évtizedek során e téren úgyszólván abszolúte semmit sem tettünk: oly hátramaradottságban maradtunk, a mely nemcsak szégyenletes, de egyúttal nagy hiba volt épen azok részéről, akik a radikális irányzatok ellenzői és a kik a konzervatívabb irányzatokat helyeselve, a lassú, fokozott előmenetel alapján állanak. Azok, a kik lassan, fokozatosan akarnak előhaladni e téren, azoknak lett volna legkevésbbé szabad megakadályozniok azt, hogy Magyarországon 40 éven át a választói jog terén úgyszólván semmi sem történt. Azonban haladtak az idők, haladtak a felfogások és gondolkozások nemcsak a külföldön, hanem minálunk is. És még egy más körülmény is jön itt különösen tekintetbe és ez az, hogy az utolsó évek tapasztalatai szerint a mai választói jogon alapuló alkotmányunk nagyon gyenge. Láttuk ezt ugy az 1905., mint az 1906. évi választások alkalmával, a kialakult nemzeti akarattal szemben felmerült és törvényeink s a nemzeti akarat ellenében felülről állított ellenkező akaratnak erejében. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) És mikor kérdeztük, hogy mi annak az oka, hogy alkotmányos országban élünk, alkotmányra felesküdött királyunk van és alkotmányunkat mégsem tartják tiszteletben, a válasz az volt künn a tömegekben, a külföldön és mindenütt, hogy ugyan mit akarnak az urak, egy csonka, egy osztály-parlament nem képviseli a nemzet egész akaratát, a nemzetnek csak egy törpe kisebbsége az, a mely ott az alkotmányban résztvesz, tehát az uralkodó könnyebben mellőzheti a parlament akaratát, mert ő sem tarthatja ezt belsejében az igazi népakarat megnyilvánulásának. Issekutz Győző: Megvan Ausztriában a választói jog! Sümegi Vilmos: A pluralitás liberális bajnoka! (Derültség bal felöl.) Gr. Batthyány Tivadar: Én az osztrák választói törvénynyel nem törődöm, de tudom azt, hogy épen az utolsó évek küzdelmeiben igen gyakran vetették szemünkre, és a müveit külföld előtt igen gyakran argumentáltak velünk szemben azzal, hogy Ausztriában egy igazi népparlament ^áll a csonka magyar parlamenttel szemben. És valljuk be, t. ház, hogy bizonyos fokig igazuk volt. Elavult a mi választói törvényünk, és ha még a külföld is megtudja, a mint meg fogja tudni, hogy ezt az elavult törvényt is mikép alkalmazták, (Igaz! TJgy van! balfelöl.) akkor ne csodálkozzunk, ha ilyen előzmények után a magyar parlamentarizmusnak a tekintélye legalább is sürgős orvoslásra szorul. (Taps a szélsöbalóldahn. Zaj jobbfelöl.) Justh Gyula : Majd megnézhetik, hogy hányan jönnek be akkor a túlsó oldalon! Gr. Batthyány Tivadar: Szóval, egyrészt az a tény, hogy a népnek beigértetett a politikai jogok törvény beiktatása, másodszor az a tény, hogy a XX. századnak gondolkozásával, közfelfogásával a leghatározottabban ellenkezik, hogy a nagykorú férfiaknak millióit kizárjuk az alkotmányos jogok gyakorlásából és harmadszor az a tény, hogy alkotmányunkat, törvényeink erejét meg kell erősíteni azáltal, hogy azoknak nagyobb súlyt és erőt adunk azzal, hogy többen legyenek, kik ebben az alkotmányban résztvesznek, mindezek sürgetik az általános választói jog megvalósítását. (Helyeslés a szélsőbalon). T. képviselőház! Midőn ezeket itt megállapítottam, lehetőleg röviden bár, de mégis foglalkoznom kell azzal a ténynyel is, hogy itt a legsürgősebb törvényalkotás annál szüksége-