Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-8

oÖ 8. országos ülés 1910 jutius 8-án, pénteken. nem ejthetjük azt a követelményt, hogy a katonai szolgálat ifjainkat a magyar állam tiszteletére tanítsa, magyar állampolgári tudatra nevelje. Mert tagadhatná-e valaki ennek a szolgálatnak roppant, az egész életre kiható befolyását a hadseregbe besorozott ifjak lelkületére? Ezt az erőt a nemzeti egység lélektani alapjainak létesítésénél nem nélkülözhetjük, még kevésbbé engedhetjük, hogy intézményesen szervezett ellenhatást gyakoroljon. Pedig ez történik; mert az a katonai szolgálat, a mely a hatalom, a testületi szellem, a fegyelem szimbólumai gyanánt nem a magyar állam jelvényeit ós nyelvét mutatja a legénységnek, hanem idegen jelvényeket és nyelvet, a melyben tehát a legénység nem ismerheti fel a katonai hatalom azonosságát a magyar állam hatalmával, hanem ép ellenkezőleg, valami más hatalmat kénytelen benne sejteni, ezt pedig amannál erősebbnek találja: az ilyen katonai szolgálat lélektani kényszerűséggel nem lehet más, mint a magyar állam lenézésének, a magyar állampolgári tudat meglazulásának iskolája. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Van-e a világon nemzet, a mely véderejének ilyen szervezetébe belenyugodni tudna — sőt ennek fejlesztésére még áldozatokat is hozna ? A magyar nemzet sem teheti ezt. Evek óta ez a kérdés veszélyezteti az egyetértést a király és nemzet közt és mi ugy Felséged iránti törhetlen hűségünk, mint hazaszeretetünk sugallata alatt mit sem óhajtunk inkább, mint e viszálynak gyökeres kiküszöbölését. Ámde ezt a czélt nem lehet elérni a nemzet jogos és szükségszerű kívánalmainak egyszerű mellőzésével. Épen, mert szükségszerűek ezek a kívánalmak, mert nem fakadnak sem hiúságból, sem mesterséges izgatásból, hanem a dolgok változhatlan természetéből és a nemzeti élet örök törvényeiből, élni fognak azok, a meddig nemzet akar lenni ez a nemzet és ha ideig-óráig mesterségesen háttérbe szoríttatnak is, feltámadnak újból, talán veszedelmesebb alakban, talán válságosabb órában. Mi tehát nem tennénk jól sem Felségeddel, sem a nemzettel, ha látszólag lemondanánk olyan követelményekről, a melyekről bensó'leg lemondani lehetetlenség. Függőben tartattuk azokat, amíg függőben maradt .a hadsereggel összefüggő minden kérdés, főleg az extenzív fejlesztés kérdése. De mihelyt a napirendre kerül, napirendre kerülnek a nemzeti kívánalmak is, mert ha amazt megoldjuk ezeknek megoldása nélkül, akkor végbement az a lemondás, mely nem lehet őszinte, mely fulánkot hagyna a nemzet szivében és meg nem szüntetné, hanem lappangna tovább, tengetné azt a viszályt, a melynek gyökeres kiirtására kell törekednünk, (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) Felséges urunk! Mi megegyezést akarunk Felségeddel ugy itt, mint minden más téren, a hol a félreértéseknek nyomai még léteznek; valódi benső megegyezést, mely kellőképen érvényre juttatja ugy Felséged álláspontját, mint a nemzet törvényes jogait és szükségszerű kívánságait. Egyedül ilyen megegyezésben van a béke záloga; hogy ez eddig teljesen nem sikerült, az nem indok arra, hogy újra meg ne kisértsük. Bármily megnyugvással veszszük tudomásul a legmagasabb trónbeszédnek, szövetségeink szilárdságára és az összes hatalmasságokkal fennálló barátságos viszonyunkra vonatkozó kijelentéseit, mégis ebben a benső összhangban látjuk a kettős monarchia hatalmi állásának legbiztosabb, mert idegen érdekek hullámzásaitól és azok visszahatásaitól független megoldását. (Helyeslés balfelöl.) Midőn tehát mély megilletődéssel és az isteni Gondviselés iránt érzett forró hálával emlékezünk meg Felséged áldásos életének nyolczvanadik évfordulójáról, egyúttal kérjük a Mindenhatót, hogy a biztos alapokra fektetett benső béke áldásaival tegye boldoggá azt a reméljük, még számos esztendőt, a melyen át Felséged bölcsesége és atyai jósága fog ragyogni a trónon. Isten áldja meg hazánkat és koronás királyunkat. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl.) Elnök: A gróf Apponyi Albert képviselő ur és társai által benyújtott válaszfelirati javaslat ki fog nyomatni és a ház tagjai közt szét fog osztatni. Most az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Ki következik szólásra ? Hammersberg Lászlő jegyző : Gr. Batthyány Tivadar. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Az előadó ur rövid előadói beszédében tulajdonképen két momentumra terjeszkedett ki. Egyfelől hangsúlyozta, hogy Magyarország politikájában, helyesebben a t. többség és a kormány politikájában, a szabadelvüség kell hogy egyik vezérmotivum legyen. Elméletileg ezt a tételt teljesen aláírom, de kívánom, hogy ne csak elméletileg legyen igazán szabadelvű a kormányzat, mert az a tétel csak akkor ér valamit az országra nézve, hogyha a gyakorlatban is érvényesül. (Helyeslés balfelöl.) A jelenlegi t. kormány néhány nap híján hat hónapja, hogy az ország ügyeinek vezetését átvette. Ezen hat hónap oly körülmények között folyt le, a melyek bőségesen lehetővé tették volna annak demonstrálását, vájjon igazán a szabadelvüség jegyében kiván-e kormányozni. A szabadelvüségnek egyik legelső és alaptétele az, hogy a kormányzat a népek jogait tiszteletben tartsa; (Helyeslés a baloldalon.) hogy a kormányzat a fennálló törvényeket a legszabadelvübb irányban hajtsa végre, (Helyeslés a baloldalon.) Már pedig talán felesleges is — leg-