Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-8
8. országos ülés 19Í0 Julius 8-án, pénteken. 51. alább itt e helyen és most — bővebben utalni arra, hogy az a mód, a melyen a t, kormány a mi alkotmányos, garancziális törvényeinket, valamint a választói törvényeket végrehajtotta, nemcsak hogy nem felelt meg a szabadelvüség követelményeinek, hanem ellenkezőleg, egy szélső, reakczionárius irányzatnak adta tanújelét. (Ugy van! a baloldalon.) Ily körülmények között és tekintettel arraj hogy, a mint előttem szólott gr. Ajjponyi Albert t. képviselőtársam, gondolom, szintén utalt reá, a mostani t. kormány és a többség tulajdonképen — legalább egész beállítása és programmja is erre vall — a regi szabadelvű pártnak felújítására és felélesztéseié törekszik, a régi szabadelvű párt pedig az egyházpolitikai törvényeket kivéve, szabadelvüségének vajmi csekély j elét adta: (Ugy van! a baloldalon.) nem tudok megnyugodni az előadó urnak abban a kijelentésében, hogy ez a kormányzat szabadelvű irányban fog haladni, hanem mindaddig, mig kézzelfogható tényekkel az ellenkezőjét nem igazolja, kénytelen vagyok azon álláspontból bírálni a t. kormányt és pártját, hogy a miként ezen hat hónapon belül, ugy a jövőben is a szabadelvűséinek ellenkezője lesz az ő vezérmotivuma. (Ugy van! a baloldalon.) Az igen t. előadó ur utalt továbbá előadásában arra a momentumra is, mely szerint ő, és bizonyára pártja is, a kormány is — tudjuk a választási kampány során elmondott beszédeikből, ismerjük sajtójuk nyilatkozataiból •— a korona és a nemzet közti megértésnek elvét hirdetik, ezt a törekvést vallják egyik legfőbb kormányzati ós közéleti programúi-pontjuknak. T. képviselőház! Ez a nemzet, a mely daczára annak, hogy miként az előadó ur is utalt arra, évszázadokon át volt kénytelen a dinasztiával is jogaiért erős nemzeti harczot vivni, ez a nemzet igenis lojális és királyim és óhajtja, hogy a király és a nemzet között teljes összhang és egyetértés álljon fenn. Azonban ha azt akarjuk, hogy ez a megértés ne csak látszólagos, időleges legyen, a mely időleges és látszólagos megnyugvás és megértés egy ujabb nehezebb küzdelemnek és mélységes elkeseredésnek legyen csak takarója, ha azt akarjuk, hogy ez a megértés komoly legyen, áthassa az egész nemzetet, annak minden rétegét, hogy ez a megértés igazán az érzelmeken alapuljon, mert csak akkor ér valamit a király és nemzetre nézve egyaránt, ha az érzelmeket is áthatja, akkor nem azon az utón lehet ezt a megértést elérni, a melyen önök programmjuk értelmében azt elérni óhajtják. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert csak látszólagos megértés az, hogy ha önök ugy járnak el a kormányzat és a törvényhozás terén, a mint azt a királyi trónbeszédben és az arra adott válaszokban kifejtették, és miként azt egész kormányzati poli- / tikájuk mutatja, vagyis kerülik minden oly kérdésben a nemzet jogainak követelését, a mely kérdés feszegetése odafenn tetszésre nem talál. (Ugy van! a baloldalon.) Az ilyen megértést én megértésnek nevezni nem tudom. Egy ilyen megértést, bocsánat a kifejezésért, a nemzet megalázkodásának. meghunyászkodásának tartom (Igás! Ugy van! balfelöl) alkotmányunk másik tényezőjével szemben; ily megértés egészséges állapotoknak állandósitására semmi körülmények között sem alkalmas. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Ha azt akarjuk, — és én biztosithatom a t. házat, hogy ugy magam, mint t. elvbarátaim szivünk egész melegével óhajtjuk ezt — hogy a korona és a nemzet között az igazi megértés terére lépjünk, a kölcsönös bizalom állandósittassék: ennek az az előfeltétele, hogy oly viszonyok teremtessenek ebben az országban a parlamentáris alkotmányosságnak a terén, a mely viszonyok azt mutatják, hogy itt két akarat érvényesül, a királyi akarat a nemzeti akarattal parallel, egyenlő joggal és egyenlő erővel. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hogy pedig az ilyen komoly megértést király és nemzet között elérjük, ennek első feltétele, hogy alkotmányunk, alkotmányos törvényeink tiszteletben tartassanak és különösen, hogy a szabad választásokkal latrejött nemzeti akarat tiszteletben tartassák, hogy törvényes jogaink, a melyek királyi szentesítéssel ellátott törvényeinkben le vannak fektetve, ne csak mint papíron nyugvó, állítólagos vagy formai jogok álljanak fenn, hanem hogy ezen jogaink az életbe is átmenjenek. Ezen a téren sajnálattal vagyok kénytelen konstatálni, hogy a t. kormány azon hat hónapos működése során épen az ellenkező utón indult meg, mint a mely ut az általam jelzett iránynak megfelel. Az igen t. ministerelnök ur, a midőn vállalta a kormányzást, vállalta a kabinet-alakítást, jól tudta, hogy neki az akkori képviselőházban úgyszólván pártja sem volt, még kevésbbé többsége. Maga is sejthette, hogy ex-lex állapot lévén, ha ő itt, mint egy teljesen kívülről jövő, előkelő ur megjelenik, egy kialakult parlamenti többségtől a kormányzáshoz szükséges bizalmat meg nem kaphatja. Gyökere sem volt ebben a parlamentben, mert hiszen éveken át a közéletben úgyszólván részt sem vett. Tudjuk azt is, hogy épen az ő személye már két izben szerepelt Magyarországon. Első izben akkor, a mikor a szabadelvüpárt többségének és kormányzatának idején lejött Bécsből kabinetalakitási kísérlettel, de a szabadelvüpárt őt el nem fogadta, meghiúsította azt, hogy egyáltalában kormányt vállalhasson. Tudjuk azt is, hogy a mikor másodszor jött ide, az akkori nagy többség őt támogatni volt hajlandó, de az ő politikája olyan nemzetes alkotmányellenes volt, hogy saját pártja kénytelen volt a legrövidebb időn belül nyilt színen 7*
