Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-22

398 22. országos ülés 1910 Julius 25-én, hétfőn. sabb biztositéka. Hát ezt a sarkalatos jogot nem mi adtuk ki a kezünkből, hanem kiadta az igen t. kormány és a többséget képező munkapárt. . . Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: A koaliczió adta ki! Kun Béla: Hát ki juttatta a kormányt azon helyzetbe, hogy még mai napig se lehessen beterjeszteni az 1910. évre szóló költségelőirányzatot ? Hát mi vittük idáig a helyzetet ? (Felkiáltások jobbjelól: Persze I Igen!) Mi jjreparáltuk az országot öt hónapon keresztül ? Ha a t. ministerelnök urnak jólesik a munkapárti többség, már pedig a mint múltkori mosolygós arczczal elmondott beszédéből láttam, jólesik, (Ugy van ! jobbjelöl. Derültség.) — nagyon szép, hogy elismerik t. képviselőtársaim — akkor, hogyha ezt a jóleső munkapárti többséget csak ugy lehetett összehozni, hogy az országot öt hónapon keresztül preparálták és igy kifogytak az időből, akkor ezért az időből való kifogyásért és ennek folytán a kellő időben elő nem terjesztett 1910. évi költségvetési előirányzat hiányáért ne hárítsák mi reánk a felelősséget, (Elénk helyeslés a baloldalon.) hanem szíveskedjenek megenni, — hogy magyar szóval éljek — a mit főztek (Ugy van ! bal felől.) és szíveskedjenek ezekért a tényekért maguk viselni a nemzet és a történelem előtt a felelősséget és az ódiumot. (Elénk helyeslés és éljenzések a baloldalon.) A mi az ex-lex alatt teljesített kiadásokra vonatkozó felmentvényt illeti, a mikor én és t. elvbarátaim erre gondolunk, bizony-bizony lehetetlen, hogy el ne mosolyodjunk és egyúttal el ne szomorodjunk. Elmosolyodunk azért, mert hiszen az ilyen ex-lex alatt teljesített kiadásokra vonatkozó felmentés kérdése formális dolog. Hogyha van többség, megadják azt még akkor is, ha az ex-lex alatt olyan kiadásokat teljesített a kormány, a melyekre még a múlt évi költségvetés keretében sem volt feljogosítva. És a mikor ezt leszögezzük, lehetetlen szomorkodásunknak és fájó hazafias érzésünknek is kifejezést nem adnunk. Hiszen azt olvastam a »Pesti Hirlap«-ban, a mit különben mindannyian tudunk, hogy az ex-lex alatt a >xNeptanitók Lapjá«-nak megjelenését be kellett szüntetni; a lelkészek sem kapták meg pontosan kongnia jukat, mert nem volt pénz, pedig ezek a kiadások régóta benne szerepelnek az állami költségvetésben, ellenben a rendkívüli hadügyi kiadásokat nem is kérték a törvényhozástól, s mégis kifizették, (Ugy van ! baljelől.) pedig ezek a kiadások nem szerepelnek a rendes költségvetésben. Mi látszik mindezekből ? Az. hogy a kultúrára, a szegény emberek gyámolitására, (Ugy van! baljelől.) népjóléti intézkedésekre még a kötségvetés keretében sincs pénz, (Ugy van! a baloldalon.) de katonára, sőt rendkívüli hadügyi kiadásokra van pénz a költségvetés keretén kivül is. (Ugy van! a baloldalon.) Ebből ismét az következik, hogy a királyi akarat ur itt mindenki felett: a nép felett, a miniszter felett, a törvény felett, sőt még az ex-lex felett is, (Felkiáltások baljelől : Ez az abszolitizmus ! Ugy van !) Ezekből a tárgyi okokból kijelentem ugy a magam, mint a t. elvbarátaim nevében, hogy nem fogadhatjuk el a szőnyegen levő törvényjavaslatot. De ezeken kivül vannak még más okok is, a melyek miatt nem fogadhatjuk el azt és a melyeket bátor leszek itt előterjeszteni, (Halljuk!) kérvén a t. háznak nem nagyon sok időre igénybeveendő szives türelmét arra nézve is, (Halljuk!) hogy az u. n. kisgazda-társadalom és kisbirtokosság kérdésével is röviden foglalkozhassam, már csak azért is, mert ennek az ügynek, mint a vidéken egyik szervezője és mozgatója, mindig lelkes harczosa voltam, másrészről pedig ugy láttam, hogy a t. képviselőház Szabó István t. képviselőtársamnak ezen ügygyei foglalkozó j múltkori felszólalását nagy szeretettel, figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta. T. ház ! Akárhogy is ruházta fel a múltkor a t. minitserelnök ur az ő kormányra jutását a törvényességnek, a parlamentáris erénynek az önmaga, ministertársai és a munkapárti többség irányában elmondott dicshimnusznak kellékeivel és kifejezéseivel : a valóság mégis az, hogy a hol most áll a t. ministerelnök ur, oda az utat ő és a mögötte ülő többség nem a népbizalom, a népszeretet örömrivalgásai között magaslatról-magaslatra emelkedve tette meg, hanem igenis egy végzetes lejtőn lefelé haladva jutottak odáig. (Ellenmondások a jobboldalon. Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Én tisztelem mindenkinek a meggyőződését, azonban méltóztassék megengedni, hogy minden személyi él nélkül elmondhassam a magam szerény meggyőződését is. Hock János: Kétszer kidobták a ministerelnököt a szabadelvű pártból. Kun Béla : A népbizalom, a népszeretet magaslatára emelkedéssel csak akkor dicsekedhetnék méltóképen a ministerelnök ur, hogy ha a kormány és a többségi párt a választók szabad vélemény- és akaratnyilvánitásának gyakorlását a választásoknál nem akadályozta volna meg, sőt maguk állottak volna őrt arra nézve, hogy senkit se lehessen véleménynyilvánitásában megakadályozni, pénzzel megvesztegetni és kenyerének elvételével megfenyegetni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a kormány igy járt volna el, és ennek daczára többséget kapott volna, akkor joggal hivatkozhatnék a t. ministerelnök ur arra, hogy ő a népbizalom és közszeretet magaslatán áll, és akkor mi lennénk az elsők, — noha ellenzéki padokon ülünk — a kik ezt elismernők, mert az igazság letagadása nem a mi kenyerünk. (Mozgás jobbfelől.) Azonban minden egészen megfordítva történt. A választási visszaélésekről nem akarok hosszasabban, részletesebben beszélni, hiszen ezek köztudomású tények. Szmrecsányi György : Bebizonyított tények ! Kun Béla: A mi azokat a visszaéléseket illeti, a melyeket állítólag az ellenzéki oldalról követtek el, s a melyekre nézve azt mondotta Biharnak t. követe .,.