Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-22

396 22. országos ülés 19Í0 Julius 25-én, hétfőn. tartunk fenn, akkor én ráolvashatom, hogy ő a hárompontos testvérekkel nagyobb összeköttetést tart fenn. (Az se baj ! jobbról.) Akkor ne vesse szemünkre, hogy ha mi keresztények vagyunk, nem volnánk olyan magyarok, mint ő. így nincs más hátra, mint hogy a néppárt a várakozás álláspontjára helyezkedjék, hogy a t. túloldal a produktív vagy destruktív überális felfogást fogja-e képviselni. Kettőre azonban ki kell térnem. Az egyik egy felszólalás, a mely a túloldalról történt és a melyben egy t. képviselőtársam a néppárt keresztény irányáról tett kijelentést. A kereszténység a harmóniának tiszta, magas eszmekörben való összpontosítása és a mikor mi keresztény politikát követünk, keresztény politikát hirdetünk, a keresztény filozófia áláspontján állunk, a mely az emberben nem különbözteti meg a bölcselkedőt, a tudóst, a papot vagy politikust, hanem azt mondja, a mint tényleg ugy is van, hogy egy és ugyanazon személy az a pap, tudós, politikus, bölcs vagy bárki más. Nem tudjuk eltűrni azt, hogy egy képviselőtársam magában megkülönböztette a papot és a politikust és a midőn nincsen meg az az alapfeltétele, a mely feltétlenül szükséges, hogy azon a magaslaton álljon, a melyről ezen párt keresztény politikáját, midőn ezzel nem dicsekedhetik és mégis bátorságot vett magának arra, hogy a néppártról messzemenő kijelentést tegyen : akkor mi kérjük őt, Richter János képviselő urat, hogy ő az ő papi állásában ne használja azokat a kijelentéseket, mert akkor ezen párt kénytelen lesz vele szemben a retorzió fegyvereivel élni, ámbár nem tartjuk azt hozzánk méltónak. (Zaj a, jobboldalon.) Én csak figyelmeztetésül akartam ezt mondani, hogy a képviselő ur érezze és tudja meg, hogy ellenfeleire talál, ha ilyen kijelentéseket magának máskor is megenged. De áttérek még a ministerelnök ur egyik kijelentésére, a melyet e párt nem hagyhat szó nélkül. Nem akarok a történeti háttérre reflektálni, csak azt a tényt említem meg, hogy ő beszédének fonalán kijelentette, hogy az élő szokásjogon nyugvó úgynevezett jus placeti nálunk van. Ma a XX. században a szabadelvűségnek és a modern haladásnak korát éljük, a mint mondani szokták; ebben a korszakban igen különösnek tetszik ezt a kijelentést hallani és hogy ne lehessen arra hivatkozni, hogy a ministerelnök ur ezt a kijelentést megtehette, a nélkül hogy az a párt, a mely ép a keresztény elveket képviseli, ezt szó nélkül hagyta, kénytelen vagyok erre megjegyzésemet megtenni. (Halljuk !) A mikor széles e hazában a szabadság virul, a mikor mindenki szabadon támadhatja a kormányt, a keresztény társadalmat, a nemzetet, az egyéiú és a családi becsületet és senkivel szemben preventív czenzura nem alkalmaztatik, hanem ha bűnhődnie kell, utólag veszi el büntetését; akkor egyedül az egyházzal szemben akarják ezt a preventív czenzurát, ezt a jus placetit emlegetni ? Fekete Márton : Nem az egyházzal, hanem a római pápával szemben! Frey János: Az egyházzal szemben, a mely ott áll a modern kor technikái ának a közepén és a munkás szivébe a megelégedés, a józanság elveit csöpögteti; az egyházzal szemben, a mely odaáll a haladás közepébe és a tudós agyvelejében a skepsist elűzi és abba üditő és derültebb életfelfogást önt — azt érdemli meg ez az egyház, hogy ilyen nem szabadelvű, hanem egyenesen zsarnoki intézkedések felemlitésével megsértessék \ Az az egyház, a mely mindenkor az államhatalomnak, mint ilyennek, hű szövetségese volt, a mint ez kötelessége ? Én, t. ház, a jus placetit ebből a szempontból, — nem bocsátkozva hosszú, alkotmányjogi és jogtörténeti fejtegetésekbe, hiszen az nem is szükséges — már ebből a szempontból is elitélem. De nem kevesebb ember, mint épen az a nagy férfiú, a kire a túloldal olyan szivesen szeret hivatkozni, a kinek politikáját, a mint mondja, örökségképen vette át, nem is reflektálok Zsigmond király dekrétumára, sem a korábbi rendelkezésekre, hanem csak ennek a férfiúnak, Deák Ferencznek a szavaira hivatkozom, a ki 1873 Julius 28-án a házban elmondotta, hogy Magyarországon jus placetiről beszélni nem lehet. (Élénk ellenmondás a jobboldalon.) Székely Ferencz igazságügyminister: Ohó, ez nem igy van! (Élénk mozgás.) Frey János: T. ház! Befejezem beszédemet (Halljuk ! balfelől.) melyben reflektáltam a legutóbb elhangzott és a néppártra nézve sérelmes kijelentésekre. Befejezem azzal, hogy a mi pártunknak nem czélja a dolgok rendes menetét megakadályozni, és elvi szempontokból, azért, hogy igenis, rendes kerékvágásba jussanak hazánkban a közviszonyok : az indemnitás megadása ellen nincsen e pártnak kifogása. Mi csupán azt kifogásoljuk, hogy a kormány, jóllehet csaknem egy év állott rendelkezésére, — hiszen már januárban átvette az ügyek vezetését — mégsem készitette el a költségvetést, s ezért nekünk most öt havi indemnitást kell megszavaznunk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Felkiáltások: Nem öt havit, egy esztendeit !) Elvben — ismétlem — nincs kifogásom nekem sem az ellen, hogy az ország ügyei a rendes mederbe tereitessenek, de igenis, kifogásolnom kell ezt az eljárást gyakorlati szempontból és épen azért, mivel az indemnitás megszavazása egyszersmind a bizalom kérdését is involválja, pártunk határozata értelmében van szerencsém kijelentem, hogy az indemnitási javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki következik % Beszkid Antal jegyző: Kun Béla ! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Kun Béla: T. képviselőház ! A múlt ülésen a t. pénzügyminister ur azt a kérést^és felhívást intézte hozzánk, hogy ne diskuráljunk sokáig a benyújtott törvényjavaslatról, hanem fogadjuk