Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-22

22. országos ülés 1910 Julius 25-én, hétfőn 395 tanítóknak. Hiszen legutóbb is olvastuk a kultuszminister urnak legújabb rendeletét, a melyben az u. n. zugtanitókat teljesen kiküszöböli. Tehát, midőn arról van szó, hogy a tanitó ezer korona fizetést kapjon, csakis okleveles tanitó jöhet figyelembe, vagyis : itt egyenlő kvalifikáczióról, de egyenlőtlen fizetésről van szó. Mi a keresztény politikába ezt is belekapcsoljuk, mert a keresztény politika az igazság politikája. De — nem akarom a t. ház figyelmét hosszasan igénybe venni (Halljuk! Halljuk!) — nemcsak az oktatás és nevelés terén, hanem a tudomány és a művészet terén is kívánjuk és követeljük a keresztény elvek érvényesülését, mert látjuk, hogy a művészet, tudomány és irodalom terén is a materializmus érvényesül, a pozitivizmus pedig a jogban különösen, pedig mindegyik egy-egy frappáns tévedés. De tovább megyek; a társadalmi élet terén hasonlókép kivánjuk a keresztény politikát. Mert mit tapasztalunk a társadalmi életben ? Azt tapasztaljuk, hogy a kis exisztencziák lelkülete fel van kavarodva a nagyokkal szemben. Látjuk, hogy a szocziáldemokráczia naponta növeli az emberek lelkében az elégedetlenség csiráját. Ez a párt, a melynek tagja vagyok, és azt hiszem, e háznak majdnem minden tagja fogja követelni a mi keresztény politikánkból kifolyó szocziális reformokat. E szocziális reformok kapcsán különösen felemlítem a Bernben 1906-ban tartott nemzetközi munkásvédelmi-kongresszust, a melyen a magyar állam képviselője is jelen volt — 14 állam képviselte ott magát — a hol kimondatott, hogy a munkásvédelem tekintetében két sürgős kérdés oldassék meg és 1911. januárra lehetőleg minden államban alkottassék meg az a törvény, a mely eltiltja a nőket az éjjeli munkától és a mely a fehér foszfornak a gyufagyártásban való alkalmazását megtiltja. A nemzetközi kongresszusnak ezt a két követelményét majdnem minden állam keresztülvitte. De nem megyek messzire, csak Ausztriába tekintek át. Ott, tudjuk, hogy 1909-ben már meghozták azt a törvényt, a mely eltiltotta a nők éjjeli munkáját . . . Huszár Károly (sárvári) : Igen nagy czinizmus kell az ilyen nevetéshez ! (Zaj.) Harminczczer édesanya van a gyárakban ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Frey János: ... és már a szocziálpolitikai bizottság előtt van a fehér foszfor alkalmazásának eltiltásáról szóló javaslat is. Ha elérkezik 1911 január 1-je, nem tudom, hogyan fogunk mi a nemzetek színe elé állani, vájjon mi is kielégitettük-e majd akkor ezt az általános szükségletet, vagy pedig szégyenteljesen kell-e majd beváltanunk, hogy nálunk ez még nem történt meg. De a keresztény politika nevében követeljük ezt és követelünk számos más szocziális reformot. A szocziális reformok tekintetében a néppárt épen egy nagyszabású programmal készül előlépni, és tudjuk, hogy ezt a szocziális programmot a ház osztatlan érdeklődéssel fogja fogadni. Epén azért, midőn elmondottam, hogy miben is áll tulaj donképen a mi keresztény politikánk, megint felvetem azt a kérdést, hogy milyen viszonyban állunk a túloldallal. Azt hiszem, ha a túloldal mérlegeli ezeket a szempontokat, a melyeknek tárgyi távlatából mi a jelent megítéljük a túloldal számos tagja azt fogja mondani, hogy ez méltányos és igazságos dolog. Ebből a szempontból azt hiszem, hogy a túloldal szimpátiáját fogom birni, pártommal együtt, midőn mi ezen keresztényirányú reformokat kivánjuk. Szmrecsányi György: Hiába várjuk ! Frey János : En még nem vesztettem el bizalmamat, mint Szmrecsányi t. képviselőtársam; ő régi képviselő, már sok csalódás érte. Lehet, hogy engem nem kevesebb fog érni, mégis jelenleg azt mondom, hogy bizalommal vagyok e tekintetben a túloldal iránt, hogy tekintve azt a nagy szellemi tőkét, a melyet képvisel, ki fogja venni a részét a munkából. Talán épen ezt czélozták azzal, hogy nem vették fel a szabadelvű nevet és igy dokumentálják, hogy nem a destruktív szabadelvű politikának folytatói, hanem a tiszta szabadelvű felfogás hívei, a melyet a niinisterelnök ur és gróf Tisza István ur hirdettek. (Helyeslés jobbfelól.) Megokolom még személyekkel is meggyőződésemet. Bár a túloldal különféle elemekből verődött össze, (Felkiáltások a középen : Nem verődött, győzött! Derültség.) hát mondjuk, hogy győzedelmesen emelkedett a piadesztálra, (Zaj.) én azért azt mondom, nem vesztettem el bizalmamat a kormány ezen tevékenysége iránt, mert tudom, hogy azt a tiszta szabadéi vűséget akarja képviselni, a mely azonos a keresztény demokrácziával. Mert e kettő között nincs különbség. Ha tehát ezt méltóztatnak követni, akkor támogatásunkra számithatnak, ha azonban meggyőződünk, hogy a destruktív szabadelvűséggel állunk szemben, akkor az ellenkező táborban fognak bennünket találni. Egy személyt kell kiemelnem, a kiben én ezt a kapcsolatot fel vélem lelni, a ki nem más, mint a t. kultuszminister ur, a kinek múlt keresztény jjolitikája iránt mindig teljes bizalommal voltain és vagyok, mert ő elveit megtagadni nem fogja soha. Várady Zsigmond: Magyar politika kell, nem keresztény politika ! Szmrecsányi György : Régi beszéd! Ezt a páholyokban tanítják. (Zaj.). Elnök (csenget) : Várady és Szmrecsányi képviselő urakat kérem, szíveskedjenek csendben maradni. Huszár Károly (sárvári) (közbeszól. Zaj.). Várady Zsigmond : Nem a kereszténység ellen tiltakoztam, csak magyar politikát. . . (Zaj balról.) Frey János: Várady képviselőtársam azt a felfedezést tette, hogy nem volnánk magyarok. Vagyunk olyan magyarok, mint ő, legyen megnyugodva. Mert hogy ha ő azt hozza föl, hogy mi talán más keresztény társainkkal összeköttetést 50*