Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-21
21. országos ülés 1910 Julius 23-án, szombaton. 375 szünetelése az iparfejlesztésnek, hanem már> a koalioziós kormány idejében, 1909 elejével megszűnt teljesen az iparfejlesztés, miután bizonytalanná vált a politikai és ebből folyólag a gazdasági helyzet; mivel a mi iparfejlesztésünk úgyszólván kizárólag a külföldi tőkére és külföldi vállalkozásra volt és van utalva, a mit most nem először emelek ki, az a vállalkozás pedig, meginogván az alap, a melyre épithetett, egyfelől a közgazdasági, másfelől pedig a politikai helyzet: a külföldi tőke elvesztette teljesen bizalmát Magyarországhoz, teljesen elkerülte és azóta egyetlen komoly ajánlat hozzánk nem érkezett. Ez a tiszta helyzet, és ez való képe a helyzetnek, a melyet elfogulatlanul kell konstatálni, a mikor erről a kérdésről beszélek. Tökéletesen igaza van a ministerelnök urnali abban, hogy igen sok — és ebből származik nagy részben a szubvencziós rendszernek ez a jelszavas elitélése is — hogy garmadával, özönével tódultalt és tódulnak bizonyosan most is olyan ajánlatok, — régebben is ugy volt mindig — a melyek csak szubvenczióért jönnek. De, t. ház, ha ezeket aü ajánlatokat akár régi a kormány, akár a jelenlegi kormány figyelembe vette volna és ha csak egy olyan ajánlatot részesített volna is támogatásban, a mely nem volt komoly, a mely a maga befektetésének többszörösét nem hozta volna, szemben azzal a csekély összeggel, a melyet szubvenczió gyanánt kap, akkor igaza volna annak a vádnak, hogy a szubvencziós rendszer káros és ártalmas. Száz ajánlat közül — pozitív számot nem mondhatok, de merem vállalni a felelősséget— kilenczvenöt bizonyosan elutasittatott, épen azért, mert nem volt meg az a szilárd bázisa az alapitásnak, a melyhez az állam nem annyira azt a csekély szubvencziót adta hozzá, — mert bátor leszek kimutatni, hogy az a befektetett tőkéhez képest mennyire csekély — hanem a szubvenczió nyújtásával együtt a maga erkölcsi felelősségét is adta hozzá ahhoz az alapításhoz, mert a szubvenczió nyújtásával az állam impliczite elismerte, hogy a vállalkozás egészséges, mert, ha annak nem minősiti, nem volna szabad neki támogatást nyújtani. Most már, t. képviselőház, azok a nagy vállalatok, a melyekről szó van, a melyek nálunk szubvencziót kaptak és kapnak, azok a vállalatok mihozzánk milliónyi meg milliónyi tőkéket hoztak be. Pontos adataink csak 1899 óta vannak. 1899 T től 1900-ig szubvenczió segélyével 181 uj gyári vállalat létesült Magyarországon és 156 már régebben fennállott gyárnak tetemes kibővítése eszközöltetett. A nyújtott szubvencziókkal szemben, a melyekre még rátérek, kiköttetett kerek összegben 140 millió korona álló tőkének a beruházása, épületekbe, gépebke, tehát lekötött tőke és 36.843 uj munkásnak az alkalmazása. Mikor 1909-ben megvizsgáltatott, t. ház, az, hogy mennyiben teljesítették a szubvenczionált gyárak a maguk kötelezettségeit, akkor megállapították a kereskedelmi ministerium hivatalos közegei, hogy a kereken 140 mülió korona tőkével szemben a szubvenczionált gyárak 168 millió koronát ruháztak be, tehát 37 százalékkal többet és hogy a 36.843 munkás helyett 45.882 munkást alkalmaztak, tehát 45 százalékkal ismét többet. Azoknak a gyáraknak a termelése pedig, a melyek ilyképen szubvenczióban részesültek, kereken kétszáz millió koronával növeü évenként a magyar gyári termelést. Ha ezzel szemben, t. ház, azt méltóztatik kérdezni, hogy mibe került ez az iparfejlesztés az államnak, ugy szolgálok azzal is, t. ház, hogy engedélyeztetett ezen tizenegyévi időközben — a segélyek rendesen nyolcz-tiz évre osztatnak fel — kereken ötven millió korona szubvenczió, vagyis évenkint átlag öt millió. És ez a befektetésre kikötött — nem a tényleg befektetett, de a befektetésre kikötött — tőkének 26.9 százaléka. Ha ezzel szemben, t. ház, méltóztatnak azt a koczkázatot venni, a melynek a sok millió tőkével létesült gyáripari vállalat ki van téve az első évben, a mire voltam bátor az előbb idézni az emlékirat indokolását, ugy bizonyára nem tekinthető soknak az a 26.9 százalékos átlag, a mely magára a vállalatra nézve nem is képviseli ezt az összeget, mert hiszen a közbeeső 8—10 évre a kamatot leszámításba kell hozni és igy rá nézve az sokkal kisebb összeget eredményez. Az 50 millió engedélyezett tőkéből kifizetésre ezen idő alatt mindössze 19,652.000 korona került, vagyis az engedélyezett segélyeknek csak 34'8%-a. És hogy méltóztassanak látni felszólalásomnak teljes tárgyilagosságát ás hogy viszont a t. kereskedelemügyi minister urnak is azt a tevékenységét mutassam be,, a mely az ő első ministerségének idejére esik, konstatálnom kell, hogy arra az időre esik a 15 és fél millió tőkebefektetés — a kedvezőtlen viszonyok között, mert hiszen annak az időnek csak egy része volt normális, másik része obstrukcziós és ex-lex-es állapotba esett — és ez teszi az 1899—1900-as iparfejlesztési időszaknak kereken 14%-át. Pregnánsul fejezhetem ki a textil-iparnak, mint Magyarország legnagyobb behozatali czikkének fejlődését, — szubvencziók segélyével — ha bemutatom a t. háznak, hogy 1898-ban az összes termelésünk volt 53 millió korona és 1906ban már felemelkedett 133 millió koronára, az azóta létesitett és igy az akkori felvételnél még számba nem vett gyárakra is esik ujabb 20 millió korona termelés, ugy hogy abban a nagy iparágban, a melyben kereken 450 millió korona az évi behozatal, ezen 14 évi fejlődés kereken 100 millió korona termelési többletet jelent a magyar közgazdasági életben. T. ház ! A szubvencziós rendszer megítélésére (Halljuk!) talán jellemző lesz arra a kérdésre adandó feleletem, hogy abból a nagynak látszó szubvenczió-összegből mi veszett el, hogy egy 11 éves időszakban koczkáztattak-e a kormányok túlsókat ezzel és hogy van-e a nemzeti vagyonból oly számbavehető veszteség, a mely az akczió súlyát csökkenti.
