Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-21

5í. országos ülés 1910 Julius 23-án, szombaton. 369 iiak kötelessége lenne még negyedszer is ugyanazzal a kéréssel a házhoz fordulni. Hock János: Nem! Akkor kötelessége elmenni ! (Zajos derültség jobb felől.) Ha nem adja meg a képviselőház, kötelessége ! Lukács László pénzügyminister: Kötelessége elmenni vagy kötelessége a népre hivatkozni. (Helyeslés jóbbfelől.) Hock János: Igen, de rögtön! Gr. Batthyány Pál: Rögtön, nem három hónap múlva, preparálás után ! (Zaj.) Lukács László pénzügyminister: Most megtörténtek a választások és a kormány, megjelenvén a parlament szine előtt, ismét ugyanazt tette, a mi elementáris kötelessége volt, t. i. azonnal előterjesztette az indemniti-törvényj avaslatot és kéri a t. házat, hogy azt megszavazni méltóztassék. Gr. Batthyány Pál: Egész évre ! Lukács László pénzügyminister: Majd rátérek! Ez nem ozélszeráségi szempontokkal van megokolva, mint a hogy Tüdős képviselő ur az előadónak szemére vetette, hogy tisztán csak czélszerűségi okokra hivatkozhatik. Ez meg van indokolva törvényes rendelkezés által; mert ha a t. képviselő urnak méltóztatik megnézni az 1897 : XX. törvényczikket, ebben meg fogja találni, hogy, ha valamely év január 1-én nincsen készen a költségvetési törvény, első kötelessége a kormánynak kérni a felhatalmazást az állam pénzügyeinek továbbvitelére; és köztudomású lévén, hogy ennek az évnek január elsején nem volt meg és a mai napig sincsen meg az 1910. évre a költségvetési törvény, ennélfogva a kormánynak törvényszerű kötelessége volt elsősorban az indemnitit kérni. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Azt mondja a t. képviselő ur,. hogy egész évre. Hát engedelmet kérek, nem egész évre, hanem hat hónapra. Mert a mikor ahhoz a ponthoz jutottunk, hogy benyújthassuk a törvényjavaslatot, már júliusban voltunk ; most pedig már csak öt hónapra , mert hiszen Julius végén vagyunk. (Felkiáltások balfelől: De január óta vannak kormányon !) Bocsánatot kérek, hiszen megtehettem volna azt, hogy azt mondjam a képviselőháznak : kérek három hónapra indemnitit; megtehettem volna azzal az utógondolattal, hogy ha ez letelik, akkor újból fogom kérni a meghosszabbítást, mert hiszen tisztában voltam azzal, hogy a mi parlamenti viszonyaink között különösen, de egyáltalán is a költségvetési törvényt oly időben megalkotni, hogy araiak valamelyes hasznát lehessen venni az ország érdekében ebben az évben, egyáltalán nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Tehettem volna tehát azt. hogy a t. képviselőháztól nem őszinte eljárással ki akarjak eszközölni előbb egy három hónajios indemnitit és azután újból egy másik három hónaposat, de akkor nem feleltem volna meg annak a köteles őszinteségnek, a melylyel a parlament iránt tartozom. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) így helyesebbnek tartottam őszintén kijelenteni, hogy mivel a viszonyok, fájdalom, ugy alakultak, hogy erre az esztendőre fizikailag nem lehetséges oly időben I KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. I. KÖTET. megalkotni a költségvetési törvényt, hogy annak valamelyes hasznát vehesse az ország, sokkal czélszerűbb ezt az utat követni, a mely formailag ugyan eltér a szokásostól, de lényegében teljesen ugyanaz. Mert, a mig a jelenlegi indemnitási javaslattal megállapítjuk a költségvetési kereteket az 1909-iki költségvetési törvény alapján, addig azzal a törvényjavaslattal, a mit utólag voltam bátor benyújtani, a kölcsöntörvényj avaslattal, a melyben fel vannak véve az 1910. évben eszközlendő beruházások, teljesen kompletirozzuk az indemnitijavaslatot, s ugy a rendes és az átmeneti kiadásokra, mint a beruházásokra nézve rövid utón hozzájutunk egy törvényhez, a mely teljes mértékben pótolja a hiányzó 1910. évi költségvetési törvényt. Győrffy Gyula : És konfiskálja a költségvetési jogot. Elnök : Csendet kérek ! Lukács László pénzügyminister: Elismerem, hogy ez nem normális eljárás, ezt preczedensül felhasználni nem szabad; de méltóztassék megengedni, viszont nem normálisak a viszonyok sem, a melyek között ezeket az intézkedéseket teszszük. De hogy ez az eljárás a törvényekkel nem volna megegyeztethető, azt határozottan tagadom, s állitom, hogy törvényszerűség és czélszerűség szempontjából teljesen megállja helyét. (Ugy van! jóbbfelől.) Tüdős képviselő ur kifogásolta a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, a mely az egyenes adótörvények életbeléptetésének elhalasztására vonatkozik. Azokat az indokokat, a melyek erre a lépésre kényszeritettek, volt szerencséin a javaslat indokolásában részletesen felsorolni és azokkal most nem kivánok bővebben foglalkozni. Azt hiszem, annyira világos a helyzet, hogy miután az idei évet, fájdalom, elvesztettük az előkészületek szempontjából, sa jövő évben beáll a jelenlegi törvény alapján a III. osztályú kereseti adó kivetésének kötelezettsége, erre az időpontra alkalmas előkészület okvetlenül szükséges, hogy két évre eltoljuk az uj adótörvények életbeléptetését. Erre az időre okvetlenül szükségünk van, ha tényleg jó, helyes és olyan munkát akarunk végezni, a mely megnyugvással legyen fogadható. (Helyeslés jobbfelöl.) Ámde a t. képviselőtársam ezekkel kapcsolatosan bizonyos Ígéretekről beszélt, a melyeket én tettem volna abban a tekintetben, hogy ilyen vagy amolyan irányban szándékozom reformálni ezeket a törvényeket. Ez csak tévedésen alapulhat, mert én ilyen nyilatkozatot senkivel szemben nem tettem, ilyen kötelezettséget nem vállaltam, mert meggyőződésem e kérdésben az, hogy miután az én t. hivatali elődöm ezt a nagy reformot ugyanazon alapelvek szem előtt tartásával alkotta meg, a melyeket magam is helyeseknek tartottam és a melyek szerint magam is az előkészületi munkákat irányitottam, ennélfogva az 47