Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-21
: j .70 21. országos ülés 1910 Julius 23-án, szombaton. alapelvek ellen kifogást vagy észrevételt tenni részemről nem volna indokolt. Tény az, hogy egyes kisebb hibák csúsztak be ebbe a munkálatba, a mi alig csodálható az ilyen nagy reform megalkotásánál. Ezeknek az eliminálása szükséges; az alapelveknek és a rendszernek megváltoztatását azonban ez idő szerint nem tartanám javasolhatónak. Ha majd ezen törvények életbelépnek, a gyakorlati élet fogja megmutatni, hogy mit és hol kell rajtuk változtatnunk. (Helyeslés.) Ezt helyesebbnek tartom, mintsem azt, hogy ilyen nagy reformot egymásután kétszer alkossunk meg. (Igaz! ügy van l Élénk helyeslés.) Tüdős képviselő ur, hogy elrettentsen bennünket az indemnitinek ilyen mérvű alkalmazásától, hivatkozik Deák Ferencznek egy mondására, a melynek lényege körülbelül az, hogy a budgetjog a parlamentarizmusnak és a képviselőháznak legsarkalatosabb, legfontosabb alajrja és biztositéka, hogy azt semmi körülmények között a háznak kezéből kiadnia nem szabad. Gondolom, — nem jegyeztem meg szó szerint — hogy lényege a mondásának ez volt. Tökéletesen igy van. Deák Ferencz ezt teljes joggal mondhatta is, nem is mondhatott egyebet, mert az ő idejében még nem fordultak elő esetek arra, hogy a törvényhozás ezen eminens jogával nem akar élni, és hogy vannak egyes pártok, sőt többségek a parlamentben, a melyek minden eszközzel megakadályozzák a többieket is, hogy a parlament ezzel a jogával élhessen. (Igaz! ügy van! jóbbfelől.) Ha ezek a körülmények abban az időben fenforognak, akkor Deák Ferencz bizonyára nem fejezi ki azon véleményét és ha t. képviselőtársam abban a helyzetben lett volna, hogy ez iránt megkérdezze Deák Ferencznek véleményét, azt hiszem, olyan választ kajj, a melyet nem lett volna hajlandó itt nekünk felolvasni. (Taps a jobboldalon.) T. képviselőház ! Az én t. képviselőtársam felszólít bennünket, mint többséget arra, hogy most már igyekezzünk az elvállalt kötelezettségeket lelkiismeretesen teljesiteni. Hát én e tekintetben megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy a kormány a legkomolyabban fogja fel a maga feladatát és kötelességét, s igyekezni fog teljesíteni mindent, a mire vállalkozott, igyekezni fog teljesiteni az adott Ígéreteket — de természetesen azon Ígéreteket, a melyeket mi adtunk, nem azokat, a melyeket ők adtak. (Elénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) Cserny Károly t. képviselőtársamat, a ki az országos levéltár elhelyezésének kérdése iránt érdeklődött, azt hiszem, a ministerelnök ur nevében is megnyugtathatom, hogy a kormánynak gondját képezi ez a kérdés és mihelyest lehetséges lesz, igyekezni fogunk a levéltár kérdését akként megoldani, hogy az mind a biztonság szempontjának, mind a tudományos szempontoknak teljesen megfeleljen. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek Désy Zoltán t. barátom figyelemreméltó beszédére, a melyben foglalkozott a fenforgó pénzügyi helyzettel. (Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad konstatálnom azt, hogy az a védekezés, a melyet t. barátom Wekerle Sándor volt ministerelnök és pénzügyminister érdekében itten felhozni szives volt azon támadásokkal szemben, a melyek a nevezett ministerelnököt és pénzügyministert érték, hogy ez a védekezés bizonyára nem ellenem irányult, a kiről t. barátom tudja, hogy Wekerle Sándornak pénzügyi működését elitélő bírálat tárgyává soha nem tettem nyilvánosan, egyáltalában nem is nyilatkoztam róla. Egyszer volt alkalmam nyilvánosan erről a kérdésről kötelességszerűleg beszélni, a midőn programmbeszédemet tartottam meg, s ez alkalommal kijelentettem, hogy én azokért a kedvezőtlen jelenségekért, a melyek államháztartásunkban mutatkoznak, nem vádolom Wekerle Sándort, hanem vádolom azt a rendszert, a mely a látszatnak és külsőségeknek kedvéért (ügy van ! ügy van! jóbbfelől.) feláldozta a lényeget, (ügy van ! a jobboldalon.) azt a rendszert, a melynek sem ő, sem bármely hatalmas államférfiú nem lett volna képes útját állani, s a mely rendszernek maga Wekerle Sándor is áldozata lett. (Igaz ! ügy van! jóbbfelől.) Ez az én felfogásom az ő működéséről és szerepléséről, ebben a kérdésben. Ámde az a hely, a melyet elfoglalok, azok a feladatok, a melyekkel nekem foglalkoznom kell és azok az érdekek, a melyeket nekem képviselnem kell, egyáltalában nem indokolnák azt, hogy én az ország jjénzügyi és gazdasági helyzetét a kelleténél feketébb színben fessem. Ez homlokegyenest ellenkeznék mindazokkal a szempontokkal, a melyek gondozása rám van bizva. (Helyeslés jóbbfelől.) Ámde míg egyrészt óvakodnom kell attól, hogy túlságosan feketén színezzem a helyzetet, másrészt nem szabad az ellenkező szélsőségbe esnem, nem szabad olyat mondanom, a minek ellenkezőjét mindenki, a ki a dolgokkal foglalkozik, a ki informáltatni akarja magát, teljesen alaposan ismeri, ugy hogy hiába volna minden szépitési szándék a fenforgó helyzettel szemben. T. képviselőtársam nagy számbeli apparátussal bizonyította be, hogy a koalicziós kormányzat ideje alatt az állam bevételei tetemesen emelkedtek. Tökéletesen igaza van t. barátomnak. Igen örvendetes jelenség, és a magyar állami bevételek expanzivitásának igen örvendetes jele, hogy a bevételek tényleg igen tetemesen emelkedtek. T. barátom utal azután arra, hogy a kiadások is emelkedtek, a mi szintén tökéletesen megfelel a valóságnak ; csakhogy szerintem a kiadások aránylag nagyobb mértékben emelkedtek, (ügy van! a jobboldalon.) mint a hogy az a bevételek emelkedésének megfelelt volna, és a mit én állítok, az az, hogy a kiadásoknak kifejlesztése, kiterjesztése nagyobb mértékben, rohamosabban történt, semhogy az állami bevételek természetes emelkedése ezzel lépést tarthatott volna, (ügy van ! a jobb-
