Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-21
368 21. országos ülés 1910 július 23-án, szombaton. baja a románnak, magyarnak, tótnak és mindenkinek ebben a hazában, mert ez már mégsem járja, hogy nálunk a közigazgatás külső fejei, az u. n. főszolgabirák valóságos basák. Egy muszka ezárról tudok, de nálunk annyi a muszka czár, annyi a kis Isten, hogy az emberek irtóznak attól a tisztviselőtől, a ki ugy nevelkedik, mintha nem ő volna a nép kedvéért, s előtte a népnek le kellene borulnia. Kifejlődött a tisztviselő-karban a sport iránti láz. Mindenki jár-kel tehát a megyékben vadászni. Mindenkinek kell vadászterület és igy senki sem teljesiti kötelességét, a melyre felesküdött. Ezen kell javítani és akkor nem kell ilyen dolgokat hallanunk. A felsorolt indokok alapján a felhatalmazási törvényj avaslatot nem fogadom el. Popovics Dusán jegyző: Szterényi József! Elnök :'A pénzügyminister ur kivan szólni! Lukács László pénzügyminister: T. ház! Azt hiszem, czélszerű lesz visszavezetni a vitát abba a mederbe, a melyben annak folynia kell és kellett volna az előbbi felszólalások során is. Épen azért kérem a t. ház türelmét, hogy röviden foglalkozzam azokkal a felszólalásokkal, a melyek a benyújtott törvényjavaslattal szemben elhangzottak. Engedje meg a t. ház, hogy már most azzal a kéréssel vezessem be beszédemet, hogy méltóztassék a benyújtott indemnitási törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben is elfogadni, mert azok a felszólalások és azok a kifogások, a melyek ez ellen elhangzottak, nem voltak képesek engem megingatni azon felfogásomban, hogy ez a törvényjavaslat szükséges, sürgős és hogy a kormánynak ez irányban tett lépése és intézkedése az ország érdekeinek, egyszersmind pedig a törvényesség szemponti ainak is minden tekintetben megfelel. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. ellenzéki szónokok és ma a t. előttem felszólalt képviselőtársam is a bizalom czimén tagadták meg a törvényjavaslat elfogadását. Habár sokat lehetne felhozni a tekintetben, hogy az indemnitiről szóló, vagyis a felhatalmazási törvényjavaslat nem kéjoezheti a bizalom kérdését, mert erre elsősorban az országnak van égető szüksége, mindazonáltal, minthogy a mi parlamenti praxisunkban meghonosodott az a felfogás, hogy az indemniti kérdését a bizalom szempontjából tekintik, ennélfogva én egyáltalában nem kivánok kifogást tenni ezen felfogás ellen és természetesnek találom, hogy ha a t. ellenzék nem viseltetik bizalommal a kormány iránt, ebből a szempontból nem fogadja el a felhatalmazási törvényjavaslatot. Ha azonban egyes t. szónokok odáig mennek, hogy a bizalom kérdésétől eltekintve azt allegálják, hogy az ország azon súlyos helyzetének, a melybe államháztartási szempontból jutott és annak a rendezetlen állapotnak, a melybe költségvetés hiánya miatt jutottunk, mi vagyunk az okai és ez a kormány az oka, akkor bocsánatot kérek, ez ellen kénytelen vagyok tiltakozni (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és kénytelen vagyok felsorolni azokat a tényeket, a melyek napnál világosabban be fogják bizonyítani, hogy ez a felfogás egyáltalában nem felel meg a való ténykörülményeknek. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk !) Tüdős János képviselőtársam volt az első, a ki e tekintetben azt az állítást koezkáztatta, hogy a mostani zavaros pénzügyi, illetőleg költségvetésnélküli állapotnak elsősorban a kormány az oka, mert exlex idején oszlatta fel a képviselőházat. Emlékeztetem t. képviselőtársamat arra, hogy mielőtt az elnapolásról és feloszlatásról még csak szó is lett volna; mielőtt valaki arra gondolhatott volna, s mielőtt a jelenlegi kormány elfoglalta volna állását: az előző kormány már a múlt év végén kötelességszerűen beterjesztette az 1910. évre szóló költségvetési előirányzatot, azt azonban a t. többség még a pénzügyi bizottsághoz sem utasította. Azután ugyanaz a kormány beterjesztette az indemnitiről szóló javaslatot, kérve egy-két hónapra szóló felhatalmazást; (Ugy van! jobb felől.) ezt a javaslatot szintén nem méltóztatott az előbbi képviselőháznak a pénzügyi bizottsághoz utasítani vagy legalább is nem tárgyalta. (Ugy van! jobbfelől.) Akkor bekövetkezett január folyamán a kormányváltozás ; mi vettük át az ügyek vezetését, s első és legsürgősebb feladatunk volt indemnitást kérni nem hosszabb időre, mint a mennyire az előző kormány kérte azt. A válasz az volt, hogy a t. többség ezt tőlünk megtagadta. Igaz, Tüdős János képviselő ur azt mondta : hogy ők és az a párt, a melyhez ő tartozott, nem szavazták volna ugyan meg minékünk az indemnitit, de a többi jmrtok megszavazták volna. Csakhogy azt, hogy kikből állott volna az a többség, a mely megszavazta volna, igen t. képviselőtársam elfelej tette megmondani, a minthogy nem is mondhatta volna meg, mert hiszen köztudomású, hogy az a párt, a melyhez ő ma tartozik, volt akkor a képviselőház legnagyobb pártja. A szomszéd pártnak vezérférfial kijelentették ugyan saját személyükre nézve, hogy ők a választás megejtése végett egy rövid indemnitit hajlandók megadni, de nem vállaltak jótállást saját párthiveikért, sőt a pártértekezleten egyenesen tagadó határozatot hozott. A t. néppárt hasonlóképen erre az álláspontra helyezkedett. Honnan került > T olna hát ki az a többség, a mely Tüdős János képviselő ur szerint megadta volna a felhatalmazást. Ezt csakugyan nehéz megfejteni. (Ugy van ! jobbfelől.) Azt mondja azonban a t. képviselő ur, hogy mielőtt a feloszlatás megtörtént, az elnapolás után, de a feloszlatás előtt kellett volna még egyszer kérnie a kormánynak az indemnitit. Hát én igazán nem tudom, hogy a t. képviselő ur micsoda politikai teóriából, vagy micsoda parlamenti praxisból meriti azt a felfogást, hogy, a mikor háromszor elutasittatik a kormánynak a kívánsága bizonyos kérdésben, annak a kormány-
