Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-18

292 18. országos ülés 1910 Julius 20-án, szerdán. dotta, hogy jöjjenek. Ám jöjjenek. És pedig azért, hogy itt, az illetékes fórum előtt, mondják el mindazt, a mit elmondani valónak tartanak. Mert vagy igaz az a mit mondanak, vagy nem igaz. Ha igaz, akkor a nemzet törvényhozásának kötelessége azzal foglalkozni, utánajárni ezeknek, és hogy ha vannak ilyen vádak és visszaélések, azokat megszüntetni. Ha pedig nem igaz, akkor ismét a parlament van hivatva, mint illetékes faktor arra, hogy ezen hamis vádakat még csirájukban megfojtsa és lehetetlenné tegye azt, hogy a szoczialisták és nemzetiségek a törvény előtt való felelősségre vonás lehetősége nélkül tovább izgathassanak velük. Mert azok az emberek, a kik elmondhatják panaszaikat, a kik nincsenek jogaiktól megfosztva, a kik beszélhetnek, azok nem szoktak konspirálni. Azok az emberek konspirálnak és csinálnak forradalmat, a kik nem tudnak beszélni, a kiknek panaszait meg nem hallgatják, a kik nem önthetik ki azt, a mi a szivükben van. Hogyha a kazánon nincsen biztosító-szelep, a melylyen elszállhat a túlságos gőz, akkor az a kazán szétreped. Ha azonban van rajta rendes szelep, akkor ez a baj bekövetkezni nem fog. Epén ezért én nem tudok félni attól az általános választói jogtól és nem tudok tartani gr. Tisza Istvánnal sem, ki mint magyar Cassandra járta be nem régiben az országot, hirdetvén, hogy a radikalizmus vesz erőt a magyar törvényhozáson, hogyha az általános választói jogot olyanformán fogják keresztülvinni, a hogy az ma már egész Európának úgyszólván minden államában keresztülment : ezáltal a magyar történelmi osztályok befolyása fog csökkenni, sőt nulhfikálva lesz. T. képviselőház ! Történelmi osztályok mindenütt vannak és az általános választói jog sehol sem seperte el ezeket a történelmi osztályokat. Mindössze annyi történt, hogy a történelmi osztályok kénytelenek voltak közeledni a néphez, kénytelenek voltak uj eszméknek tért engedni, kénytelenek voltak az uj érzésekhez átidomulni. Az történt, hogy az arisztokráczia, a történelmi osztály, kilépett a maga konzervatív passzivitásából és a maga erőit nagyobb energiával igyekezett felhasználni a nemzet érdekében. Itt is csak az fog történni, hogy a történelmi osztályok zárkózottságukból kénytelenek lesznek engedni, az uj eszmékhez idomulni, szocziálisabb, humánusabb törvényhozási intézkedésekbe belemenni, egyszóval közeledni a demokrácziához, a melyben veszedelmet senki sem lát, a ki a nyugateurópai államok történetét ismeri. (Helyeslések a baloldalon.) A néppárt padjairól nagyon régen hangzottak fel követelések abban a tekintetben, hogy a választójog reformáltassék. A kik tehát akár a parlamentben, akár a parlamenten kivül ugy igyekeztek feltüntetni a néppártot a múltban, mint a mely annyira konzervatív, hogy a demokratikus eszméknek tért engedni nem akar, azoknak a felvilágosítására vagyok bátor elmondani, hogy itt már 1901 november 26-án Csernoch János az általános és titkos választói jogot követelte a házban. Ugyanezt tette Buzáth Ferencz és az akkori néppárti felirat, a mely a következőket mondja (olvassa) : »S minthogy Magyarország államiságának és összetartozandóságának egyik főtényezője a népképviselet, — veszélyeztetve látjuk nemzetünk egységét és alkotmányát, ha még a jelen országgyűlés nem gondoskodik olyan választási törvényről, mely befogadja a politikai jogokból kizártak sokaságát, mindazokat, a kik azokra egyenlő jogot tarthatnak és arra egyformán hivatottak ; és nem szabályozza a választókerületeknek uj és arányos beosztásával és a községenként való titkos szavazással. Csak igy érhető el, hogy a parlament igazán tiszta és meghamisitatlan letéteményese legyen az egész magyar nemzet politikai jogainak.* Ezzel beigazoltam, hogy a néppárt eléggé radikális és demokratikus volt ebből a szempontból, mert tagjai között mindig voltak az általános választói jognak hivei. A mondottak után tehát nem fognak csodálkozni, ha én is kijelentem, hogy az uj választói törvényt az általános, titkos, községenként! szavazás alapján óhajtom megalkotni (Taps balfelól.) és a kereskedelemügyi mmister ur intenczióinak is megfelelően azt óhajtom, hogy legyen az uj törvény olyan, hogy választási visszaélésekre módot ne nyújtson, zászlóval, fuvarmegtéritéssel, ellátással ne járjon. Törölni kell ezeket, mert a ki jogot kivan gyakorolni, az gyakorolja azt a maga költségére és fáradságára, de ne kívánja az elvek harczosától, hogy azt megfizesse. (Helyeslés.) A trónbeszédek 1896 óta meglehetősen egyformák ; ugy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Mindegyikben benne találom., hogy a közigazgatást reformálni kell, hogy a katholikus autonómiát meg kell alkotni, hogy az állam jövedelmeit fokozni kell; szó van a kongruáról és sok olyan dologról, a melyet a mostaniban is meglelek. De miért nem valósították meg ezek közül pl. a katholikus autonómiát, a melyet már 1848-ban követeltek a katholikusok ? Már akkor egy peticzióban szabatosan körvonalazták az országgyűlésnek, hogy miért és milyen formában kell nekik az autonómia. Hasonlóképen teljes részletességgel foglalkoztak az autonómiával az 1870-iki és 1897-iki kongresszusok. De autonómia a sok Ígéret mellett sincsen ! De én félek is attól az autonómiától, a melyet a túloldal felirati javaslata igér. Félek, hogy az mégsem fog létrejönni, vagy olyan lesz, hogy nem fog kelleni a katholikusoknak ; félek, hogy az csak egy papír autonómia lesz, a mely bizonyos kereteket ad ugyan nekünk, de nem adja meg a lényeget, hogy t. i. a katholikusok kezeljék a maguk egyházi vagyonát, hogy ennek az autonómiának beleszólása legyen a katholikus főpapok kijelölésében. (Helyeslés balfelól.) Félek, hogy ezek a hiányok fogják nekünk juttatni azt a szerencsét, hogy lesznek papok, a kik épen ennek az autonómiának hiánya miatt képesek a hatalom szolgálatába áUani elveik felfüggesztésével, annak elle-