Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-18

18. országos ülés 1910 Julius 20-án, szerdán. 293 nére, hogy hol ezt, hol azt kifogásolják abban a liberalizmusban. Mivel nincs autonómiánk, hanem tisztán a kormány kegyétől függ az, hogy az egyházi pályán ki érje el a legmagasabb fokot, ez nagy ok arra, hogy a katholikus papság, a melyet az egyik újság tisztára klerikálisnak és néppártinak mond, jelentékeny részében a kormányt támogatja. (Zaj jobbfdől.) Ha néppárti, akkor hogy van az, hogy ezt a pártot nem tudta besegiteni a parlamentbe ? Azt, hogy vagy nem mer az autonómia hiánya miatt ugy tenni, a mint kell, vagy pedig igen sokan vannak, a kik, a mint erről a túloldal két pap képviselője bizonyságot állitott ki, a kik, minthogy nálunk előrehaladásra, a polczon való magasabbra jutásra kilátásaik nincsenek, a hatalomhoz dörgölőznek és képesek még arra is, hogy az ebben az országban legtöbb érdemet szerzett papi osztályt épen papok állitsák pellengérre, mint a hogy az tegnap történt. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) És itt, t. ház, nem a magam véleményét mondom, hanem egy újságét, a mely azt hiszem, a néppárt irányában nem lehet elfogult. Ez az újság, a Pesti Hírlap írja, hogy undoritó látvány volt, a mikor egy pap paptársainak kompromittálásával foglalkozott, levelek felhozásával, a melyekről ő maga mondotta, hogy jóakaratulag intézték hozzá. Az a levél a legbrutálisabb fenyegetéseket foglalta magában. Vagy jóakaratból intézték hozzá, s nem azért, hogy ezt a levelet felhasználja a papi osztály kompromittálására, vagy nem jóakarattal, hanem viccz volt, és akkor nagyon furcsa fényt vet annak a képviselőnek érzületére, hogy ilyen levelet használ fel pap társai ellen. (Nagy mozgás és ellenmondás a jobboldalon. Helyeslés és közbekiáltások a baloldalon.) Elnök (csenget): A képviselő urakat figyelmeztetem, bogy óvakodjanak a durva közbeszólásoktól. Kénytelen leszek őket névszerint rendreutasítani. (Helyeslés jóbbfélől). Szmrecsányi György: Én csak azt mondtam, hogy »ugy van«; semmi mást nem mondtam. Hiába helyeselnek! Haller István ". Én azt hiszem, ez a kritika egészen jogos akkor, a mikor egy liberális lap irja azt, hogy jobb lett volna elhallgatni ezt a dolgot, a mely a reverendát övező tiszteletnek aligha szolgál öregbitésére. Én is azt mondom, hogy ez a papi osztály megérdemelt volna olyan megbecsülést, hogy épen a túloldal, a mely a Eichter ur szerint asuum cuique elve alapján áll, megadhatta volna a magyar papságnak azt az elégtételt, a melyet elvárhat. Kende Péter: Nem bántotta senki a papságot ! A néppártot bántotta! (Ellenmondások a baloldalon). Haller István : Nem akartam részletesen belemenni a dologba, hanem a közbeszóló rákényszerít, hát ő mindenekelőtt azt mondotta, hogy részegen látott papokat. Molnár János: Ez dicséret a papra 1 Haller István : Én nem akarom őt erre a térre követni, mert talán volna módomban az ő életéből is igen érdekes eseteket elmondani, de én ezt mellőzöm, csak arra mutatok rá, hogy gyalázta a papságot, a mikor azt mondotta, hogy voltak papok, a kik kegyszerekkel korteskedtek. Tizenöt esztendő óta állandóan barczban áll a papság egy része, a néppárti papság a szabadelvűpárttal, de még soha nem tudták bebizonyitani, hogy valaki kegyszerekkel korteskedett volna. És én meg vagyok győződve, hogy ezt most sem fogják tudni bizonyítani. Huszár Károly (sárvári): Azt sem tudják, mi a kegyszer ! (Zaj a jobbóldalon.) Haller István : T. ház! Hogy Richter képviselő meggyalázta a katholikus papságot, arra egy másik eset, a mikor azt mondotta, hogy az ő kerületében lehet ugy korteskedni, hogy a katholikusok előtt a lutheránusokat ördögöknek tüntetik fel. Hát először is, ha ez az ő községében megtörténhetett, akkor nagyon szomorú fényt vet az ő lelkészi működésére, és arra az intelligencziájára, a melyre hiveit nevelte, hogy nála ilyen őrültségekkel lehet korteskedni. (Helyeslés a baloldalon.) Másodszor meggyalázta paptársait, a mikor feltételezte, hogy olyan sötétségben hagyják a hivőket, hogy azokat ilyen őrült eszmékkel terrorizálni lehessen. (Zaj a jobboldalon. Helyeslés a baloldalon.) Ugyanakkor, a mikor ez ellen tiltakoztam, közbeszólt egyik t. képviselő ur, hogy én is megtettem^ ezt. Nem vagyok az az ember, t. ház, hogy helyt ne állanék magamért mindig. A mit irtam, mondtam, vagy tettem, azért a felelősséget vállalom. Mint ujságiró, évek hosszú során át a czikkek ezreit irtam, mint népgyűléseken beszélő ember a beszédek százait és ezreit mondtam el. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A ki bizonyítani akarja, tessék kikeresni csak egyetlen mondatot is, a mikor egyetlen felekezet ellen izgattam, tessék kiszedni egyetlen gondolatot, a mivel be tudják bizonyítani, hogy nem tisztelem mindenkiben az embert, legyen az akármilyen vallású, csak egyetlen kötelessége legyen : éljen azon vallás szerint, a melyet vall. Egyébként, ha ezt megteszi, és a maga hite szerint becsületes, tisztességes ember, én tőlem gyalázó kifejezést vallásáért hallani sohasem fog. T. ház! A munkapárt feliratában azon kevés dolog között, a mi valamennyire kielégített, ott volt az, hogy a t. túloldal igyekezni fog a polgári perrendtartásnak valamelyes megjavítására. Hogy eszmét adjak a t. túloldalnak a tekintetben, hogy a nép javára tényleg hogyan lehetne egyik-másik paragrafust megváltoztatni, csak arra kívánom felhívni a t. túloldal figyelmét, hogy van a törvénynek egy szakasza, — gondolom, a 35. §. — a mely arról intézkedik, hogy azok a czégek, a melyek be vannak jegyezve és hitelesített könyvekkel rendelkeznek, adósaikat, legyenek azok