Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-18

18. országos ülés 1910 Julius 20-án, szerdán. 285 reformra nem azért van szükségem, mert a népek milliói kivánják az alkotmány sánczai közé való bebocsáttatásukat, hanem azért tartom a választó­jogi reformot szükségesnek, mert jelenlegi válasz­tási rendszerünkben nem találok sehol biztositékot az ellen, hogy a választóközönség tévedése eset­leg olyan parlamentet ne hozzon össze, (Felkiáltá­sok a baloldalon : Mint a mostani! Derültség.) a mely a tisztesség és a hazafiság, valamint a meg­kívántató magas értelmi nivó szempontjából a mértéket meg nem ütné. Elsősorban ebben, a há­rom irányban kívánok biztositékot szerezni és én nem elégszem meg azzal, a mit Holló Lajos t. képviselőtársam mondott, hogy ő az általános választói jogtól várja ezeket a biztosítékokat. Én olyan biztositékot követelek, a mely mellett a népek millióinak még vétlen tévedése se sülyeszt­hesse le a magyar parlamentnek ezt a három irányú magas színvonalát. Ezért nem találom elegendőnek a gróf Andrássy Gyula képvisel ur által tervezett pluralitást sem, mert a statisztikai adatok foly­tonos hullámzása mellett ezen az alapon a magyar parlament magas szinvonalat biztosítva nem lá­tom. Ha azonban sikerül ilyen biztosítékokat sze­rezni, akkor én szabadelvű gondolkodásomnál fogva az általános, titkos, községenkinti választói jogot megadom Magyarország minden igaz polgá­rának, hí-í Nem lenne azonban felszólalásom teljes, ha meg nem emlékezném gr. Tisza István nagysza­bású beszédéről, és ennek kapcsán Pop Csiesó képviselőtársam felszólalására nézve ki nem jelen­teném, hogy én ennek a felszólalásnak igen örül­tem, mert nagyobb igazolását gr. Tisza István felszólalásának senki sem adta, mint maga Pop Csiesó felszólalása. T. ház! Ha fennállásának ezer esztendeje után Magyarország képviselőházában két és fél óra hosszat el szabad hangzania olyan felszóla­lásnak, mint a milyent Pop képviselő úrtól hal­lottunk, akkor arról panaszkodni, hogy Magyar­országon a nemzetiségek el vannak nyomva, jogosan nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) A nem­zetiségek ezen merészségét megengedem, hogy Lue­ger támogatása is okozta, de mindenesetre fokozta az a fölviharzó taps is, a melylyel Pop Csiesó képviselő ur fölszólalását a túloldalról kisérték. (Felkiáltások a szélsóbaloldalon : A mikor igazat mondott!) JllSth Gyula: Mindenkor meg fogjuk tap­solni, ha igazat mond ! (Felkiáltások a jobboldalon : De nem mondott igazat!) De igazat mondott! Rónay Jenő: Az igazmondás ismét egyéni felfogás. En meg vagyok győződve, hogy Pop Csiesó képviselő minden szót, a mit elmondott, igaznak tart. En nem tartom. Tovább menve, ismét csak gróf Tisza István nagyszabású beszédére hivatkozom és a mikor ezt teszem, elismeréssel kell megemlékeznem szerb­aj ku polgártársaink magatartásáról, a kik, leg­alább az utolsó választások alkalmával, azon jó tanácsokat, melyeket gróf Tisza István román­ajku polgártársainknak adott, már ezen jó tanács­adás előtt is megfogadták, mert legalább az utolsó választásnál két részre oszolván, a radikálisok önökkel szövetkezve, a liberálisok mihozzánk csatlakozván, nem tapasztaltunk — legalább mi nem — semmiféle naczionalisztikus tendencziá­kat a szerb választók részéről. És most t. ház, végezetül még arra az álta­lánosságban tartott túloldali vádra, hogy a leg­utolsó választásoknál a nekünk jutott mandátu­mok mind választási visszaélésnek, esendőr­szuronynak, erőszakoskodásnak köszönhették ere­detüket, (Igaz ! XI gy van ! a baloldalon.) az én tisz­tességes választóimnak tartozom annak kijelen­tésével, hogy Torontál vármegyének minden man­dátuma, de különösen az én mandátumom van olyan tiszta, mint az önöké közül akármelyik, (Igaz ! IIgy van ! a jobboldalon.) s ezen állításom­nak igazolására hivatkozom az önök soraiban ülő Baross János képviselőtársamra ; tessék meg­mondani neki, vájjon Torontál vármegyében for­dult-e elő nemtiszta választás ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rónay Jenő: Hosszasabban nem akarom igénybe venni a t. képviselőház szives türelmét. Én az előadói felirati javaslatot fogadom el. (Éljen­zés a jobboldalon.) Elnök : Ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Haller István! Haller István : T. ház ! Mivel én a parlamentet az elvek küzdőterének nézem, ebből a szempontból kívánok a felirati vitában résztvenni. A mennyiben itt vagy ott kénytelen leszek mégis egyes képviselő­társaim felszólalásával is foglalkozni, ezt csak annyiban fogom tenni, a mennyiben vagy az elvek követelik meg, a melyeket e helyen képviselünk, vagy pedig azoknak az osztályoknak védelme, a melyeket az illető képviselők beszédükben meg­sértettek. T. ház ! A munkapárt felirati javaslata azt mondja, hogy a parlament működésének alapja és vezérlő csillaga a szabadelvűség lesz. Ezzel a ki­jelentéssel csakugyan hidat épített, a mint azt a trónbeszéd kívánja, de nem a nemzet dicsőséges múltja és reményekben gazdag jövője között. . . Lovászy Márton: Igazi aranyhidat építettek ! Haller István : . . . hanem megépítették azt a hidat, a melyen át köztapasztalás szerint a leg­könnyebben tud mindig hozzánkférni a bécsi parancsolat, a melyen át a legkönnyebben lehet kiszállítani a mi millióinkat a hadügyi moloch feneketlen torkába ; hidat építettek, a melyen a legkönnyebben tudnak besétálni a közgazdasági tevékenység paradicsomába .. . Egy hang (a jobboldalon) : A néppárt most jött ki belőle ! (Derültség.) Haller István : . . . a melyből négy évig szám­űzve voltak önök. De ezzel a kijelentéssel, t. képviselőház, kezébe adták az ellenzéknek a munkaeszköz mel­lett, a fegyvert, a kardot is. Az ellenzéknek minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom