Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-17
17. országos ülés 1910 július 19-én, kedden. 277 és minden igaz érzésű magyar embernek szövetsége és segítsége fog mellénk sorakozni és mellettünk állani. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha itt végére jutottunk ennek a felirati vitának és leszögeztük a mostam politikai helyzetnek eredményeit, ezekből lássuk azt a tanulságot, hogy a mai parlamentarizmus csak az alkotmányos életnek álarcza, (Ugy van ! balfelől.) a mint Kossuth mondotta, ez a dualisztikus Ausztria, ez csak egy árnyék, ez födi a katonai, az abszolutisztikus Ausztriának kívánságait és előnyomulását. Ennek ellenében kell a magyar nemzeti életet szervezni és ha a mostani magyar parlamenti rendszer ennek nem hű kifejezője, kezet kell fognunk mindnyájunknak, hogy elsősorban egy hatalmas, nagy nemzeti parlamenti életet teremtsünk, uj választási joggal, hamisítatlan választási eljárással, a melyben a nemzeti akarat szabad kifejezést nyerhessen. Ebben az irányban ajánljuk fel mi, ezen a párton lévő képviselők támogatásunkat; bárki jön velünk, szívesen fogunk kezet vele, hogy ennek az országnak reánk váró nagy feladatait megvalósíthassuk. Elfogadom gr. Batthyány Tivadar határozati javaslatát. (Hosszantartó, meg-megújuló élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. 4. szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Ostfíy Lajos! Ostffy Lajos: T. képviselőház/ (Halljuk! Halljuk !) Szmrecsányi György t. képviselőtársam a tegnapi ülés folyamán, ennek az üres szalmacséplésnek nevezett felirati vitának során jelenlegi alkotmányos küzdelmeink terméséből olyan teli kalászokat hozott ide, a melyeknek magvát az ő erőteljes argumentumai ki is csépeltek. Csakhogy azt hiszem, hogy bőséges magtermés legfeljebb azoknak szerezhet örömet, a kik az alkotmányos élet tőzsdéjén az ilyen czikkben »baisse«-re játszanak. De ha azok az adatok, a miket ő felsorolt, valamint az itt az ellenzék sorából elhangzott beszédek meggyőzhettek is bennünket arról, hogy a nemzetre nézve korántsem felesleges, korántsem tartalmatlan ez a felirati vita, mégis ezt a meggyőződést bennem nem annyira ezek az ellenzéki beszédek, mint épen a t. túloldal soraiból elhangzott, most már nagyobb számú beszéd erősiti meg. A felirati vitának, a trónbeszédnek és az erre adandó válaszfeliratnak, valamint a válaszfelirati javaslatoknak feladata az, hogy az ország politikai helyzetét, az egyes pártok politikai irányát kifejezze, az ország közvéleménye előtt megismertesse az uj parlamenti éra kezdetén. (Zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk I balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ostffy Lajos: Ennek a feladatnak azonban nézetem szerint csak az ellenzéki pártok felirati javaslatai feleltek meg, ezek annyival könnyebben oldhatták meg azt a feladatot, mert az e házban ülő ellenzéki pártok programmja, politikai iránya, talán csak a gazdapárt kivételével, már régebben is ismeretes volt az ország közvéleménye előtt. Elég volt tehát a felirati javaslatokban ezekre csak rámutatni. Egészen másként áll a helyzet a többségi párt fölirati javaslatával. Ez a felirati javaslat nézetem szerint azt a feladatot, a melyet egy felirati javaslatnak be kell töltenie, nem oldotta meg, és a többségi párt politikai irányára nézve voltaképen világot nem vetett, holott a nemzetre nézve épen nem lehet közönyös annak a pártnak a politikai iránya és programmja, a mely a többségi alkotmányos elv érvényesülésénél fogva hivatva van a jövő parlament munkásságának inaugurálására. (Helyeslés a baloldalon.) Már most én ugy tekintem, t. ház, hogy a többségi szónokoknak épen az volt a czéljuk, hogy a felirati javaslatnak, a melyet a többségi párt beterjesztett, ezen irányú hiányait pótolják és pedig annyival inkább, minthogy a külső körülmények sem engedtek határozott következtetést vonni az ország, s a nemzet számára. A külső körülményekben ugyanis ezen az oldalon, az ellenzéki oldalon az az Ítélet alakult ki, hogy a jelenlegi többségi párt mintegy feltámadása a régi szabadelvű pártnak. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezzel szemben azonban konstatálni vagyunk kénytelenek azt, hogy ezen feltámadott uj pártból a régi szabadelvű párt oszlopai közül igen jelentékeny és igen számbavehető tényezők hiányoznak, sőt a régi szabadelvű párt erősségeiből ma igen sokan ezen az oldalon, a többségi párttal szemben foglalnak helyet. De másrészt a többségi párt tagjai is tiltakoztak ezen felfogásunk ellen, majdnem vádként fogva fel ezt a mi szuppozicziónkat. Ily körülmények között ugy a külsőségek, mint a felirati javaslat, de különösen a trónbeszéd homályossága nagyon is szükségessé teszi azt, hogy világosságot vessünk legalább itt, felszólalások alakjában, erre a feliratra és a jelenlegi politikai helyzetre, különösen a többségnek politikai irányára. (Helyeslés a baloldalon.) A többségi szónokoknak szerintem egyedül ez lehetett a czéljuk és szándékuk, mert hiszen az csak nem tételezhető fel, hogy bennük aggályok támadtak volna, a jelenlegi pártviszonyokat számbavéve, az iránt, hogy a többség felirati javaslata, szavazás után, többséget ne nyerjen. Másrészt azon támadások ellen, a melyek az ellenzék jmdjairól érték a többséget, a többség padjairól elhangzott felszólalásoknak, igen kevés kivétellel, nem az volt a czéljuk, hogy ezek ellen védekezzenek, mert hiszen erről az oldalról valami vehemens támadás az ő politikájukat nem is érte, a minthogy lehetetlen is lett volna annak a politikának alapos és tárgyilagos támadása, a mely tulaj donképen ismeretlen. (Igaz ! Ugy van I a baloldalon.) Egyedül a választási visszaélések tárgyában történt felszólalásokban voltak talán támadások, a melyek a többség ellen irányultak; csekély kivétellel azonban, két felszólalás kivételével, a többség tagjai voltaképen ezek ellen sem védekeztek. Ebből azt a konzekvencziát vonom le ismételten, hogy maga a többség mutatott rá a fölirati
