Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-17

17. országos ülés 1910 Julius 19-én, kedden. 267 igazságot, nem akarja az igazságot meghallgatni, s menekül a folyosóra. (Halljuk!) Én t. i. kérdést akartam intézni Molnár János képviselő úrhoz, (Felkiáltások jobbfelöl: Hol van ?) a ki tudomásom szerint nagyon szigorú, skrupu­lózus és nagyon buzgó pap. Én nem ismerem a tisztelt Cziráky grófi famíliát, ellenben Árvában is elterjedt annak a hire, hogy az a grófi család egy vakbuzgó jó katholikus család, (Ugy van! jobbfelől.) Hát hogyha a t. néppárt mint keresztény párt igy beszél tisztességes katholikus családokról, akkor elvárhatja-e azután azt, hogy ezek a csa­ládok valamikor védelmére keljenek,a keresztény­ségnek, ha azt igazán veszély fenyegeti ? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elvárhatja-e azt, hogy ilyen tisztességes katholikus családok tagjai ott üljenek ama padokon, a melyekről csak a gyű­lölség, de sohasem a szeretet hangja szól % (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Folytathatnám ezen nagyon érdekes dolog fej­tegetését ; nagyon érdekes okmány ez, t. ház; olvassák ezt figyelemmel! Midőn azt két éjszakán keresztül olvastam, önként arra a gondolatra jutottam, hogy Csornán talán nem is a néppárt­hoz tartozott az ellenjelölt, hanem valami vad anarchista lehetett az, mert olyan atroczitások folytak ott; ugy verték azt a szegény népet, a mely Czirákyra akart szavazni, hogy szégyenlem ez okmány részleteit itt felolvasni, szégyenlem, hogy Magyarországon egyáltalában ilyen atroczi­tások megtörténhettek. (Halljuk ! Halljuk !) Részemről csak egy dologra óhajtanám még a t. ház figyelmét felhivni. Bármennyire rettenetes fegyver a csendőrszurony és a hivatalos presszió : van egy annál még rettenetesebb fegyver; ez a t. néppártnak speczialitása, s ennek súlyát érezte éveksorán át nemcsak ez a párt, de az egész kép­viselőház, az ellenzék is. Egy olyan fegyver, a mely annál veszedelmesebb, minél titokzatosabb, s minél ellenőrizhetetlenebb, s ez a lelkiismeretbeli terroriz­mus. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ebben olyan tö­kélyre vitte a néjjpárt, a minőre mi sohasem fogjuk vinni, (ügy van ! a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk '.) En pap létemre, midőn felléptem, a saját pap­társaimtól a következő levelet kaptam. Síem olvasom fel az egészet, hanem csak egyes részeit (Halljuk! Halljuk ! Olvassa) : »Csak előre bátran, vesd meg a Názarétit bátran, különösen a szent miséiméi, mikor a kenyér szine alatt jelen van; hiszen jutalmad nagy lészen ! Adósságaidat talán kifizetheted, de akár kötéllel is elhagyod e földi paradicsomot, készen vár magas lángoszloppal vörösen izzó vaskoronám, hogy belé elhelyezked­hess örökre ; bár a néppártiak utánad menni, a bu­ták, nem fognak, erős bilincseimmel örökre lekötve őrizlek majd, s várhatod a szabadulás óráját, s a soha el nem múló kéjgyötrelmeid közepette, örökön-örökké lesheted jutalmadat. Pokoli csókkal ölel a sátánok vezére, a hatalmas Luczifer.« (Derült­ség jobbfelől.) Haller István : Ki irta 1 Nevet kérünk ! (Fel­kiáltások jobbfelől: Luczifer ! Halljuk! Halljuk ! Zaj.) Richter János: Sokkal finnyásabb érzékem van, sem hogy a nevét megmondjam. Ez egy jóakaró levél akar lenni, barátaimat pedig pellen­gérre nem állitom. Megint egy jóbarátom ezt irta — ha tetszik, megmutatom az aláirást, de nem fogom a nevét felolvasni — (olvassa) : »Amice Joannes ! Ouid lego et audio de Te ! ! Katholikus pap — in fronté Judacorum, Lutkeranorum inimicorum Christi et s. ejus Ecclae. contra kath. néppárt! !« Én eddigelé mindig azt tudtam, hogy pro­testáns testvéreinknek is ugyanaz a Krisztusuk van, mint nekünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Haller István : Én igy beszélek ! (Felkiáltá­sok jobbfelől: Most igen I) Mindig ! Elnök : Haller képviselő urat kétszer rendre­utasitottam már; figyelmeztetem őt a folytonos rendzavarás következményeire, melyeket a ház­szabályok 255. §-a ir elő. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Richter János : Az által, hogy Alsókubin ke­rület protestáns választói reám szavaztak, nem lettem kisebb katholikus ember. Szavaztak pedig azért, mert mint katholikus pap is megbecsülöm más ember vallásos meggyőződését. (Élénk helyes­lés a jobboldalon.) Haller István : Mi is megteszszük! Richter János : Száztizenhét tanú, keresztény ember, eskü alatt fogja vallani, hogy a csaczai kerületben a papok kegyszerekkel korteskedtek és hogy mennyire fanatizálták épen az én népemet, a protestánsokkal ijesztették, a zsidókkal nem mertek bántani engemet, mert négy évvel ezelőtt, a mikor Csitáry lett néppárti programm alapján megválasztva Alsókubinban, megválasztását tisz­tán zsidó voksoknak köszönhette. Tehát nekem tá­madtak paptársaim, a barátaim, a kik jól ismernek, és a nép előtt becsületszóra fogadták, hogy én lutheránus hitre tértem át. Hogy milyen következ­ménye volt ennek ott fenn Árvában, a hol vak­buzgó katholikus nép van ; bizonyítja az is, hogy mikor egyes községekbe jöttem, katholikus embe­rek, asszonyok és gyermekek letérdeltek előttem és azt mondták nekem : Plébános ur, mit csinált az Isten szerelméért, megtagadta Krisztusát, maga kész ördög. T. i. az a szegény nép azt hitte, hogy a lutheránus ember nem is ember, hanem az igazi Luczifer. A választás előtti napon, midőn már sze­kérre szálltak választóim, nekirohantak az asszo­nyok a férjeiknek, csecsemőjükkel a karjaikon és letérdepeltek : Uram, ne tagadd meg a hitedet, ha eltévedsz és oda mégy, nem jössz vissza mint ember, hanem mint lutheránus ördög. Sokan nem is mentek a választásra és a vá­lasztások után exkuzálták magukat nálam, hogy a házi békét nem akarták megbolygatni. Ez a borzasztó fegyver, t. ház, a melyet semmi­féle csendőrszurony nem törhet le, mert az ott bent pusztít a szívben, ott marczangolja és teszi tönkre annak a szegény embernek egyszerű, sok­34*

Next

/
Oldalképek
Tartalom